A szemünk láttára zajlik a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb válsága. A magyar oktatási rendszer összeomlása következtében nemzetünk épp most veszíthet el egy teljes generációt. Aki teheti, elvándorol külföldre, minél előbb, de legkésőbb érettségi után, míg mások magukra hagyva, versenyképes tudás nélkül próbálnak boldogulni az egyre kilátástalanabb magyar munkaerőpiacon.
Az oktatás válságát minden mutatószám világosan jelzi. Drámai mértékű a tanárhiány. Az iskolák közel felében nincs elég matematikatanár, harmadában nyelvtanár és természettudományos tárgyakat tanító pedagógus. Számtalan iskolában nem szakos tanárokra vár a szaktantárgyak tanítása. Mindeközben a pedagógusok közel fele már túl van az 50. életévén, 30 évesnél mindössze 7 százalékuk fiatalabb.
A válság súlyát az érintettek elkeseredése is mutatja. Már a tizenéves diákok alkotják az utcai tiltakozások gerincét, akik még a fizikai konfrontációra is készek a hatalommal, hogy az meghallja hangjukat. A hatalom pedig meghallotta a hangjukat, a diákét is és a tanárét is. És azon az egyetlen nyelven válaszolt, amelyet ismer: az erő nyelvén. A diákok könnygázt, a tanárok pedig pedagógus-rabszolgatörvényt kapnak az “arcukba”. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert kiálltak magukért és egymásért, s így együtt a magyar oktatás jövőjéért.
A nemzet jövőjéért. Ki kell mondanunk: a magyar nemzet kulturális és gazdasági megmaradása a tét. A világban ugyanis folyamatos küzdelem zajlik a gazdasági, a kulturális és a tudományos teljesítmények között. Ebben a küzdelemben pedig azok a nemzetek nyernek, amelyek tudásban, készségekben és tehetségben megfelelnek a változó világ kihívásainak.
Az igazi veszély tehát a magyar nemzet teljes leépülése. Vajon a 20 év múlva felnövekvők tudják-e majd, ki volt Vörösmarty Mihály vagy Kertész Imre? Tudnak-e majd programozni, problémát megoldani, idegen nyelvet beszélni, kreatív munkát végezni? Képesek lesznek-e majd alkalmazkodni egy robotizált és digitalizált világhoz, amelyben a mesterséges intelligencia mindenre sokkal gyorsabban és pontosabban tud válaszolni, és amelyben a kétkezi munkára már nem lesz szükség? Vagy szolgák lesznek a szabadulás esélye nélkül? És ami a legfájdalmasabb: elsősorban nem fizikai, sokkal inkább mentális értelemben. Modern tudás nélkül marad a kiszolgáltatottság, a reménytelenség és a szorongás. Ezért kell most cselekednünk, megoldást keresve a magyar oktatás válságára.
De akkor mi a megoldás?
Két eszközzel helyezhető ma nyomás a kétharmados kormányra.
Az egyik az utcai ellenállás: ha egyre nagyobb tömeg tiltakozik, ha egyre többen állunk a diákok és a pedagógusok és a szülők mellé, akkor egyre tarthatatlanabbá lesz a kormány oktatásellenes politikája. A Momentum, ahogy eddig is, ezután is ott marad a diákok mellett. Az utcán, a rendőrök gyűrűjében, a könnygázban, a Gyorskocsi utcai fogdában. Ahol kell.
A magyar oktatás válsága olyan súlyos, hogy megoldása nem tűr halasztást. Most kell cselekednünk. Be kell látnunk, hogy a rendszer olyan szintre jutott, amikor már csak erővel lehet érdemben hatni a kormány döntéseire. Ilyen erőt képviselnek a pedagógus- és diáktüntetések, amelyeket a Momentum mindig is támogatott. De ez az erő önmagában nem elegendő. Olyan eszközökre is szükség van, amelyekhez a diákok és a pedagógusok nem férnek hozzá. Mi, európai politikusok viszont igen.
Úgy döntöttünk, az Európai Bizottsághoz fordulunk, hogy emelje be az uniós pénzek kifizetésének jogállamisági feltételei közé a magyar oktatás válságának megoldását. Azaz a bosszúálló státusztörvényt vonják vissza, a pedagógusok bérét azonnal emeljék fel 50 százalékkal, valamint indítsanak átfogó oktatási reformot a pedagógus-szervezetek és diákszervezetek érdemi bevonásával.
Az elmúlt év bebizonyította, hogy az Európai Bizottság, ha lassan is, de lépésről lépésre hatást tud gyakorolni a kormány döntéseire. Így fogadták el a Bizottság kérései alapján az igazságügyi reformot, és hozták meg azokat az intézkedéseket, amelyeket maguktól sosem hoztak volna meg. És az sem véletlen, hogy a Bizottság már nem elégszik meg félkész ötletekkel, amelyek csak a törvények szövegében léteznek, de a valóságban semmik. Radikális megoldáshoz nyúlunk, mert a helyzet ezt követeli. A magyar oktatás válsága meggyőződésünk szerint már veszélyezteti a magyar diákok minőségi oktatáshoz való jogát, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzít. Ez ugyan nem kötelező érvényű az egyes tagállamok számára, de az Európai Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül.
A státusztörvény visszavonása és a béremelés a nulladik lépés
Bár tavaly ősz óta számos pedagógus- és diáktüntetés jelezte a kormánynak, hogy hatalmas a baj, semmit nem tettek az oktatás válságának megoldásáért, sőt visszafelé indultak el. A készülő státusztörvény pluszterheket róna a már így is túlterhelt pedagógusokra, tovább csökkentve önállóságukat, mintha szándékosan azért írták volna, hogy a jövőben bárkinek kedvét vegyék a pedagóguspálya választásától.
Miközben a pedagógusok bére még az idei emelés után is felháborítóan alacsony. A tanárok többségének a fizetése meg sem közelíti a diplomás átlagbért, de még az összes munkavállaló átlagbérét sem, szinte egyetlen fizetési kategóriában sem. A drasztikus emeléssel nem lehet tovább várni. Itt már nemcsak a súlyos tanárhiányról, hanem tisztességesen dolgozó tanárok napi megélhetéséről van szó.
Ez a két feltétel csak a nulladik lépés a magyar oktatás válságának megoldásához. Valódi változást csak teljeskörű reformmal lehet elérni. Ehhez azonban először partnerként kellene fordulni a pedagógus- és diákszervezetekhez, valamint azokhoz az ellenzéki pártokhoz is, amelyek programjából kiderül, hogyan kellene kinéznie a magyar oktatásnak a 21. században.
Átfogó reformra van szükség az oktatásban
Az oktatás nem csupán egy a sok megoldandó szakpolitikai kihívás közül. Az oktatás a nemzet jövőjébe való befektetés. Csak annak a politikának van értelme, melynek sarokköve az oktatás. Csak annak a politikának van értelme, amely gyermekeink és a nemzet jövőjének biztonságát célozza. Az oktatás dolgában nincs kompromisszum. Erről szól az oktatásközpontú kormányzás, amelyben mi a megoldást látjuk, hiszen tudjuk: a minőségi oktatáson alapszik minden, ami a nemzet jövőjét meghatározza. A Momentum jövőképét bárki elérheti a Holnap Magyarországa Terv Esélyteremtő oktatás című fejezetében. Ez az elképzelés egyébként jelentős átfedést mutat azzal, amit a pedagógusok és a diákok már régóta követelnek,
Ezért állítjuk, hogy másfélszer ennyit, a GDP 7 százalékát kell az oktatásra költenünk. Ezért gondoljuk, hogy a pedagógusbérek nem lehetnek alacsonyabbak a diplomás átlagbéreknél, és a tanári pályát vonzó és stabil megélhetést biztosító hivatássá kell alakítanunk. Ezért mondjuk, vissza kell adni az iskolák és a tanárok önállóságát, hogy a pedagógusi hivatás újra kreatív, alkotó tevékenységgé váljék a mostani adminisztratív, végrehajtói szerep helyett. Ezért tartjuk fontosnak a szabad tankönyvválasztást, valamint a kimeneti követelményeket előíró, de a módszertanban szabadságot adó keretrendszert a rugalmatlan és értelmetlenül zsúfolt alaptantervek helyett. És ehhez alapvetőnek tartjuk, hogy minden magyar iskolát felújítsunk és felszereljünk a 21. század követelményeinek megfelelően.
Nem az oktatás rendbetétele a legnehezebb feltétel az EU-s pénzek hazahozatalához
Felmerülhet a kérdés, vajon az oktatás rendbetételére vonatkozó követeléseink megnehezítik-e az EU-s pénzek megérkezését. Álláspontunk kategorikus nem.
Ugyanis mindhárom követelés kizárólag a kormány politikai akaratától függ, és könnyedén megvalósítható. A státusztörvényt akár holnap visszavonhatják, és megvan a fedezet a pedagógusok béremelésére is a költségvetésben. Ne dőljünk be a kormány mentegetőzéseinek, a költségvetésben nem állandó sorok vannak, kizárólag politikai akarat kérdése, mire és mennyit allokál a kormány. Ha tavaly egyik pillanatról a másikra találtak 900 milliárdot “rezsivédelmi” meg “honvédelmi” alapra, akkor a pedagógus bérrendezés fedezetét is meglelhetik. A propagandára elkülönített összegek átcsoportosítása sem ördögtől való ötlet. De világos a kormány akarata: propaganda kell, közmegbecsült tanár nem. Itt a legfőbb ideje, hogy meghallják és megértsék, mit akarnak a pedagógusok és a diákok, s elszánják végre magukat arra, hogy a társadalom e nem jelentéktelen részét partnernek tekintsék, és az ő bevonásukkal reformálják meg a régen elavult magyar oktatási rendszert.
Ezeknél nehezebb feltételeket támasztott eddig az Európai Bizottság a kormány elé a jogállamisági mechanizmus során. A Momentum álláspontja szerint a Bizottság által támasztott követelmények az oktatás válságának megoldására kifejezetten könnyűek és gyorsan megvalósíthatóak. A kormány által máig nem teljesített többi elvárás sokkal inkább megnehezíti azt, hogy az EU-s pénzek a közeljövőben megérkezzenek. És ne felejtsük el, hogy ezek az elvárások sem holmi packázásból születtek. Ha a kormány betartotta volna a közös játékszabályokat, és megtett volna mindent a korrupció megfékezéséért, ma nem arra fogadna a nép, vajh’ még hányszor jelenti be Navracsics Tibor a pénzek megérkezését (mindeddig hiába).
Az ellenzék arra kapott felhatalmazást, hogy alternatívát állítson
Mi, a Momentum politikusai azt gondoljuk, az ellenzéknek két feladata van: hogy világos alternatívát állítson a kormány politikájával szemben, és hogy képviselje választói akaratát. Hiszen ezért szavaztak ránk. Ezért írtuk meg már most, sok évvel a következő országgyűlési választás előtt a Holnap Magyarországa Tervet.
A választók akarata pedig világos volt, amikor 2019-ben a Momentum két képviselőjét az Európai Parlamentbe juttatták. Cseh Katalinnal együtt elejétől fogva egyértelművé tettük, szakítunk az ellenzék korábbi óvatos és eredménytelen politikájával. Felmondtuk azt az ellenzéki konszenzust, hogy uniós szinten nem politizálunk a Fidesz ellen. Eldöntöttük: nyíltan kiállunk a magyar érdekek mellett az európai színtéren a kormánnyal szemben is.
A magyar választók akarata most is világos számunkra. Azt akarják, hogy végre megoldódjék az oktatás válsága, és gyermekeik jobb oktatást kapjanak, és jobb esélyekkel vágjanak neki a jövőnek.
A 2019-ben kapott felhatalmazásunk alapján megteszünk mindent választóink, a magyar emberek érdekeinek képviseletéért. Ennek érdekében és értelmében használjuk fel az Európai Unió adta eszközöket is. Az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európai Csalás Elleni Hivatal és az EU más intézményei mind ilyen eszközök. Az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy ez az út az egyetlen, amellyel hatást lehet gyakorolni a magyar kormány politikájára. Ez a politika mára teljesen elszakadt a magyar emberek érdekeitől, nem hallgat az érdekképviseletekre, a szakmai szervezetekre és az ellenzéki pártokra sem. Ezért fordulunk most az Európai Bizottsághoz, és használjuk fel európai kapcsolatainkat a magyar oktatás súlyos válságának megoldására.
A Momentum terve reális esélyt ad az oktatás válságának megoldására
Eltökéltek vagyunk abban, hogy a tervünket keresztülvigyük. Írásban és személyesen keressük meg a Bizottság illetékeseit, és bevetjük minden európai kapcsolatunkat a magyar oktatás válságának megoldásáért.
Tisztában vagyunk vele, hogy tervünk váratlan és nem szokványos. De a rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek. Bátornak kell lennünk akkor is, ha tudjuk, sok támadást kapunk majd emiatt. Vállalnunk kell ezeket a támadásokat, hiszen a magyar oktatás ügye ennyire fontos, s tétje ekkora. Mi a Momentummal nem könnyű munkára, hanem kitartó küzdelemre szerződtünk. Ezt ígértük a választóinknak, ezt ígértük a magyar embereknek.
És amíg az Európai Unióban a magyar oktatás válságának megoldásán dolgozunk, addig természetesen idehaza sem tétlenkedünk. Nem hagyjuk abba a Momentum kordonbontásával elkezdett utcai ellenállást. Továbbra is támogatjuk a pedagógus- és diáktüntetéseket, és ott leszünk velük az utcán, szemben a rendőrök sorfalával, és ha kell, a rendőrségi fogdákban. A mi dolgunk reményt adni a magyar oktatás minden érintettjének: van értelme az ellenállásnak, és van esélye a győzelemnek.
Bármit teszünk is, a gyermekeink jövője a tét. Mindenre készen állunk jövőjük megvédéséért.
A szerző a Momentum európai parlamenti képviselője
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
