Egy doktorandusz sikeresen védte meg „A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései” című doktori értekezését az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskolájában. Aligha lenne ebből országos hír, ha a szóban forgó személy nem Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója volna. De minthogy ő az, a védést támadás követte: napok óta vezető hír, hogy Orbán Balázs a disszertáció összefoglalóját tartalmazó tézisfüzetet maga írta-e, illetve ahogy Rácz András állítja, plágiumot követett-e el, amikor korábban megjelent cikkének egy részét forrásmegjelölés nélkül emelte át a disszertációjába.
Nos, Orbán Balázs egy társszerzővel közösen írt saját cikkéből emelt át részleteket forrásmegjelölés nélkül – bár ez valóban megsérti az elvárt hivatkozási gyakorlatot, önmagában még nem kellő ok arra, hogy a hatalommal szemben kritikus értelmiség a plágium fogalmát relativizálja. Plágium az volt, amikor Schmitt Pál a doktori disszertációja gyanánt szinte teljes egészében egy bolgár szerző munkájának a tükörfordítását nyújtotta be. Saját szöveg hivatkozás nélküli újrahasznosítása valóban szabálytalan és nyilván nem elegáns, de biztos, hogy nem plágium. Még az is elképzelhető, hogy Orbán Balázs a szóban forgó szöveget előbb írta meg a disszertációjába, és csak később emelte át egy társszerzővel közösen írt cikkébe, de nem kéne úgy tenni, mintha ez lenne a baj Orbán Balázs disszertációjával.
Orbán Balázs dolgozatával a tényleges probléma az, hogy hol készítette el és védte meg azt. Az a tény, hogy Orbán Balázs épp az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett PhD-fokozatot, és ezek után továbbra is bele bír nézni a tükörbe, még az Orbán-rendszer mindennapos munkaköri cinizmusának ismeretében is gyalázatos arcátlanságra vall. Amint az ismeretes, nemrég a Műegyetem is feladta a reménytelen küzdelmet, és beállt a modellváltó egyetemek sorába, így az ELTE maradt az utolsó nem alapítványi fenntartású nagy egyetem Magyarországon. Az utolsó, amelyet az egyetem oktatóiból és kutatóiból választott testület, és nem fideszes politikusokból meg kézből etetett, rendszerhű „üzletemberekből” álló alapítványi kuratórium irányít.
„Szégyellje magát, aki hergelt!” – megszólalt Orbán Balázs disszertációjának egyik opponense
Unger Anna szerint oktatóként nem válogathat a hallgatók között.
Az Orbán-rendszer szelektíven értelmezi a maga szuverenizmusát: csakis annak a szuverenitásnak a híve, amit saját magának tart fenn, hogy olyan korrupciógyanús intézmények, mint az Európai Ügyészség ne zavarhassák meg a mindennapos működését. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szuverenitása ezzel szemben bosszantó kényelmetlenség, amelyet a szuverén kormányzatnak fel kell számolnia, ezért a hatalom évek óta az oktatók kiéheztetésére játszik: míg az alapítványi egyetemeken dolgozók egyénileg meghatározott fizetéseket kapnak, addig az ELTE tanárainak béreit a sok éve változatlan felsőoktatási bértábla határozza meg. Így eshet meg az, hogy míg a diplomás nettó átlagbér jelenleg (hivatalosan) 699 500 forint, addig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egy docens nettó bére 335 000 forint, egy professzoré pedig 479 300 forint – ennyi a garantált fizetése azoknak, akik Orbán Balázs disszertációját elbírálták, és akik a védése során a doktori bizottságban ültek. Jelzem, hogy az alapítványi egyetemeken folyósított bérezés a fentieknek nagyjából a duplája, az Orbán Balázs által vezetett és a kormány által tetemes összegekkel kitömött Mathias Corvinus Collegium egy-egy rendezvényén pedig a catering kerül annyiba, amennyit a magyar állam az ELTE professzorainak a megélhetésére havonta kiutal.
Az Orbán Balázs által politikailag igazgatott Orbán Viktor rendszeresen előadja, hogy egy magyar egyetemnek be kell kerülnie az egyetemi rangsorok legjobb száz helyezettje közé. Csakhogy a jelek szerint nem érti, hogy amint az általa kivéreztetésre ítélt ELTE az összes színvonalas oktatóját és kutatóját elveszíti, mert azok alapítványi egyetemekre igazolnak át, a fenti ábrándjának végleg befellegzett, jelenleg ugyanis az ELTE az egyetlen általános tudományegyetem Magyarországon, ami a felsőoktatási intézményeket illető rangsorok százegyedik és kétszázadik helye közt egyáltalán megtalálható. A miniszterelnöknek nyilvánvalóan sejtelme sincs arról, hogy ami miatt egy egyetem be tud kerülni a világ élvonalába, az éppen az, amit ő a legmegszállottabban gyűlöl és üldöz: az intézményi autonómia és szuverenitás. A függetlenségre és önrendelkezésre képes tudományegyetemek a nyugati civilizáció alappillérei – Orbán Viktor vagy nem tud erről, vagy épphogy tud, és ezt utasítja el.
„A demokrácia határvidékén élünk” – Mi maradt a CEU-ból?
Milyen programokért járnak ma az egyetemisták a Közép-európai Egyetemre? Hogyan alakult át az intézmény a lex CEU után? Mit tesznek az Ukrajnában maradt kutatók, diákok támogatása érdekében? A CEU budapesti kampuszán jártunk.
Orbán Balázs mindenesetre nemcsak pontosan érti ezt, de kellő figyelmet is fordít rá. Nem véletlenül doktorált éppen az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, nem pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol minden bizonnyal már azért kapott volna egy PhD-fokozatot, mert elég jól látszik, mennyire fontos, nagy ember. Csakhogy Orbán Balázs nem ott védte meg a doktoriját, és nem is a Debreceni Egyetemen, ahol nemrég Vlagyimir Putyint avatták díszdoktorrá. Ha Magyarországról van szó, Orbán Balázs a konnektivitást propagálja, vagyis azt, hogy Orbán Viktor Magyarországának Vlagyimir Putyin Oroszországához és Hszi Csin-ping Kínájához ugyanannyira kapcsolódnia kell, mint a nyugati civilizáció szövetségi rendszereihez. Különös, hogy amikor a saját önéletrajzába kell egy intézmény nevét beillesztenie, Orbán Balázst más szempontok vezetik: akkor inkább az utolsó nem alapítványi egyetemet választja, az egyetlen magyar egyetemet, amelyik továbbra is részt vehet az Európai Unió tudományos pályázatain, az egyetlen magyar egyetemet, amelynek a diákjai Erasmus-ösztöndíjjal nyugatra utazhatnak tanulni. Pontosan ugyanazért hozza ezt a döntést Orbán Balázs, amiért Kovács Zoltán, Magyarország kormányzati kommunikációért felelős államtitkára épp a gyűlölt és üldözött, sorosista Közép-európai Egyetemen szerzett PhD-fokozatot: a saját karrierjük szempontjából a legjobb intézményt választják, ez azonban egyetlen pillanatig sem tartja viszsza őket attól, hogy az alma materüket elpusztítsák, amint a politikai akarat őket erre szólítja. Nekik fontos az egyetemi szuverenitás, csak az ország többi lakójának ne járjon. Amint a saját előmenetelük rendben van, jöhet utánuk a vízözön. A gyerekeik úgysem Magyarországon járnak majd egyetemre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/49. számában jelent meg december 6-án.
