A Magyar Hangban Ficsor Benedek próbált tiszta vizet önteni a pohárba, már ami a spanyol női futballválogatott csókbotrányos szappanoperáját illeti (Hogyan lesz az ünneplésből erőszak, MH, 2023/38). Nos, nagy valószínűséggel állítható, hogy a pontos igazságot nem ismerjük és nem is fogjuk megismerni. A csókos kedvű elnök előbb állította, hogy beleegyezéses smár volt, majd mégis lemondott. A megcsókolt focicsillag először szintén kölcsönösségről, de utóbb már kényszerről beszélt, sőt távolságtartási végzést kért a túl lelkes sportvezetőre. A csapat többi tagja felháborodásának adott hangot, bojkottot hirdetett, vezetőváltást követelt, ám egy kiszivárgott videófelvétel tanúsága szerint az esetet követően igen vidám hangulatban és kórusban követeltek csókokat a csapat buszára felszálló elnöktől… A botrány kapcsán fény derült arra is, hogy a válogatott több korábbi vezetője viselkedett a mindenkori játékosokkal szexista, erőszakos módon, de a panaszokat az elnökség mindig szőnyeg alá seperte.
A valós történetet természetesen én sem ismerhetem, de egy 2005-ben írott cikkem részbeni felidézésével illusztrálnám, hogy a női foci körül már akkor is furcsa szemlélet uralkodott. Az adott év nyarán több újság, televízió, rádió, hírügynökség egybehangzóan idézte a futballvilág két kiemelkedő vezetőjének azon nyilatkozatait, miszerint a női labdarúgóknak szexisebb felszerelést kellene hordaniuk, hogy sportáguk népszerűbb és eladhatóbb legyen.
„Úgy érzem, sokkal könnyebb lenne szponzorokat találni, ha ezek a lányok egy kicsivel többet mutatnának magukból” – mondta Lennart Johansson, akkoriban az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke. Hasonló véleményen volt Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke is: „Egy rövidebb nadrág sokat dobna a lányokon...”
Ha komolyan vesszük az urak nyilatkozatait, akkor nagyon határozottan követelnünk kell, hogy mindazok takarodjanak ki a sportág vezetéséből, akik nem a női focit szeretnék értékesíteni, hanem a focizó nőket bocsátanák áruba. Akik a nők értékét nem valós teljesítményeik mentén, hanem a rezdülő cicik, gömbölyű popsik, feszes combok körül keresik.
Ha megpróbálunk valamiféle mentséget találni a szexista kiszólásokra, akkor előhúzhatjuk a közhelyet, amely szerint a sport is üzlet. De ... a sport sajátos üzlet, amit nem feltétlenül kellene összekeverni-összemosni más iparágakkal. Magyarán: senki ne akarjon – főleg ne a feltételezett szponzori igényekkel takaródzva – egyenlőségjelet tenni a női labdarúgás és a (meglehet nagyon is profitábilis) peepshow-biznisz közé! Mert, hogy ez az út nagyon messzire vinne: a „rövidebb nadrág” hamarosan tangává töpörödhetne, a sportszár helyett jöhetne a fekete csipkeharisnya. Sőt, a FIFA hozhatna olyan szabályt is, hogy az úgynevezett gólörömnél – miközben a fiúknál tilos lekapni a mezt – a lányoknak kötelező! S ha netán ez még kevés lenne a pajzán kedvű nézőknek, szponzoroknak, szövetségi elnököknek, akkor meg is lehetne fordítani a dolgot: a lányok csak gól esetén ránthatnának magukra trikót, persze csak 10-20 másodpercre, s addig is csak a gólt lövő csapat. Ezek után az elnök uraknak már csak egyetlen apró problémát kell majd megoldaniuk: a legtöbb szponzor logója, cégfelirata nem fér rá egy tangára…
