Kánikulában nehéz az ilyesmire figyelni, így a felületes hírfogyasztó hamar napirendre térhetett az augusztus 20-ai politikusi szónoklatok felett: nem hangzott el meglepő kijelentés Szent István idei ünnepén.
A köztársasági elnök beszédét persze némi képzelőerővel a kormánynak küldött határozott üzenetként is értelmezhetnénk. Áder János azt fejtegette, hogy első királyunk választását követve hazánknak ragaszkodnia kell a nyugati kultúrához, civilizációhoz; csak Európa békéje és biztonsága óvhat meg bennünket. Egyenes beszéd, amely nehezen illeszthető a Fidesz-kormány unióellenes retorikájához, illetve a miniszterelnök leplezetlen vonzalmához a keleties féldemokráciák, autokrata hajlamú vezetők iránt.
Ám hiába utal számos jel arra, hogy Orbán Viktor az Európai Unió megosztásában, gyengítésében érdekelt világpolitikai szereplőkkel játszana össze, a kormányoldal aligha éli meg bírálatként az államfő szavait. Felfogásuk szerint ugyanis éppen ők azok, akik a nemzeti önazonosság és a keresztény hagyomány védelmezőjeként az európai civilizáció fennmaradásáért küzdenek.
Szeptemberben újra kezdik
A miniszterelnök demokráciájában a nép is csak díszletelem.
Ezt a világszemléletet foglalta össze a kormányközeli Karc FM rádiónak a parlament elnöke. Persze azt, hogy a magát kereszténydemokratának nevező politika akár csak az elmúlt napok néhány eseményének fényében mennyire hiteles, ki-ki döntse el saját maga.
Kövér László interjújából a legtöbben – jó okkal – azt emelték ki, hogy úgymond a nemzeti önazonosságunk védelmében törvényalkotási lépések várhatók az oktatás és a tömegtájékoztatás területén. Nem hangzik valami biztatóan. Az egyetlen halvány reménysugár furcsa módon maga a házelnök, aki olyanokat is mondott, amelyeket ha komolyan vesz, könnyen szembekerülhet az orbáni hatalomgyakorlással.
Kövér az állam szerepét többek között az egyén életének, javainak és emberi méltóságának védelmében látja más hatalmak, államok ellentétes törekvéseivel és bizonyos magánérdekekkel (!) szemben. Ez így még elég általános, de ennél konkrétabb is volt: olyan törvényeket ígért, amelyek szabályozzák a kormány mozgásterét, mert az Országgyűlés eddig nem tudta megfelelően ellenőrizni a végrehajtó hatalmat. Nocsak! Szerinte a 2010-es kormányváltáskor megörökölt válság, majd a migrációs krízis teremtette rendkívüli helyzet indokolta az eddigi szereposztást.
Díszletdemokrácia
Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.
Vagyis vége a „rendkívüli állapotnak”, eljött a konszolidáció ideje? Ezentúl nem a kormánynak, pontosabban: a miniszterelnöknek lesz frakciója, hanem fordítva? Utóbbi valóban az előbbi körmére néz majd? Lehetséges volna, hogy a demokratikus intézményrendszer, a parlamentarizmus kiszáradt testébe visszaköltözzön a lélek?
Vajon Kövér László tudja-e, hogy szavaival az egyközpontú orbáni rendszer szíve közepét vette célba? Forradalmi gondolata mindenesetre visszhangtalan maradt az ünnepen. Ne legyen igazam, de tartok tőle, mire a falevelek lehullanak, már én sem fogok emlékezni rá.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 15. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
