Negyvennyolcadik fejezet. Nem engedek belőle. Bár a labancok nagyot nőttek a szememben a héten. Bécsben birkákkal akarják lelegeltetni a Duna-partot, így kell ezt csinálni, meg azt is, hogy ha valaki részegen akar újságot zabrálni magának, az midőn kijózanodik, és rádöbben, mégiscsak egy demokráciának nevezett valamiben éldegél nem is rosszul a mások pénzéből, az magától elhúz a vérbe. Na, erről ennyit, megfogadtam, hogy nem foglalkozom politikai termékekkel, a bárányok meg hallgatnak.
Elmondom inkább, hogy milyennek érzem magam a Krisna-völgyben azon kívül, hogy boldognak és hogy biztonságban is. Békésnek és a múltban borongva bolyongás helyett a jobb jövőt fürkésző, érző lénynek. Csupán egy példát kiragadva a sok közül, ideírom, hogy mi folyik itten a víz körül. Ami miatt hamarost tényleg lesz olyan migráncsvircsaft soványmalacvágtában, amit az unokáim már látni fognak. Tehát ahelyett, hogy egy közepes méretű afrikai falu éves ivóvízszükségletét húznák le percenként a vécén, a Krisna-völgyben természetesen ökológiai gazdálkodás folyik. Ivóvízből egyébként teljes mértékben önellátók. A több mint 300 méter mély közösségi fúrt kút vize csővezetéken jut el a háztartásokba.
Egy mindenes feljegyzései (47/2. rész) | Magyar Hang
A talajvízkutak vize a korábbi intenzív mezőgazdálkodási tevékenység miatt kezdetben ihatatlan volt a nitráttartalom miatt, ám a biogazdálkodásnak köszönhetően tizenöt év alatt megtisztult a talajvíz, így a házak mellett található kerekes kutak vize ma már többnyire iható. Mivel nincs vezetékes áram, mosógépek híján a mosás kézzel történik. A víztakarékos háztartásokban a vízfogyasztás 50 liter/fő/nap, nagyjából a fele a hazai átlagnak. Víztakarékosságra törekszenek a kertészetben is. Gyűjtik az esővizet, amit gyógynövények áztatása után a bio-növényvédelemben használnak fel, öntözésre a lehető leghatékonyabb módozatot választották, a szivárogtatást. A szennyvíz gravitációsan érkezik a nádgyökérteres tisztítóba.
A rendszer maga egyszerűen a természet lekopírozása, hiszen a vízpartokon is érvényesül a növényzet, a mikroorganizmusok szűrő-tisztító hatása. A tisztítómű zárt rendszerű, miközben az előszűrt szennyvíz lassan áthalad a nádágyon, kémiailag és biológiailag is megtisztul, a tisztított vizet pedig nyárfaültetvény öntözésére használják. Egyébként a nádgyökeres tisztítók a megfelelő engedélyek birtokában nemcsak települési, hanem családi léptékben is kialakíthatók, a szennyvíz hatékony megtisztításához személyenként négy négyzetméter nádágyfelülettel számolhatunk. Abban a faluban, ahol egykor éltem, sírva könyörögtem egy ilyen rendszerért a csilliókba kerülő csatornázás helyett, ám az utóbbiból annyian nyúlták le a lóvét, hogy az önkormányzat inkább gyökér hülyének tettette magát a haladás nevében, és kivágtak még egy komplett fasort is a tetejébe, hogy legyen helyette inkább egy sehonnan sehová nem vezető árok, ami néhol még domború is – ami lássuk be, egyedülálló a világon.
Egy mindenes feljegyzései (46. rész) | Magyar Hang
No de, ami a Krisna-völgyben történik, az egyszerűnek tűnik, mint egy faék vagy mint egy tanösvény. Az ösvény megtalálása, a korszerűnek látszó, de inkább begyöpösödött szemlélet megváltoztatása, na, az egy komoly meló, kívül-belül. Néhány nappal később meg már arra gondoltam, hogy ideje lenne végre hozzákezdenem a memoárjaim megírásához, a prológusnak az lenne a címe, hogy Egy napom – A kutyasz.r szedéstől a rivaldafényig, mert az aktuálisan és szimbolice is abszolút helytálló az életemre vonatkozóan, és szinte dokumentarista ihletettségű.
Délelőtt ugyanis a cuccot szedegettem a kertben, majd megérkezett a Spenót, és elindultunk Veszprémbe, hogy ismét fellépjek az Európa Kiadóval. A Spenót egyébként az egyik kedvenc gitárosom, és basszistának is remek, amit a Gyenge Lajossal művelnek ritmusszekcióként a zenekarban, ahhoz hozzá lehetne igazítani egy svájci vonatot. Ezenkívül rendkívül laza a színpadon, igazi show-elem, ami ebben a műfajban egyáltalán nem hátrány. A hely is érdekes, maximális a kihasználtsága, a színházteremben Mézga Gézáék nyomják, a kávézóban kubai salsaest megy, ezért aztán az EK-buli kezdése csúszik rendesen, nehogy a Jenő a szívbajt hozza a Blökire a Mocskos időkkel, így van időm négyszer eltévedni az épületben, többnyire egy szárazáru-raktárban bukkanok fel, magam és a személyzet számára is váratlanul.
Egy mindenes feljegyzései (45. rész) | Magyar Hang
Aztán megint nagyon jól érzem magamat velük zenélés közben, hazafelé azon gondolkodám, hogy hetente legalább egyszer ezt kéne tennem, mert az éneklés egészséges, a koncertezés meg kimondottan jót tesz az adrenalinszintemnek és az önbecsülésemnek. Egyébként a kutyasz.rral sincs semmi baj, mondhatni, az élet szerves része. Másnap meg egy csilifarm megnyitójára voltam hivatalos a szomszéd faluba, fiatal arcok vágtak bele, baromi ügyesek, de az esemény elmaradt, halasztást szenvedett mintegy, mert konkrétan egy tó keletkezett a helyszínen a rohadék esőtől. Mert már meg ez a baj, vagy két hete szakad minden áldott nap, tiszta Vietnám, kezdek begolyózni tőle. Azon sem csodálkoznék, ha hajnalban betoppanna egy sárga sálas katonatiszt kalaptól bakancsig elegánsan, és a szociopaták üdvözült mosolyával megkérdezné, hogy „hé haver, nincs egy kis napalmod kölcsön?”
A sorozat többi részét itt olvashatja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!
