Túl sok a betegjog. És a beteg. Nem ismernek se istent, se embert, se főorvos urat, se nővérkét. Ráadásul: panaszkodnak. Örökké csak panaszkodnak – jut a következtetésre a Magyar Idők című kormánylap egyik késő őszi számában Berkő Péter professor emeritus. A nyugalmazott orvos-akadémikus úgy látja, a hazai egészségügy akut problémáinak egyik fontos oka, hogy a terjedő emberi jogi „világjárvány” hatására Magyarországon meggyengítették „az orvosok ősi időktől biztosított jogát, a gyógyítás szabadságát, túlzottan felerősítették a betegjogokat”. Eléggé el nem ítélhető módon bevezették a betegjogi képviselői rendszert, ami ráadásul „felerősítette a panaszáradatot és a feljelentések szabadságát”.
Nota bene: „feljelentés” alatt a nyugalmazott orvos a kiszolgáltatott, az egészségükért, az életükért küzdő páciensek gondatlanságot, műhibát, visszaélést kifogásoló panaszait érti. Azokét, akik nem mellékesen a hivatalosan befizetett társadalombiztosítási díj ellenében és persze a legtöbb helyen schwarzban elvárt hálapénzért cserébe joggal kívánhatnának maguknak normális ellátást, emberséges bánásmódot.
A most véget ért esztendőben H. barátom kórházi pokoljárása nyomán testközelből láthattam, milyen, amikor valaki átkerül a „másik oldalra”, egészségesből beteg, autonóm felnőtt polgárból kiszolgáltatott, a helyzetéről nem tájékoztatott, szenvedésében magára hagyott, megalázott emberré válik. Igaz, H. betegségéből adódóan nem panaszkodott, amikor tavaly februárban bekerült a Szent János Kórház neurológiai osztályára. Agyvérzése és az ezt követő bevérzések következtében afázia alakult ki nála: elvesztette beszédkészségét.
Kulka János: Ez egy börtön | Magyar Hang
2016-os stroke-ja után először szerepelt élő adásban a színész.
Nem panaszkodott éppen ezért sem a bánásmódra, sem az állandó, a kívülről érkező látogató számára letaglózó húgyszagra. Nem kifogásolta, amikor a kihűlt ebédet elvitték az éjjeliszekrényéről (ahelyett, hogy segítettek volna neki enni), amikor a katéterezésből eredő „baleset” következtében a nővér üvöltve rángatta le róla az átázott pizsamát, amit aztán a sarokba hajított. Barátomra vékony pokrócot dobott, majd – talán nevelési szándékkal – rányitotta az ablakot. Néhány nappal később kifejlődött tüdőgyulladását már nem itt, hanem a budakeszi szanatóriumban kúrálták ki.
Betegségének okát, hogy miért ismétlődnek rendre az agyi bevérzések, sem a Jánosban, sem a Szent Imre Kórházban nem ismerték fel. (A család úgy döntött, sürgősen átjelentkeznek a XI. kerületbe, nehogy még egyszer végig kelljen szenvedni a János tortúráit.)
Trauma - a Szent János Kórház állapota a kormány elé is tükröt tart | Magyar Hang
A nagy büdös igazság a jelek szerint az, hogy a budai Fidesz – de meglepő – teljesen hülyének néz minket!
Fiatal kezelőorvosa a Szent Imrében közel egy hét után, elbocsátásakor alá akarta vele íratni a hivatalos papírokat, fogalma sem volt arról, hogy fél éve képtelen írni és olvasni. Mindez persze lényegtelen ahhoz képest, hogy a hosszú hónapokig tartó orvosi semmitmondás és gondatlanság következtében agya jelentős része meglágyult, s ahhoz is, hogy nem sokkal korábban a kórteremben az egyik nővér majdnem megölte. Összekeverték a gyógyszereit, s ha a felesége nem éppen akkor érkezik meg, bizonyára beadják neki cukorbeteg ágyszomszédja inzulin adagját. (A hozzátartozók – látva H. kiszolgáltatottságát, érzékelve a rideg légkört – nem mertek betegjogi képviselőhöz fordulni.) A folytatás egyébként szerencsés: az Amerikai úton megállapították az ismétlődő kisebb agyvérzések okát, egy kiváló professzor december közepén megműtötte.
Hasonló tapasztalata szinte mindegyik magyar családnak van. Az is nyilvánvaló, hogy H. pokoljárása nem feltétlen függ össze a krónikus pénzhiánnyal. Ahogy a borzalmas szagok és a kórházi árnyékszékek állapota sem. Az utóbbi egyébként éppen karácsony előtt tett maradandó benyomást a Pesten forgató amerikai színésznőre, Ruby Rose-ra, aki kényszerű kórházi tartózkodása alatt szembesült a mosdóval, amely horrorfilm díszletére emlékeztette. Utánaérdeklődött a hazai helyzetnek, és elsősegélyként 150 ágyneműhuzattal lepte meg az egyik helyi kórházat.
Lepedőn, pelenkán, injekciós tűn spórolnak a Jahn Ferenc-kórházban | Magyar Hang
Az osztályok egymás között csereberélnek, egymilliárd forint közelében az intézmény adóssága.
Szép és fontos gesztus. Ám ennél is fontosabb lenne, ha a – gyakran – megalázó orvosi, ápolói viselkedés eltűnne a hazai egészségügyi intézményekből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/1. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
