Elképzeltük-e egyáltalán valahogy a rendet?

Elképzeltük-e egyáltalán valahogy a rendet?

Lukácsi Katalin (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A legnépesebb jászberényi Facebook-csoportban az elmúlt hetek, hónapok legnépszerűbb bejegyzése az lett, amelyben a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) jászberényi közössége hírt adott elsőként megtartott sétájáról. Negatív visszajelzések nélkül a sokszorosát kapta ez a poszt a leginkább kedvelt megosztásoknak (900-at a 100-200-hoz képest). A poszt kimagaslóan pozitív fogadtatása nem a most alakuló félhivatalos politikai közösségnek szólt önmagában. „Egészségügyi sétájukat” – ahogy azt nevezték – a MÖM lelkes hívei ugyanis szándékosan ott tartották, ahol ukrán vendégmunkások töltik rendre szabadidejüket a jász polgárokétól elütő szocializációs kultúrával.

Megülte a lelkemet a masírozás romantikájának ez a kimagaslóan örömteli jászsági fogadtatása. Hasonlóan ahhoz, ahogy az április 3-ai választási eredmény is megülte. Büszke jász vagyok, és a polgári értékek elkötelezettje. Szeretem is e két identitást összekapcsolni, mert a jászok történelme számos lehetőséget is nyújt ehhez. Masírozgatást tetszikelni azonban nem tartozik ezen polgári értékek közé, különösen akkor nem, amikor itt egy olyan nemzet tagjai állnak célkeresztben, akik éppen egy diktátor agressziójának elszenvedői.

Bár elsőre sokkhatásként ért egy új gárda létével és népszerűségével szembesülnöm éppen szűkebb hazámban, szerencsére van egy fogódzóm, amely segít higgadt értelmezési keretbe illeszteni ezt a politikai történést. Éppen azokban a napokban néztem emésztgetve, meg-megállva a Partizán Miért tarolt a Fidesz a vidéken? című sűrű, tanulságokban és információkban gazdag beszélgetését. Gulyás Márton Kovai Cecília, Kovách Imre és Szombati Kristóf társadalomtudóst kérdezte az egyes falvakban már-már fullasztó, 80-90 százalékos kormánypárti sikerről.

Ebben az adásban majdhogynem revelatív erővel hatottak rám a következő mondatok Szombati Kristóftól, már mielőtt Jászberényben bárki sétált volna fekete kabátban. „Emlékezzünk vissza, ez az az időszak, amikor van egy nagy gazdasági krízis 2008–2009-ben, és ez utána nagyon erősen át is politizálódik. A cigányügy ekkor jön fel és válik egy nagyon fontos politikai témává. A Jobbik masírozik ezeken a vidékeken [Borsod, Heves]. Megosztja, polarizálja ezeket a társadalmakat. Nagyon nagy feszültség volt vidéken. Ez egy rendetlenség élményben csúcsosodott ki, és egy rendóhajtáshoz vezetett. A Fidesz erre a rendóhajra reagált nagyon erőteljesen. A közmunka az egyik stratégia, amivel sikerült konszolidálnia a vidéket.” Majd egyszer csak leállítottam a YouTube-ot, átkapcsoltam a Facebookra, és megelevenedett előttem a társadalomtudósi okfejtés a jászberényi Facebook-csoport nyilvánosságában.

Az ukrán vendégmunkások jelenléte évek óta fokozódó feszültség forrása Jászberényben. Sok a gyár, de kevés a munkaerő. Sehol nem volt még a háború, amikor egyes jászsági boltokban, közösségi helyszíneken, mosdóknál cirill feliratok tűntek fel. Azóta bármi kellemetlen történik a városban, azoknak „alighanem” az ukránok lesznek a felelősei. És bár ezt tények nem támasztják alá, mégis „köztudomású”, hogy ezek az újfajta galíciai jöttmentek sokkal többet keresnek, mint a tisztességgel vért izzadó jászmagyar munkavállalók.

Évekkel ezelőtt, de mindenképpen idén április 3-a előtt, a Mi Hazánkkal szövetséges Magyar Önvédelmi Mozgalom jászberényi sétájának hírére fogadtatásától függetlenül megbélyegzéssel és ítélkezéssel reagáltam volna. Belül pedig emésztettem volna magam amiatt, hogy a gonoszság ül tort megint a világban, és épp a számomra oly becses Jászberényben. Meg sem próbáltam volna honfitársaim iránti irgalomból egy egészségesebb olvasatot keresni. Bár talán megpróbáltam volna, ha rendelkezésemre állt volna az az olvasat, amellyel a Partizán-beszélgetésben találkoztam, hogy az idegen- és mindenféle másság elleni gyűlölet nem csak és kizárólag a gonoszságból fakadhat. Pontosabban de, a gyűlölet csak gonoszságból fakadhat, de nem minden gyűlölet, ami annak látszik, és vannak olyan természetes, jogos, pozitív társadalmi igények, amelyek éretlenül rossz úton töltethetnek be. A rendóhajtás egy ilyen igény, amely mögött semmilyen gyűlölet vagy gonoszság nem húzódik.

A biztonság és a rend iránti vágy két olyan érték, amelyeket a demokrata, polgári erők gyakran elhanyagolnak. Közbeszédünk sokszor meg is veti ezeket a vágyakat, amelyek betöltéséről azt gondoljuk, hogy a demokrácia korlátozásához vezet, és amely vágyakat nem is illő túlzottan dédelgetni egy valamirevaló bátor demokratának. Az az elit azonban, amelyben a szabadságvágy és a sokszínűség szeretete megelőzi a biztonság- és rendóhajt, egyre kevesebb hatással bír a „vidékre”.

Jelentse ez a vidék akár a pesti paneltömböket vagy a sokat emlegetett körúton belüli szűk utcákat, ahol szintén a Fidesz nyert. Jászberény viszont nem klasszikus értelemben vidék. Bár a választókörzetben 60 százalékkal nyert Pócs János, Jászberényben csak szűken, a civil szférából jött Kertész Ottó pedig 6 százalékkal jobban szerepelt, mint a közös ellenzéki lista.

Az nem lehet egy sikeres ellenzéki válasz a MÖM jászberényi akciójára, hogy megbélyegezzük azokat, akiknek az tetszik. De a hallgatás sem. A polgári Magyarország újrateremtése azon múlik, hogy vesszük-e a fáradságot ahhoz, hogy a jogállami értékeket a vidéki értékhierarchiához igazítva szólaltassuk meg. Lehet, hogy az első ilyen megszólalás nem fog máris 900 lájkot kapni a legnagyobb jászsági közéleti Facebook-csoportban, de legalább elkezd a polgári Magyarország újra visszatűnni a térképre.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/21. számában jelent meg, május 20-án.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben