Évtizedek óta nem láttam a dohányboltokban Symphoniát. Különösebben nem is kerestem; egyszer próbáltam ki valamikor régen – nem ízlett. Emlékszem, hogy a piros volt a legerősebb, a kék a közepes, a sárga a leggyengébb. Azt is tudom róla, hogy a bevált háború előtti márka hangulatjavítási céllal a forradalom után, 1957-ben született újjá, akkor még persze mezítlábas változatban.
Én diákkoromban az egyik esztergomi híd alatt Sopianae-val kezdtem. Valószínűleg a pécsi változattal, az ugyanis jobb volt, mint a debreceni és főleg mint az egri Szofi. Nem tüdőztem le rögtön, de pöfékelni sem akartam a többiek előtt, ezért igyekeztem a füstöt az orromon kifújni. Nem kellett sok idő, hogy hozzászokjak a rendes cigarettázáshoz. Így is később kezdtem, mint az apám. Ő már 14 évesen rágyújtott. A Szofit hamar elhagytam, egyetemistaként Multifiltert és Helikont szívtam, még később narancssárga Pall Mallt, ezüst Marlborót. Aztán leszoktam.
Kék Symphonia: megszürkült, bontatlan puha doboz 1988-ból, egy balatoni éjjeliszekrényből. Szinte elfér a tenyeremben. Még érezni rajta a dohányszagot. Ha az ujjaimat végighúzom a papírtetőn, akkor a szálakat is. „Filterventillációs.” Csak sejtem, hogy mi az. „A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a filterventilláció a részecskefázist közel a hígításnak megfelelő arányban csökkenti, különösen jelentős a füst eredeti szén-monoxid-tartalmának csökkenése” – írják a szakértők, Hamza Jánosné és Boros Lajos. A zárószalagon annyi áll még, hogy 20 darab 14 forint. Utánanéztem, mert érdekelnek a régi árak: 1957-ben (a mezítlábas, 25 darabos), 4,50-be, a már füstszűrős a hetvenes években 7,40-be, a nyolcvanasokban 8,90-be került. 1987-ben pedig 14 forintba. Akkoriban lett egyre nagyobb a gazdasági baj, ősszel meghozták az adótörvényeket.
Ez a doboz apám utolsó cigarettája. A Balatonon vásárolta 1988 júliusában, aztán hamarosan hazament Pestre. Az enyhébbet, a filterventillációsat szívta, miután egy szigorú orvos megfenyegette. Talán akkor vehette tartaléknak, amikor egyik este a strand után elmentünk a sarki kertmoziba, és megnéztük a Taxisofőrt. Emlékszem, a film közben rengeteget dohányzott. Biztos, hogy július eleje volt. Olvasom: 1988. július 4-én felemelték a cigarettaárakat, a Symphoniáét 17 forintra. Apám valamikor a hónap közepén felment Pestre, kikísértük az állomásra. Nem láttuk többé. A doboz itt maradt a Balatonon, bontatlanul.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/05. számában, az Időgép mellékletben jelent meg február 3-án.
