Európa kómában

A járvány először az Európai Unió illúziójának vetett véget: nincs Európai Unió. Aztán a nemzetállamok illúziói is sorban szertefoszlottak: nincsenek nemzetállamok. Egyetlen ország sem volt képes időben lezárni a határait. Orbán Viktor inkompetens? Persze, hogy az. De akkor milyen jelző illik az olasz, a spanyol vagy az osztrák miniszterelnökre? Olaszország, Spanyolország és Ausztria épp ugyanolyan operettállam, mint Magyarország.

Ha volna európai identitás, európai hadsereg, európai döntéshozatal és európai szolidaritás, az Európai Unió már hetekkel ezelőtt légmentesen lezárta volna határait. Az európai fegyveres erők átvették volna az olaszországi helyzet kezelését, a tagállamok pedig orvosokat, ápolókat meg lélegeztetőgépeket küldtek volna Lombardiába és Toszkánába. Az Európai Járványügyi Hivatal irányította volna a közös védekezést, és az Európai Bizottság az Európai Központi Bankkal együtt jelentett volna be gazdaságvédelmi és szociális programot. Ahogy Kína megőrizte cselekvőképességét, és megoldotta, hogy a járvány ne szabaduljon ki az ország középső részéből, a sokkal gazdagabb Európa is sikeresen védekezhetett volna.

Európa azonban nem létezik. Még csak tagállamok sincsenek. Nincs semmi egyéb, mint multinacionális cégek kontrollálatlan lobbicsoportjai, kötvények és részvények aktuális árfolyamai, motiváló sikerdíjak és bónuszok kifizetési bizonylatai, a „nekem minden jár” személetének kapzsi elitjei és követelőző tömegei, szálkásra gyúrt és törzsi gyűlölettől fűtött egók hisztérikus felfakadásai.

Jövőre elkészül a vakcina – mindenki fellélegezhet. Európa visszatérhet a valóban nagy és fontos kérdésekhez: a női kvótához, a tengerparti nyaralás színhelyének kijelöléséhez és a „ki villantott műmellet a vörös szőnyegen?” érdekfeszítő tárgyköréhez. Aztán lehet kezdeni reménykedni, hogy a következő válság majd csak soká lesz, vagy legalább nem itt. Európa érdeklődve várja az izgalmas televíziós tudósítást, a fehérbor már be van hűtve hozzá.

Ami biztos: válságok továbbra is jönni fognak, és Európát mindegyik felkészületlenül és rémülten találja majd. Ezt a világrendet bármikor bármilyen probléma megrendítheti, ugyanis maga a világrend a probléma – bármi jön szembe, újra meg újra ugyanaz történik. Ahogy a 2008-as hitelválság és ahogy a 2015-ös menekültválság, úgy az aktuális járványügyi válság is ugyanazt a fejetlenséget és cselekvőképtelenséget eredményezi. Nagyjából ötévente kiderül, hogy Európának nincs gazdája: határai védtelenek, kormányzatait marketingkreatívok, törvényhozásait részvénytársaságok lobbistái vezetik.

Európa éber kómában van. Harminc éve tesz úgy, mintha óriási testét bármikor megmozdíthatná – csak épp nincs hozzá kedve: most lazít, pihenget egy kicsit. Biztonságban érezheti magát, míg maga mellett tudja talpig felfegyverzett öccsét, Amerikát. Csakhogy amint telnek az évtizedek, egyre kevesebben hisznek abban, hogy Európa képes megmozdulni. Elsőként Putyin fogott gyanút, majd Erdogan hamarosan csatlakozott hozzá: botokkal kezdték bökdösni Európát, amely erre egy reklámcég által kifejlesztett vigyorral válaszolt – a marketingesek ezt az arckifejezést a „visszafogott erő fölényes mosolya” névvel illették. A trükk azonban csak egy ideig működött: az orosz és a török elnök hamarosan rugdosni kezdte Európát, amely ettől úgy megrémült, hogy gyorsan nagyon sok pénzt utalt át Oroszországnak és Törökországnak.

Az a megoldás sem bizonyult azonban tartósnak: Putyin és Erdogan egyre több átutalást követelt, Európa pedig elkezdett félni attól, hogy ezeknek a világ összes pénze sem elég. És valóban: Oroszország és Törökország elnöke ekkor már azt a kérdést tette fel magának és egymásnak, hogy miért érjék be azzal, amit Európa ad, amikor annak valamennyi pénze, sőt az egész kontinens az övék lehet. Már az európai tagságából busás hasznot húzó Orbán is kedvére rugdalta az ernyedt testet – nem voltak ezek nagy rúgások, Európa alig érezte őket, a kis ország nagy emberének önbizalmára azonban bizonyára jó hatást gyakoroltak.

Európa ekkortájt vette észre, hogy az öccse eltűnt mellőle, és kezdett el igazán rettegni, mosolyát azonban továbbra sem vetette le – ez maradt önvédelmének egyetlen védvonala. Úgy spekulált, hogy ha barátságos arcot vág, Oroszország és Törökország is barátságos lesz vele. Csak nem akarják elbukni a sok utalást, amire számíthatnak – gondolta. Aligha meglepő, hogy ami ezután következik, nem lesz Európa ínyére: Putyin és Erdogan elveszi a telefonját és a tárcáját, majd beginázza és kifaggatja bakkártyáinak kódjairól. Ezután kedvükre megerőszakolják, keményen betörik, és kiállítják a sarokra pénzt keresni. Pár évtized múlva, ha már senki nem fizet érte, felmetszik, hogy szerveit kivegyék, és jó pénzért eladják. Ekkor már nem fog mosolyogni.

Az elmúlt hónap után tucatnyi európai kormánynak kellene lemondania. Az osztráknak, amely hetekig titkolózott, és a síszezon kedvéért végigfertőzte fél Európát, a spanyolnak, amely feminista tömeggyűlésen ünnepeltette magát, miközben Olaszországban már javában tombolt a járvány. A magyarnak, amely heteken át nem tudott egy egyenes mondatot kinyögni arról, hogy miért nem tesztel, miért nem ismertet részletes adatokat, és miért nem őrzi az ország határait, ha már öt éve másról sem beszél. Természetesen senki nem fog lemondani, mert nemcsak Európa intézményei vannak kómában – az európai polgárok is kómában vannak.

1989-ben a világ megfagyott. Sokan azt hitték, eljött a történelem vége. Most hiába kopogtat a történelem, Európa az elmúlt harminc évet akarja folytatni. Továbbra is érezni akarja a korlátlan fogyasztás részegítő élményét, az élvezhetőre hűtött törzsi háború adrenalinhullámait, az egyre növekvő GDP mámorát, az örökké tartó európai béke állandóságát és biztonságát, az önfeledt könnyelműség időtlen pillanatát. Európa most hadban áll – felelőtlenségének, impotenciájának és vakságának már konkrét halottjai vannak. Vajon mi kell az ébredéshez?

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/13. számában jelent meg március 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/13. számban? Itt megnézheti!