Fogadalmat megszegni nem szép dolog, még ha ez a bizonyos fogadalom kizárólag saját magunkkal köttetett is. Alighanem sokan határozták el az elmúlt hónapokban, években hozzám hasonlóan, hogy fanatikusokkal nincs vita, meggyőzni észérvekkel úgysem lehet őket semmiről, pró és kontra sem lehet legitim felvetéseket ütköztetni, stb., stb., kár is ragozni. Ettől még nagyon tisztelem azokat, akik képesek higgadtan beleállni ezekbe a helyzetekbe, például olyan szándékkal, hátha sikerül elültetni fülükben a bogarat, hátha eljut hozzájuk olyan hír, információ, amit a propaganda elhallgat. Ez mind szép és jó, tényleg minden elismerésem. Vitázni persze jó és érdemes a velünk nem egyetértőkkel, a fenti fogadás hangsúlyosan a fanatikusokról szól, színektől függetlenül.
Történt aztán, hogy megihletett két, egymáshoz közeli jelenet a budapesti Móricz Zsigmond körtéren, mindkettőt le is fényképeztem. Az előválasztási sátor előtt bő tucatnyi ember vár sorára, sürgés-forgás, hűtőmágnest, zászlócskát osztogató asszonyok, kicsit odébb ugyanilyen céllal zsizsgő fiatal (!) srácok.
Előválasztók a budapesti Móricz Zsigmond körtéren 2021. október 11-én
A tér túlfelén idősebb hölgy és úr, kettecskén a narancssárga asztalkával, fölöttük a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony!-tábla, utóbbi feje „elegánsan” pirossal kiikszelve, körülöttük meg egy lélek sem. Innentől következzen párbeszédes formában ami valóban következett is, avagy a minidráma a Móriczon!
Az idősebb fideszes úr: Felhívom a figyelmét, hogy közterületen készíthet fényképeket, de ahhoz hogy bárhol felhasználja a képmásomat, az engedélyemre van szüksége.
én: Rendben, nem használom fel a képmását.
Az idősebb fideszes úr: Akkor minek fényképezett? (Hangját megemeli, gesztusai szélesek.)
én: Szerettem volna megörökíteni a jelenetet, hogy odaát mennyien állnak sorba, itt meg nincsen senki. De miért ideges?
Az idősebb fideszes úr: Egyáltalán nem vagyok ideges. (Ideges.)
én: Én annak látom. Viszont ha már így alakult, tényleg érdekel, hogy mi értelme annak, amit csinálnak? (Hiba, nagy hiba.)
Az idősebb fideszes úr (közben a hölgy is közelebb lép): Hogy mi értelme, hát hogy ezek itt (mutat az előválasztók felé) soha többé ne térjenek vissza! Maga talán azt akarja, hogy visszatérjenek?
én: De nem furcsa tizenkét év kormányzás után az ellenzék ellen aláírást gyűjteni?
Az idősebb fideszes úr: Honnan jött maga, Jeruzsálemből?
én: Mi? Jeruzsálemből? Ezt most honnan vette?
Az idősebb fideszes úr: Tudja maga mi az a hazaszeretet? (A csata itt már elveszni látszik.)
én: Szerintem nem kellene a hazaszeretetet idekeverni…
Az idősebb fideszes úr (a hölgy felé fordulva): Látod, ez azt sem tudja, mi az a hazaszeretetet!
A hölgy: Nem, mert egy provokátor, ezért fizetik!
én: Egy szóval nem mondtam, hogy nem tudom, mi a hazaszeretet, annyit mondtam, hogy kár emögé bújni, mert ezek így csak üres szavak.
A hölgy: Tudjuk, kik azok, akik mindent elvettek tőlünk!? A gyárakat, a templomainkat, mindent! Na tudja kik, hát Rákosiék!
én: Hogy jön ide Rákosi?
A hölgy: Ezek most is erre készülnek, mindent elvesznek! Ezek kommunisták, mind onnan jött!
én: Ki jött onnan?
A hölgy: A Gyurcsány!
én: Kövér nem onnan jött?
A hölgy: Nem!
Az idősebb fideszes úr: Tudja maga, ki volt Gömbös?
én: Tényleg erről kell itt most beszélni, hogy ki volt Gömbös? Ennek a beszélgetésnek így nincs értelme.
Az idősebb fideszes úr: Látszik, hogy fogalma sincs, ki volt Gömbös!
én: Megyek inkább, nincs értelme, kár volt belekezdeni.
A hölgy: Elfogytak az érvei, provokátor!
én: Tényleg megyek, viszlát! (Indulok a villamos felé.)
Az idősebb fideszes úr (utánamkiabál): Ennyit tudsz, jól megbuktál, kisfiam!
Snitt.
Ülök a villamoson, jegyet lyukasztani is csak később jut eszembe. Egyszer sem emeltem meg a hangom a két hithű ellenében, de belül ideges lettem, bevallom. Nem kellett volna, tényleg nem. Pár perc eltelik, inkább már mosolyogni próbálok magamban az egészen. De igazából borzasztóan sajnálom ezeket az embereket. (Meg azért magunkat is.)
