Fekete-Győr Andrást hallgatni igazán posztmodern élmény. Két tulajdonsága is alkalmassá teszi a pozícióra, amelyet betölt. Egyik az, hogy szülei gondoskodásának köszönhetően végtelen idővel és energiával rendelkezik, hogy a Momentum Mozgalom belső kamarillaharcaiból és méregkeveréseiből győztesen kerüljön ki – azokkal a szegényebb származású fiatalokkal ellentétben, akiknek munka mellett kellene felvenniük vele a versenyt. Tagadhatatlan továbbá, hogy külsőre nagyon hasonlít a fiatal Orbán Viktorra – így pozicionálja magát, mint örököst, kihívót, az új esélyt, aki ezúttal majd nem adja el a lelkét a fél országért, hogy aztán az egész országnál kevesebbel ne is érje be.
Fekete-Győr András csillaga töretlenül ragyog a hazai politika egén. Nevezhette a napelemet kis méretű atomerőműnek, hazudhatta, hogy pártjának élén nem is egyezkedik a szocialistákkal, lehet igaz rá mindaz, amiért az LMP a legutóbbi fideszes kétharmad bűnbakja lett, konkrétan kampányolhatott 2018-ban „MSZP = Fidesz” jelszóval, Fekete-Győr András és a Momentum Mozgalom mégis túlélte mindezt, ma pedig a 2018-ban háromszázalékos párt az akkor öt százalékot elérő DK mellett az ellenzék vezető ereje.
E helyzetben Fekete-Győr András már az ellenzék vezérének szerepében jelentette ki, hogy „2022-től nemcsak kormányváltásra, hanem rendszerváltásra készülünk, tizenkét év orbáni pusztítás után kell majd újjáépítenünk a magyar gazdaságot és a magyar államot”. S Fekete-Győr András mindjárt meg is nevezte azokat a „sikeres vezetőket”, akiknek a tapasztalatára a Momentum kormányzóképessége épül. Ők Bajnai Gordon volt miniszterelnök és Oszkó Péter egykori pénzügyminiszter, akik a nyilatkozat másnapján sietve cáfolták Fekete-Győr András kijelentéseit. Oszkó Péter egyértelművé tette, hogy nem politizál, így a Momentum kormányzati felkészítésében sem vesz részt, Bajnai Gordon pedig kifejezésre juttatta, hogy az egyesült ellenzéket támogatja, amelynek keretében néha beszélget Fekete-Győr Andrással, de a pártpolitikától távol tartja magát.
Kényelmetlen helyzet
Hacsak nem varázsol elő azonban valaki hamar a kalapból egy olyan jelöltet, aki magától értetődő módon lesz Orbán Viktor esélyes kihívója, nem is olyan soká eljön majd a pillanat, amikor minden ellenzéki szereplőnek színt kell vallania a kérdésben.
Kiderült, hogy az ifjú Orbán Viktor nemcsak akkor hazudik, ha személyes érdeke ezt diktálja, ha sarokba szorítják, vagy valamiféle pártérdek erre kényszeríti, hanem előszeretettel hazudozik bármilyen tét nélkül pusztán a hazugság önfeledt öröméért, s még csak az sem érdekli, hogy pár órán belül lebukik majd. Jól érzi a posztmodern dinamikát: az alkalmatlanság maga az alkalmasság, a hazugság többé nem bélyeg, hanem végső bizonyíték arra, hogy mennyire akarja a sikert – Fekete-Győr András pedig nagyon akarja.
S még csak nem is a Momentum Mozgalom elnökének pszichopátiás hazudozása a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a Momentum „sikeres vezetőnek”, példaképnek és igazodási pontnak azt a Bajnai Gordont tekinti, aki a Gyurcsány-kormány minisztereként karnyújtásnyi távolságból asszisztálta végig a Szocialista Párt bűzlő korrupciós ügyeit, az ország gazdaságának falhoz verését és a jogállam kivéreztetését. Kétes dicsőség, hogy a hitelválság után az egykori miniszterelnök neoliberális diktátumok mentén gyakorolt megszorításaival százezreket lökött anyagi kilátástalanságba, cserben hagyta a devizahiteleseket, forrásokat vont el a szociális rendszerből, az oktatásból, az egészségügyből, az országot pedig a fülkeforradalom martalékául Orbán Viktor lábához vetette.
Tényleg Bajnai Gordon a sikeres vezető? Ez a politika tetszik annyira, ezek az eredmények imponálnak úgy Fekete-Győr Andrásnak és neoliberális, macronista szervezetének, amely kormányzási gyakorlatot ma már az IMF és a mainstream közgazdaságtan is egyre károsabbnak tart? Az európai kormányok mai válságkezelése épp a 2008-as krízis tanulságaiból kiindulva már nem megszorításokkal operál, hanem bőkezű támogatások révén próbálja a munkahelyeket s ezáltal a gazdaságot megvédeni. Orbán Viktor természetesen e téren is kivételt képez: még ebben a válságos helyzetben sem hajlandó engedni a költségvetési fegyelemből, inkább tétlenül nézi, amint százezrek veszítik el a megélhetésüket a turizmus ágazatában. Orbán Viktor épp ugyanazzal a rideg kegyetlenséggel jár el, amellyel Bajnai Gordon elnézte, hogy százezrek veszítsék el otthonaikat.
A lábhoz szoktatott ellenzék
Érdemleges cselekvés helyett Orbán Viktor az ellenzéki önkormányzatok asztalára hajította az Airbnb ügyét – csakhogy az ajándékfalat mérgezett volt.
Az ország polgárainak zöme, az ellenzéki választók döntő többsége baloldali, szociáldemokrata fordulatot akar Orbán Viktor neoliberális politikája helyett. Akik a Fideszre szavaznak, és nem a felső tízezer tagjai, azok sem a nemzeti tőkésosztály, a nagybirtokrendszer, a rabszolgatörvény vagy az egykulcsos adó miatt teszik ezt, hanem mindezek ellenére. E helyzetben pedig jön az ellenzéki pártvezér, akinek soha életében nem kellett dolgoznia, s kezdi el magasztalni Bajnai Gordon megszorításait, holott két éve még azt mondta, hogy az elmúlt harminc év teljes elitjét jött leváltani. Annak ezek szerint nem része a milliárdos Bajnai Gordon s mindaz, amit miniszterként és miniszterelnökként tett?
Persze ha valaki neoliberális, hát legyen neoliberális: ha azt gondolja, hogy így kell országot vezetni, akkor tegye le ezt az ajánlatot a választók elé – csakhogy a Momentum Mozgalom eközben hatalmas beruházásokat ígér az oktatásba, az egészségügybe és a bérlakáspiacba. A Momentum Mozgalom politikusai előadják, hogy ők a zöld és baloldali alternatíva, Fekete-Győr András füstbombákat dobál a rabszolgatörvény elleni tüntetésen, eközben pedig Bajnai Gordon lábnyomaiba akar lépni, mert számára ő a példakép. Nem Lányi András, nem Bernie Sanders, nem a skandináv jóléti modell. Mi baja a Momentumnak egyáltalán Orbán Viktor gazdaságpolitikájával?
Fekete-Győr András rendszerváltásról és a magyar gazdaság orbáni pusztítás utáni újjáépítéséről beszél, holott a magyar gazdaságot nem újjáépíteni kellene, hisz még Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása után sem kellett – a magyar gazdaságot át kellene alakítani, mégpedig úgy, hogy haszonélvezői a társadalom széles rétegei, s ne a szocialista és fideszes milliárdosok legyenek. A magyar gazdaságot át kellene alakítani úgy, hogy ne pusztán multinacionális cégek összeszerelő üzeme legyen, át kellene alakítani skandináv mintára: tudásra, teljesítményre és társadalmi szolidaritásra alapozva. Bajnai Gordon kormánya erre még csak kísérletet sem tett.
A nép könyörgése
Könyörgünk felséges Viktor királyunknak, a normalitás lovagjának és a keresztény szabadság megőrzőjének, hogy leányait házasítsa ki az Apró család régenshercegei közül.
A „rendszerváltás” ígérete ennek fényében mit is takar? Milyen rendszerre kívánja a Momentum Mozgalom Orbán Viktor neoliberális feudalizmusát leváltani? Jelzem, hogy Bajnai Gordon nem képez alternatívát. Bajnai Gordon a restauráció jelképe, a neoliberalizmus és a feudális anarchia jelképe. Túl kell lépni rajta, és nem megtérni hozzá.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40 számában jelent meg október 2-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!
