Soha annyi magyar állampolgár nem élt külföldön, mint 2023-ban – idézte a Társadalmi Riport legújabb kötetét a Válasz Online. A tanulmány szerint az aktív korosztályok immár hét százaléka tartózkodik Nyugaton, ami – úgy tűnik – annak ellenére is vonzóbb Oroszországnál, Belarusznál vagy a türk államoknál, hogy nagyjaink – negyven-ötven évvel ezelőtti nagyjainkhoz hasonlóan – hanyatlását, romlását, lezüllését vizionálják.
A kivándorlás legfőbb okait Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki kutatója, a dolgozat szerzője főként gazdasági indokokban látja: válság van, magas az infláció, számos területen alacsonyak a bérek és jövedelmek. Emellett persze olyan tényezők is szerepet játszanak, mint az egyre durvuló közélet, a demokrácia leépülése vagy például a sokkal jobb munkakörülmények. A fiatalok esetében pedig nagy súllyal esnek latba az olyan tényezők, mint a közoktatás színvonala, az államilag finanszírozott felsőoktatási lehetőségek csökkenése, az egyetemekre nehezedő kormányzati nyomás, no meg az Erasmus-programokból való kiszorulásunk.
’23-ban a kivándorlás rekordot döntött: 36 ezer magyar jelentette be a távozását. (Ami nyilvánvalóan nem a teljes szám, hiszen sokan hivatalos bejelentés nélkül költöznek ki, vesznek vagy bérelnek ingatlant, vállalnak munkát: ’22-ben például – teszi hozzá a Válasz Online – a külföldi államok összesen kétszer annyi magyar érkezését regisztrálták, mint amennyi a hivatalos hazai adat.) A trend pedig erősödni látszik: az Eurostat öt százalékkal több Európában élő magyart mért 2024-ben, mint egy évvel korábban.
A kedvezőtlen trend folytatódása is biztosnak látszik: az Engame Akadémia néhány napja publikált kutatása szerint a felsőoktatásban tanuló magyar diákok hét százaléka külföldön (jellemzően nyugat-európai egyetemeken) végzi tanulmányait, és a számuk egy év alatt nagyjából ezer fővel növekedett. Márpedig ahhoz nem kell nagy jóstehetség, hogy valószínűsítsük: aki fiatalon, felnőtté válása idején másutt él, ott tanul és szerez szakmai kapcsolatokat, ott szerez barátokat, esik szerelembe, alapít családot, az jó eséllyel ott is marad.
Nem lesz több gyerek, amíg nem értjük meg, miért születik kevesebb
Az európai országok fokozatos jobbra tolódásával a demográfia alakulására is egyre több figyelem vetül, és már nem is csak a konzervatívok tekintik fontosnak a kérdést. De a múlt századi megoldások nem feltétlenül vezetnek eredményre.
A kutatás két adata az általános tendencián túl is figyelemre méltó. Egyfelől az okokat vizsgálva a válaszadók közel fele (48,8 százaléka) a hazai politikai és társadalmi környezet miatt választott külföldi tanintézményt! Csak a második leggyakoribb indok (36 százalék) a külföldi diplomával elérhető jobb munkalehetőség. Harmadik helyen (33) a magyar felsőoktatás színvonalát kifogásolja, ami már önmagában is lesújtó, hát még ha hozzávesszük, hogy 29,6 százaléknyi említéssel a magyar képzések szemlélete és módszerei is hozzájárultak a diákok távozásához. (A kérdésre több választ is meg lehetett jelölni: 30-30 százalékot kapott még a kalandvágy és a hazai megélhetési nehézségek válaszlehetősége is.)
Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a KSH adatai szerint a születések száma hónapról hónapra negatív rekordokat döntöget, akkor igencsak pesszimistán tekinthetünk a magyarság jövőjére. És ugyan az tény, hogy demográfiai problémák a fejlett világban mindenütt tapasztalhatóak, a kutatások és tanulmányok által feltárt okok között a legtöbb mégsem a világtrendekkel magyarázható, hanem a hazai sajátosságokkal: alacsony bérek, magas infláció, lepusztult munkahelyi környezet, a munkavállalói érdekképviselet szinte teljes hiánya, „rabszolgatörvény”, a szakszervezetek és kamarák ellehetetlenítése, a közélet durvulása, a demokrácia leépülése, az oktatás és a kultúra letarolása, az egyetemek megszállása és annak nemzetközi következményei; mind-mind a nemzeti és családbarát kormány sara.
Elképzelni is szörnyű: mi lenne, ha bölcs kormányunk nem lenne ennyire nemzeti és családbarát…
Ahogy mondani szokás: akinek ilyen barátja van, nincs szüksége ellenségekre!
