Meccsnapon, öcsém?

Lesántult a sok hazudástól a Cilárik. Dolgozni sem tudott egy ideig járni. A régi fészerben talált magának aztán egy botot, attól kezdve azzal bicegett be reggelente a pasztörizáló üzemig. Délelőtti mindenes beosztásban alkalmazták, amióta Fürst Walter összetörte a tükröt. Egy bokor mélyén, a kerítés mellett rejtette el a botját a Cilárik, mikor beért. Leveleket szórt rá, hogy csak a faragvány vége látsszon ki a zöld avarból, leporolta a harisnyanadrágját, megigazította a haján a dauert és beült az irodába, csinálni a mindent. Délig. Mindent csinált, csak éppen igazat nem mondott. Délután vagy este sem. Soha.

Az állandó késésről például, ami a sántasága miatt állt elő, odabenn azt hazudta, hogy az a kurva sofőr nem hajt rendesen, amiatt csúszik meg, idefele. A sántaságról, arról nem szólt. Azt gondolta, elmúlik az is majd, mint a mumpsz meg a kanyaró meg a vágy. De nem múlt. Elsőnek a lábkörmeit, aztán a térdízületeit kezdte ki a Ciláriknak a hazudás és napközben csak sziszegett meg csoszogott emiatt. Este meg csobolyóból itta a pasztörizált, zsíros tejet és ordított a fészerben a fájdalomtól, mint a fába szorult féreg. És két hazugság közt érezte a legmagányosabbnak magát. Meg akkor, amikor az öreg Groszcsek kutyája kiásta az avarból a botját, aminek nyúl volt a végébe faragva.

Az Ikotity volt az a kurva sofőr, és tényleg nem menetrend szerint ment mostanában. Azért lett lassabb, mert múlt télen egy komplett nyúlcsaládot csapott el. Az Egyenesi kanyarból ugrott ki elé valami vakmerő baknyúl, de hátrahőkölni, azt már nem tudott. Se a kölkei, se az asszonya. Tucatnyi, rémült nyúlszem nézett a reflektorba és megcsúsztak a jeges úttesten a nyulak, mind. És akkor átment rajtuk az Ikotity a busszal, és ahogy visszatolatott és meglátta az aszfaltra fagyott, tizenkét tacsli nyúlfület, beleköltözött valahogy a gyomrába a majré. A bal szeme meg tikkelni kezdett, mint a Groszcsek vadász rókaprémes halljában éjfélkor a kakukk. Úgyhogy megfogadta, hogy ettől fogva nem hajt úgy, mint a veszett, mert téli abroncsról nyúlagyat meg a recékbe ragadt véres szőrt sikálni nem könnyű meló. Azóta is nehezen aludt el az Ikotity, és mindig rosszat álmodott.

Nehezet evett a Ficzek és kódorgott csak a ringben, mint a róka, aminek a lábába a Groszcsek lőtt sörétet. Tudta, hogy háromkor kezdődik váltósúlyban a megye kettes forduló, mindig, de a Groszcsekné babos káposztájának nehezen állt ellen. Az volt pedig a fogadóban aznap az ebéd. Be is csapta az egész, púpozott tállal, pasztörizált tejet ivott rá, amit az öltözőben fölböfögött, de le is baszta a Tolnai Öcsi bácsi mondjuk. Meccsnapon, öcsém? Hülye vagy! Hülye is volt a Ficzek, mert kapott már a fejére rendesen. A második menettől kezdve bénultan mozgott. Úgy, ahogy az Ikotity a buszt vezette, és mint nyulak a reflektorfénybe, belenézett párszor a Méng ütéseibe. Se elhajolni nem tudott, se blokkolni ballal, pedig a Krisztus volt arra tetoválva, vérző szívvel, szakállasan. A jobb vállán, ott lompos farkú róka volt a Ficzeknek, biciklibelsőből varrta rá egy vándortetováló hajdan, de rég nem volt már a Ficzek agyafúrt. Kiboxolták az agyából a rafinériát.

Kiboxolta a makkos cipőjét a Surdánszky Kamill. Ő volt ugyanis az open air kártyapartik rezidens lemezlovasa. Minden vasárnap. Kadlott Károly korai munkáiból másolt tele négy krómos, kilencven perces Sonyt, de a melegítőalsója bal zsebébe tette azt a kazettát is, amin végtelenítve ment a Paradicsom meghódítása a Vangelistól, de olyan változatban, hogy a Surdánszky hümmögte föl az elejére a fölhümmögnivalót. Azt kellett betenni, amikor meglett a győztes és az szólt, amíg bírta az elem. Pöschl tubákot szívott és pasztörizált tejet ivott az asztalnál mindenki.

Nem érdekelte őket olyankor más, csak a lapok. Nem figyeltek a Tolnai Öcsi bácsi legkisebb unokájára se, aki a papánál víkendezett és a kártyázók körül szaladgált és mikor megpillantott a réten valami szürke karavánt, így kiáltott: nézzétek, deguk! Pedig patkányok voltak azok, csak hát a Tolnai Öcsi bácsi legkisebb unokája az állatkereskedésben látott még csak rágcsálót azelőtt. Ma este svindlit játszott a falu és a Cilárik nyerte az összes partit persze. De a Groszcsek kutyája már szagot fogott.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/42. számában jelent meg október 18-án!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/42. számban? Itt megnézheti!