Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

Felhőzongora

Szerző: | 2020. augusztus 22., 13:53 | Gabbagabba

Krétarajzok Budapest XIII. kerületében, a Fiastyúk utcai lakótelepen (Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Május volt és nyolcadika, sündörögtek a pasztörizáló előtti műúton. Az árokban csöndben nyílt az orgona. A Groszcsekné betűtésztát öntött a bugyogó üst levesbe, a Cilárik tejfölöspoharakba színes krétákat szortírozott, varjak vitorláztak a temető felé fújdogáló szélben, a Surdánszky Kamill meg magában káromkodott. A krómos kazettán bosszankodott, amit a Hitachi magnója otthon becsavart. Annak a B oldaláról tervezte pedig a Vangelist játszani. Úgy nézett ki, hogy idén Bee Gees megy majd ezért, egész verseny alatt.

HIRDETÉS - AIP

Az aszfaltrajzverseny napja volt a május nyolcadika, és a Frigur kántor rajzolta a legszebbeket. Nem csoda. Mielőtt orgonálni kezdett a telepen, azt beszélték, graffitis szerelme volt, évekig fújtak a vatikáni boltívek alatt. Ebben az évben viszont új szerelmet keresni utazott valahova, úgyhogy a verseny nyílt lett emiatt.

Május volt, nyolcadika, nem olyan volt a Fürst ikreknek ez, mint a többi nap. Az anyjuk Halász Jutkát hümmögött reggel az ágyuk végéből nekik, Fürst Walter meg vadiúj paklival lepte őket meg, az egyik lapjához maga állt ráadásul, azt mondta, modellt. Tapsoltak nagyon a szülinaposok, az ég felé néztek az ablakon át, aztán egymásra is. Eszükbe juthatott talán a felhő, ami álmukban jelent meg, éjszaka. Olyan formája volt, mint egy régi, lakkozott zongora.

Előre látták a Fürst lányok az ég alakzatait, és frontokkal lett alvás közben a fejük tele. Nem nézték ez okból telente a tévét, soha, mert a lehűlés előtt a képernyő mindig havazott nekik. És ha így volt, másnap el is érte a telepet a hóvihar rendszerint. Amikor meg fellegeket füttyentett a temető fölé a Krász Tibi, a két iker előtte egész éjjel könnyezett. Ez volt a zivatar biztos előjele. Májusban viszont napszemüvegben bégették a bamba bárányfelhőket a rétről, és egy vastag spirálfüzetet rajzoltak belőlük hó végéig tele. A formákat tudta az egyikük, a másik pászította hozzájuk a színeket.

Zöld volt minden most odakinn, az aszfalt volt csak, mint a varjak, fekete, a Groszcsekné betűtésztás gulyáslevesének a föle piros, és lila árvácskákat ültetett a Cilárik a sok-sok kátyúba. Eljönni az üzem főnöke idén sem tudott, sercegő magnószalagról játszotta be a Surdánszky Kamill, hogy mit üzen. Napsütést kívánt, ihletet, árnyalatokat, tejjel pedig szolgálják ki korsószám magukat, mindenkit arra biztatott. Az open air kártyapartik rezidens lemezlovasa elsorolta akkor a kréták színeit. Mindet, ami fölhasználható. Indult a Bee Gees, és lehetett is kezdeni a rajzokat. Addig tartott a verseny, amíg a kazetta háromszor körbement.

Az Ikotity egy fakult Wunder Baumot hozott a sofőrfülkéből ide, azt rajzolta körbe annyiszor, hogy sűrű erdő nőtt a neki kimért aszfaltszakaszon. A szélére egy húsvétról maradt csokinyúlcsaládot helyezett. A Groszcsek vadász lelőtt rókák, nyulak meg szarvasok lelkeit színezte az útra, és betűtésztából írt köréjük fohászokat. Hogy megbocsássanak. A Gyergyádesz Tódor üresen hagyta szinte a négyzetét, azt kaparta csak a sarkába, hogy Kazimir Málevics, porrá zúzta aztán a krétát, körömnyi feketeséget a zsebébe tett, és el is ballagott.

A Sedlovics Kaska műve meg, aki az orgonabokroktól megállás nélkül tüsszögött, és megbicsaklott ettől a kezében a kréta, úgy festett, mint a temető felé fújdogáló szélben vitorlázó varjak csapata. Csakhogy fehérek voltak ezek a madarak, mintha a pasztörizáló kádjában fürdették volna a tollaikat. Mellettük meg ott volt a felhőszerű, befejezetlen, fekete-fehér zongora.

Amikor megdörrent az ég, a lábain dolgozott az egyik Fürst iker, a másik meg a billentyűket satírozta szorgosan. Az első cseppek hópelyhekké kenték a Sedlovics Kaska varjait, és kiázott lassan a kuksoló nyúlcsaládból a csokiaroma. A Groszcsek vadász képéről a kátyúkba mosódtak a betűk és mondatokba rendezve úszkáltak az árvácskák körül. Szinkópát tapsolt akkor az egyik Fürst lány és megismételte a másik is. Verni kezdte erre az eső a zongorát, az pedig a Vangelist kezdte el játszani. Körbeállta, aki ott volt, az ikreket, hogy ez meg hogy lehet, és messziről, mint gyertyák a tortán, úgy nézett ki ez a csődület. És mindenki együtt hümmögött.

Olvasna még Gabbagabbát? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/19. számában jelent meg május 8-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/19. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS - AIP

Címkék: gabbaga, gabbagabba, születésnap, tárca, verseny


Az EU segíteni fog a kulturális ágazatnak

Az EU segíteni fog a kulturális ágazatnak

Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Parlament a tagállamokkal együttműködve mindent elkövet annak érdekében, hogy válság által sújtotta szektorok – így a kulturális ágazatok: például színházak, fesztiválok, zeneművészeti előadók, cirkuszok – a lehető leggyorsabban talpra állhassanak a járvány után.

HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Ferber Katalin

Fotó: Az élet, meg minden

Árnyék podcast – Öngól

Pin It on Pinterest