Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

A rugós lábú galambok története

Szerző: | 2020. augusztus 30., 12:46 | Gabbagabba

Fotó: Vass Norbert

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A rugójavító elköltözött. Nem lakik itt. Matrackereskedők, írók meg testépítők jártak hozzá pedig. Ágybetétekben, golyóstollakban és expanderekben szerelt rugót. Aztán nyoma veszett. Nem tudja a szomszédja se, hova lett. Az egykori.

HIRDETÉS - AIP

A rugójavító egykori szomszédja galambbefogással foglalkozik. Alkalmazzák két közeli városban is. Elegük van az elszaporodott madarakból. Meg lehet őket érteni. A galambbefogó szerződést köt a települések önkormányzataival, aztán magvakkal csalja lépre a gyanútlan szárnyasokat. Egy hatalmas hálóval ejti őket foglyul, abban burukkolnak tanácstalan, míg a nap lemegy, aztán leszámolja őket egy fésületlen tisztviselő előtt, mert darabszám után kapja a honoráriumát. Csőrönként, ahogy a szerződésben szerepel. A számolás után el kellene a befogott galambokat pusztítania a megállapodás szerint.

Csakhogy a galambbefogó könyörületes ember. És ravasz is. Estig kólázgat ezért valamelyik teraszon, aztán a kemence helyett abba a városba szállítja át a galambokat, amelyiknek ugyancsak bedolgozik. Többnyire gond nélkül átvészelik az utakat. Burukkolnak a pótkocsiban, tanácstalan. Aztán, ha odaér, kiengedi a hálóból a galambokat, nézi még kicsit, ahogy a háztetőket és a hársfák ágait ellepik, szór szét némi magvat nekik, azzal megvan. Burukkol, dudál és a gázra lép. Másnap ismét jöhet. Galambot fog, kólázik, és kitölti a kövér csekkjeit. És mosolyog. És nem értik a tisztviselők egyik helyen se, hogy miért nem fogynak el a városukban a szárnyasok.

Az elernyedt rugók se fogytak egykor el. Ragaszkodtak az elnyűttekhez is az emberek valahogy. Az írók szerették, ha kattan a tolluk, ha ihlet érkezik. Az adott önbizalmat nekik. A matrackereskedők szerint nem volt olyan édes az álom a csererugós matracon, és a testépítők sem szívesen vitték a MÉH-telepre a megnyúlt expandereiket. Az összes erőlködésüket dobták volna ki. Az íróknak azt javasolta valaki, hogy érjék be kevesebb sorral is, a matrackereskedő azt tanácsolta a kuncsaftjainak, hogy ne szerelmeskedjenek annyiszor, a testépítők felé pedig számos szakcikk sugallta, hogy végezzenek ezentúl kevesebb sorozatot. De ahogy a rugókat, ismerte a rugójavító az embereket is. Tudta, hogy arról úgysem mondanak le, ami nekik a legkedvesebb. Úgyhogy jöttek, csöngettek megint.

Egy őszi délután egy nő csöngetett. Sűrű sál a nyaka körül. Riadt hangja volt, és egy expandert hozott. Elválni készült egy testépítőtől épp, de a kedvenc eszközét meg akarta javíttatni azért még neki. Susogtak a szélben a levelek, és a nő gyönyörű volt nagyon. A rugójavító beleszeretett. A megszerelt expanderrel állt neki erősíteni, és verseket írt a nőhöz, szonett-koszorút. És az egyik kereskedőtől vásárolt egy tágas matracot.

A nő hagyta magát elcsábítani. A rugójavítóhoz költözött. Ledobta sűrű sálait. És attól fogva a rugójavító verseket írt, expanderezett, és ezzel a nővel szerelmeskedett. Esténként pedig saját eszközei rugóin dolgozott. Nem maradt ideje a másokéira. Ez a nő szerette viszont a sűrű sálakat. A rugójavító pénze ezért hamar elfogyott.

A szomszédjától kért egy nagyobb összeget. Tudta, hogy a galambbefogónak jól megy, ősszel is. Azt ígérte neki, hogy megtanítja a versírás fortélyaira, mert kerülgetett egy sálas, válófélben lévő nőt a galambbefogó is egy ideje. Könyörületes volt a galambbefogó, és ravasz is. Adott. Csak hát komoly kamatot számított a kölcsönre föl, és akkor kezdődött csak igazán a sálszezon. De semmi nem változott. A rugójavító verset írt, szerelmeskedett és expanderezett. És tucatszám vette a nőnek a sálakat. És amikor belátta, hogy nem fog tudni törleszteni, egy éjszaka elszelelt. Mintha rugóból lőtték volna ki. Sálak maradtak a házában, egy expander, egy kiszolgált, széles matrac meg a szerszámai. A tollát vitte csak magával, amivel felírta a kapura még, hogy távozik. Könnyen lehet, hogy költő lett azóta valahol.

Amióta a rugójavító nem itt lakik, burukkolást lehet éjszakánként az egykori háza felől hallani. Galambok költenek ott. És azóta van az is, hogy gyűrű helyett fáradt rugókat lehet látni a városi galambok lábain.

A Gabbagabba rovat további részeit itt olvashatja.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/23. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS - AIP

Címkék: gabbagabba, szerelem


HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Ferber Katalin

Fotó: Az élet, meg minden

Árnyék podcast – Öngól

Pin It on Pinterest