Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

Sportnap

Szerző: | 2020. október 11., 13:05 | Gabbagabba

Fotó: Fortepan/Móra András

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Ismerős mentolízt fújok ki a sűrű maszk alól. Az orrom és a szám közt cirkulál a fogkrém kalciuma. Ritkás levegő tölti ki most a tüdőm, hegyekben edzeni lehet hasonló ehhez. Sokan verődünk össze ma reggel is, sportra szomjazók, de ez még nem a sor maga, az ajtóig tartó lépcsőzés a hangoló csupán. Készülnek az izmok, nyúlnak a szalagok, minden lélegzetet megfontolunk kétszer is. Panelházak körvonalai tükröződnek a bejárat üvegén, kacsingatnak ránk a szemközti ablakok: nekünk szorít az egész lakótelep. Mi meg a rajtvonalhoz bicegünk. Fölénk tornyosul a rendelő matt homlokzata.

HIRDETÉS - AIP

Lázméréssel és fertőtlenítéssel kezdjük a sportnapot. Az vehet csak rajta részt, aki nem érez szédülést egyáltalán. Bent vagyok. Mint egy nagy, lusta, színpompás boa, a sor akkora, hellyel-közzel betartott kartávolság nyújtja óriásira. Rojtos tajkártyák a jobb kezekben, a balban friss beutalók. Mint szeles napszálltakor az égre spagettiwesternek revolverhősei, hunyorogva nézünk a rajtszámosztó ablakok felé. Kalandorok és kelekótyák kísérlik meg az elénk tolakodást. Ilyenkor végigfut a glédán egy-egy fölszisszenés, akár idegpályákon a fájdalom. Érdekeltek és büszkék és kötelességtudók vagyunk.

Megérkeztek, közli egy éles hang, a padlómatricák. Arra szolgálnak, hogy kijelöljék a pontos távolságokat. Hogy ne csak úgy ukmukfukk szerveződjünk a másik után. Azok próbálják elhelyezni a ragacsos rajtrácsokat, akiknek a számok osztása volt eddig a feladata. A sor nem halad. Be kell ragasztáskor is a másfél métert tartani, úgyhogy a tiszta tenyerű, láztalan tömeget a versenybírók arrább terelik. Morgolódás kíséri szakszerűségüket. Az utasítás végrehajtása közben páran oszlopoknak préselődnek neki, ők ezért kiesnek némelyek szerint. Páran a pályakijelölést irányítják, önkéntes alapon.

Rengeteg sportember, rengeteg tudás zsúfolódott ma délelőtt ide. Birkenstock klumpák koppannak a hideg járólapon, azokban lépik ki a hozzáértők a matricák helyét, nekünk meg kétségünk sincs afelől, hogy a terpeszek pontosak. Mi is így mértük régen a tengópályák méretét. Most azt mondják, háromra a legközelebb eső ragasztott pontra álljon rá minden résztvevő. Bázisfoglaló veszi kezdetét. Kíséri hangos mankócsattogás. Néhány sporttárs csúnyán morog, pedig hát csoda klassz sportnap ez! Osztják megint a rajtszámokat. Bár a bokám sajog kicsit, próbálok azért mosolyogni a maszk alatt.

Nem telik el túl sok idő, úgy félóra csak, mire matricáról matricára settenkedve sorra kerülök. Jó napot kívánnak nekem, és megtudom, hogy a másodikon lesz a fizikoterápia. Sántikálok a széles lépcsősor irányába céltudatosan, és remek ötletnek gondolom a rehabilitációt a legfölső emeleten tartani. Túl sok akadály már tényleg nem jöhet. Annyi sportszerető kollégát találok fönt, amennyien kígyóztunk odalenn. A székekre, amiket a távolságtartás okán szabadon hagyni illene, piros szigszalagikszeket ragasztottak ügyes kezek. Csakhogy nemigen törődnek ezzel a sporttársaim. Szemük a digitális kijelzőre tapad, várják, hogy a rajtszámuk felvillanjon.

Kisvártatva én következem. Lágy lézer fésülgeti bent tíz percen át a bal bokám. Csalóka, de mintha fölmelegednének tőle a szalagjaim. Mire végzek, közeleg ugyan az ebédidő, de elszaladni nem fogok, akad azért itt még feladat. Elköszönéskor ugyanis a trénerem a lelkemre köti, hogy legközelebb hozzak magam alá papírlepedőt. Az övék most sajnos elfogyott. Szerencsére a földszinti üzletben be is szerezhetem.

Kedélyes csapat kanyarog a bolt előtt. Felteszem, a sporttársakat is hasonló tanáccsal engedték haza. Sorban állásban aligha van itt most nálunk profibb. Elismeréssel szemléljük egymás gyűrt maszkjait. Zöld színű jó lesz, kérdi az eladó, lepedőből nincsen másmilyen, és cinkosan hozzáteszi, hogy hajrá, Fradi. A zöld remek, kéz’csókolom, de akkor már inkább Rákóczi legyen. Tetszik tudni, kaposvári vagyok. A baj csak az, folytatom, hogy kiestünk az NB I.-ből idén. Nem baj az, legyint felém, hát visszajutnak majd. Igaza van, gondolom. Majd visszajutunk!

A Gabbagabba rovat további részeit itt olvashatja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/31. számában jelent meg július 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS - AIP

Címkék: egészségügy, gabbagabba, maszk, sport, tárca, távolságtartás


HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Ferber Katalin

Fotó: Az élet, meg minden

Árnyék podcast – Öngól

Pin It on Pinterest