Bayer Zsolt ismét komoly erőfeszítéseket tett a hazai vitakultúra jobbítása és a vélemények tiszteletteljes ütköztetése érdekében, amikor nemes egyszerűséggel gennyládáknak titulálta a Fidesz-székház elé vonult tüntető diákokat. Tudjuk persze, hogy neki felmentése van, aminek birtokában mondhat durva sértéseket, trágár jelzőket, szidhatja mások anyját. Ez a felmentés korábban, amikor még a pápát is gazemberezte, evangélikus hitéből fakadt. Azóta – mint nem oly rég ő maga nyilvánosságra hozta – katolizált, úgyhogy fennkölt stílusára mostanság talán ebben vél mentséget találni.
Ha már stílus: mondják, hogy az maga az ember. Ezért aztán nincs is szükség arra, hogy bülbülszavú zsurnalisztánkat hasonló jelzőkkel illesse bárki: önmagát minősíti folyamatos mocskolódásaival. Mostani kiszólása se érdemelne különösebb figyelmet, ha nem azokat a fiatalokat becsmérelné, akik – akarva-akaratlan – az ő érdekében is követelnek jobb, korszerűbb, piacképes tudást nyújtó oktatást. Ami viszont nem képzelhető el jó és kellő számú tanár nélkül. Ha bárki vet egy pillantást a most lezárult felsőoktatási jelentkezés számaira, láthatja a szomorú jövőt: szakok-szakpárok tucatjaira nem jelentkezett senki. És félő, hogy akik tanárképzésre jelentkeztek, azok jó része nem is pedagógus akar lenni, csak diplomát akar szerezni.
Ha az iskolákból már ma is hiányzik 15-20 ezer oktató, sokan közelednek a nyugdíjhoz, és nincs utánpótlás, akkor kik és milyen színvonalon fogják tanítani azokat, akik ennek az országnak a jövőjét jelentik? Akiknek 10-20 év múlva meg kellene termelniük Bayer úr nyugdíját? És milyen jövőt szánunk a gyerekeinknek-unokáinknak? A legjobbak már középiskolába is külföldön járjanak? Akkor a zömük kinn is ragad. A többi meg a kínai akkugyárakban és a német összeszerelő-üzemekben lesz betanított munkás, jobb esetben a mesterséges intelligenciát kiszolgáló fehérköpenyes.
Erre persze lehet mondani, hogy milyen óriási sikereket érnek el gyerekeink különböző tanulmányi versenyeken, diákolimpiákon. Igen: ma még vannak kiugróan jó iskolák elkötelezett és elhivatott tanárokkal, válogatott gyerekanyaggal, és születnek kiváló eredmények. De az átlag messze nem ilyen: egyetemekre kerülnek be olyan fiatalok, akiknek alapvető szövegértési problémái vannak, vagy nehézséget okoz átváltani tizedes törtet százalékra és vissza…
Lehet persze politikai okokból és hangulatkeltés okán „nyomorult gennyládának” nevezni azokat, akik tüntetnek az oktatási rendszer szisztematikus lerohasztása miatt és egy jobb jövő reményében, de akkor minek nevezzük azokat, akik mindezért felelősek? Akik évek óta nem reagáltak a pedagógusok kezdeményezéseire? Akik puszta jövedelmi kérdésnek állítják be a tanári követeléseket? Akik brüsszeli pénzekre várnak? Akik csak lejáratni akarják az oktatókat? Akik a megoldás helyett a bosszú lehetőségét keresik?