Az alábbi írás híven tükrözi azt az előítéletet, tudatlanságot, gyűlöletet, transzfóbiát és rendszerszintű rasszizmust, amely az elmúlt napok során a hazai balliberális nyilvánosságban eluralkodott, így a cikk további tartalma traumatizálhatja etnikai és szexuális kisebbségek tagjait. Amennyiben az olvasó érzékeny a transzfóbiára és a rasszizmusra, kérem, ne olvassa tovább ezt a szöveget!
Első felvonás, amelyben Gulyás Márton, a tragikus hős színre lép, és védelmébe veszi Joanne Kathleen Rowlingot
A világhírű feminista írónő szóvá tette, hogy a „menstruáló személy” kifejezés sérti a nőiségében, amelynek nyomán többen transzfóbiásnak bélyegezték. Gulyás Márton nagyszerű identitáspolitikai érvekkel áll ki Rowling igaza mellett: ismerteti, hogy ő egy bántalmazott nő, akit gazdag férfiak – vagyis a Harry Potter-széria színészei – csak ne akarjanak bármiről is kioktatni. Felveti, hogy ha az írónő transzfóbiás, akkor vajon milyen jelző illesse Ramzán Kadyrovot, a hírhedt csecsen hadurat?
A posztmodern médiatér szabályai szerint Gulyás Márton fényes győzelmet aratott, mert bár egyetlen szót sem ejtett Rowling kijelentéséről, kísérletet sem tett az érvelésre annak álláspontja mellett, ugyanakkor sikeresen világított rá az írónő áldozati státuszára – ez pedig egy huszonegyedik századi vitában győzelmet ér. Gulyás Márton megdicsőülten hagyja el a színt.
Második felvonás, amelyben Gulyás Márton, a tragikus hős meglepődik, és vereséget szenved
Joci Márton, a Közép-Európai Egyetemen végzett, roma származású LMBTQI-aktivista videót gyárt, s abban megkérdőjelezhetetlen identitáspolitikai érvekkel rendszabályozza meg a magáról megfeledkezett, befolyásos, cisznemű, fehér férfit. Joci Márton dühös, mert Gulyás Márton és a progresszív elit úgy tesz, mintha érthetné a legkiszolgáltatottabb csoportok problémáit. Joci Márton szerint Gulyás Mártonnak cisznemű, fehér férfiként nincs joga elvitatni transznemű személyek sérelmeit. Joci Márton kijátssza az áldozati kártyát, és az ő lapja erősebb. A Kadyrovra vonatkozó példa kapcsán pedig azt a megsemmisítő kijelentést teszi, hogy Gulyás szélsőjobbos retorikát alkalmaz.
A videofelvételen ezután rövid elmélkedés következik arról, hogy a nők és a transzneműek jogai igenis jól megférnek egymás mellett, egy férfi előadásában pedig különösen problémás e két csoport szembeállítása. Joci Márton akkor viszi be a végzetes döfést, amikor azt tanácsolja Gulyás Mártonnak, hogy az jobban tenné, ha férfi feminizmusát férfi egójának mérséklésére használná. Joci Márton ezután kibontja szárnyait, s a szférák éteri magasságába emelkedik.
Harmadik felvonás, amelyben Gulyás Márton, a tragikus hős magára pillant, felismeri nemét és bőrszínét, amelyekért bűnbánatot tanúsít
A politikai aktivista megtörten az ég felé fordul – Joci Mártonra vonatkozó szavai a kínai kulturális forradalom legendás napjait idézik: „Nincs olyan nyilvánossága, mint nekem, nem részesülhetett azokból a privilégiumokból, amelyekből én fehér, középosztálybeli férfiként részesülhettem.”
Ezt követően Gulyás Márton elmondja, hogy lényegtelen, mit gondol Joci Márton kritikájáról, viszont megosztja azt, hogy a roma származású melegjogi aktivista szavai minél több emberhez eljussanak.
A cselekmény itt le is zárulna, ha Gulyás Márton bűnbánóbb, és a saját álláspontját nem lényegtelennek nevezi, hanem kategorikusan kijelenti, hogy hibázott, és a jövőben nem alkot véleményt nála hátrányosabb helyzetű közszereplők álláspontjáról.
Negyedik felvonás, amelyben színre lép Mérő Vera, és Gulyás Mártont, a tragikus hőst a rasszizmus vádjával illeti
A feminista aktivista népszerű számonkérőszéke, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal fő profilja immár nem a szexizmus és a családon belüli erőszak, hanem azon közéleti szereplők megfegyelmezése, akik a balliberális kórusból kiénekelni merészelnek.
Mérő Vera a fent említett felületen kifejezésre juttatja, hogy mennyire elborzasztja Gulyás Márton atyáskodó hangvétele, továbbá megállapítja, hogy „ha van jóindulatú szexizmus [van], akkor ez a jóindulatú rasszizmus: egy CEU-t végzett értelmiségi érdemi kritikáját elintézni azzal, hogy tök mindegy, amit mond, a lényeg, hogy roma származása ellenére eddig eljutott. Hát kösz.”
Ötödik felvonás, amelyben Gulyás Márton, a rasszista, transzfóbiás, fehér bőrű, cisznemű tragikus hős magányosan bolyong a színen, és fájdalmas áriát intéz az ég felé
Gulyás Márton jól ismeri a vele szemben alkalmazott eszközöket, pontosan tudja, hogy a szándékos félreértéssel, a túlérzékeny hisztériával és a méltánytalan jelzőkkel szemben semmi esélye nincs – épp ő ne tudná, aki oly sokszor állt már a másik oldalon? „Hogy tehetném jóvá? Nem beszélhetnénk meg?”– hangzik fel a keserű énekszó, válasz azonban nem érkezik, mindössze Habony Árpád gúnyos kacaját hozza messziről a szél.
Hatodik felvonás, amelyben a tragikus hős, Gulyás Márton keserves panaszát meghallja Jámbor András, és vesztére fehér férfi társának pártjára áll
A Mérce egykori főszerkesztője megsajnálja a másik befolyásos, fehér bőrű, baloldali újságíró-aktivista férfit: a panaszos dal szívébe markol, s úgy érzi, egyszer még ő is végezheti így. Nagyszerű vívmány ez az identitáspolitika, áldásos fegyver a megfelelő kezekben, de csak nem azért fejlesztette a baloldal, hogy aztán befolyásos, fehér, baloldali férfiakat tegyenek tönkre vele!
Jámbor András e gondolat hatása alatt elmegy az egyik genderszentélybe, és kimondja a kimondhatatlant: Gulyás Márton nem bűnös, a baloldal pedig túltolja az identitáspolitikát. Kifejti, hogy erre a szellemiségre az Egyesült Államokban még csak-csak lehet mozgalmat szervezni, de ugyanez Magyarországon csakis az Orbán-rendszert erősíti – nincs elég kisebbségi csoport a választási győzelemhez. Jámbor figyelmezteti a haladó szelleműeket, hogy térjenek végre észhez: miért kell elvetni az érveken alapuló vitát, milyen diskurzus már az, ahol nem is lehet véleménye annak, aki nem eléggé elnyomott?
A genderszentély biztonsági személyzete példás gyorsasággal reagál a gyűlöletbeszédre, és a kígyónyelvű rasszistát kihajítják a templomból: ebben a biztonságos térben nincs semmi szükség elnyomó, fehér férfiak kioktató hangvételű előadásaira. Jámbor András megszégyenülten tűnik el a színről, miközben azokra az elvtársakra gondol, akiket Sztálin börtöneiben e szavakkal ajkukon végeztek ki: „Éljen Sztálin elvtárs!” – képzeletét arra a szép, megkülönböztetés- és elnyomásmentes jövőre veti, amely Gulyás Mártonnal és vele nyilvánvalóan nem jöhet el, hisz ők már születésük pillanatában intoleráns elnyomók voltak. Nem volt választásuk, és most okkal bűnhődnek.
A cselekmény itt nem érne véget, ha egy afroamerikai, transznemű aktivista Gulyás Márton és Jámbor András segítségére sietne – ez azonban egy kis ország, úgyhogy Gulyás és Jámbor nem ismer ilyet. Márpedig úgy tűnik, valahol találniuk kell egyet, ha azt akarják, hogy igazuk legyen.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/26. számában jelent meg június 26-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 26. számban? Itt megnézheti!
