Gyerekek és katonák

Gyerekek és katonák

Szarka Gábor újonnan kinevezett kancellár a Színház- és Filmművészeti egyetem elé sorfalat álló hallgatók előtt 2020. október 8-án (Fotó: Független Szabad Egyetem)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A háború a csalás útja. Így aztán, ha képes vagy is megtenni valamit, mutasd azt, hogy képtelen vagy rá. Ha bevetnéd (seregedet), mutasd magad tétlennek. Ha közel vagy, mutasd azt, hogy távol vagy; míg ha távol vagy, mutasd magad közelinek – tanácsolja Szun-ce A háború művészetében (Tokaji Zsolt fordítása).

Egykori gépesített lövészként Szarka Gábor ezredes, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja feltehetően tisztában van az ókori stratéga tételeivel, az egyetemért folytatott küzdelmét így akár ezek mentén haladva is értelmezhetjük.

Rögtön máshogy tűnik fel szerény megfutamodása, amikor az intézményt elfoglaló diákok élőlánca láttán letett róla, hogy behatoljon a Vas utcai épületbe: „Ha erősebb nálad, kerüld el!” Szarka látszólag megalázottan visszavonult, valójában azonban csak az internetes kábelek csatlakozójáig hátrált, hogy egy észrevehetetlen mozdulattal kirántva azokat a falból elvágja a hallgatókat a külvilágtól: „Ott támadd meg, ahol készületlen!”

Miközben egyik kezével elvett, a másikkal adott, és nem fukarkodott az ígéretekkel. Fizetésemelést ígért a tanároknak, a diákokat pedig jó szándékáról biztosította, hiszen a fűtést sem kapcsolta ki az épületben – érvelt –, ezért nem látta akadályát a párbeszédnek: „Előnyöket kínálva csalogasd (az ellenséget). Miután érdemi tárgyalások nem indul(hat)tak el, az ezredes újabb rajtaütésszerű akcióval kísérelte meg bevenni a Vas utcát, de a hetek óta tartó bezártság és eredménytelenség miatt egyre elkeseredettebb hallgatók másodszor is útját állták: „Ha dühös, háborgasd, és magad megalázva tedd őt dölyfössé!”

Örömmel vállalt interjúiban a kancellár rendre azt hangoztatta, hogy maszkos, arctalan tömeggel áll szemben, valódi egységet azonban nem lát, a hallgatók megosztottak, jobban is tennék, ha hazamennének az őszi szünetre, hogy beszélgethessenek a szüleikkel: „Ha (csapatai) egységesek, ziláld szét őket!” Kívánsága süket fülekre talált, így Szarka sorra bezáratta a termeket, majd a járványveszélyre hivatkozva az egész épületet: „(Csapatait) megzavarva, mérj rá csapást!”

És ha még ez sem lett volna elég, egy frissen módosított törvényt kihasználva érvénytelenítette a félévet, majd a legbizonytalanabb helyzetben lévő tanárok berendelésével – végső soron megzsarolásával – indított tárgyalásokat: „Ott ronts rá, ahol nem is számít rá!” – A háború az ország legfontosabb ügye, az élet és halál fundamentuma – mondja Szun-ce. Stratégiai lépéseire tekintettel pedig úgy tűnik, Szarka Gábor egyetért a háború mesterével. Márpedig ha így tesz, egy ponton szükségszerűen hibázik: a kiindulásnál. Nincs ugyanis háború, a kancellár békeidőben akar visszavenni valamit, ami soha nem volt az övé.

Győzelmét mégsem vitathatjuk el, hiszen az SZFE elől immár nagydarab verőemberek zavarhatják el a közelharcban vélhetően kevésbé képzett diákokat. Pedig a megfutamított hallgató csupán egy piros-fehér szalagot – az egyetemfoglalás jelképét – szeretett volna kiakasztani az épületre.

Pont került a küzdelem végére, és így akár szembe is állíthatjuk egymással a két épületfoglalást: az egyetemi közösség akcióját és Szarka ellenakcióját. A diákok heterogén társasága az intézmény ellehetetlenítésétől való félelmében cselekedett. Lépésük látványos volt, mégis szimbolikus maradt, hiszen ha a hatalom úgy vélte volna célszerűnek, könnyedén felszámolhatta volna a zendülést. S bár a kancellár a Szun-ce-féle csaláshoz folyamodott inkább, a leosztás egyértelmű volt. Eszmék feszültek erőnek. És végül az erő költözhetett be az egyetem épületébe. Ezzel felmérhetetlen távolságba került egymástól a két gesztus, tökéletessé téve a szimbolikát. 

Feloldozásul maradhatnánk akár Szun-ce intelmeinél is: „Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved”, de hogy a háborús retorikát végre más fénytörésben szemléljük, forduljunk inkább a nagyszerű Karl Kraus aforizmájához: „A gyerekek katonásdit játszanak. De miért játszanak gyerekesdit a katonák?”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!