A jelenlegi hazai gazdaságpolitikát teljesen áthatja a voluntarizmus: „minden lehetséges, csak akarni kell”. A nyugdíjpolitika is követi ezt az irányt: a népességfogyás megállítása, teljes foglalkoztatás, gyors reálbér-emelkedés és a nyugdíjjárulékkulcs meredek csökkentése. Ezt ajánlja az MNB Növekedési jelentés felzárkózási csomagja is, amely önmagában koherens: minél több gyermek születik, minél kevesebb a munkanélküli, minél gyorsabban nőnek a reálbérek, annál jobban lehet csökkenteni a nyugdíjjárulékkulcsot – közben még évi 10 ezer forintos Erzsébet-utalvánnyal csillapítani lehet a „régi” nyugdíjasok egyre inkább érezhető lemaradását.
„Csak” az okoz gondot, hogy a gazdaság nem olyan egyszerű, mint a propaganda: több millió embernek kellene úgy cselekednie, ahogy a főnökség akarja, és ezt még a sztálinizmus sem tudta kikényszeríteni. Ha a teljes foglalkoztatás kapun belüli munkanélküliséget (közfoglalkoztatást) jelent, ha inkább a nem kívánt gyermekek születnek, ha a régi nyugdíjasok fellázadnak járadékuk viszonylagos elértéktelenedése miatt – akkor a járulékkulcs-csökkentésről a végcél elérése előtt le kell mondani; sőt, újra emelni kell a kulcsot. Hasonló elégedetlenséget okoz majd, ha a Nők 40 későbbi „kedvezményezettjei” felismerik, hogy az utóbbi három év reálbérrobbanása miatt jobban jártak volna, ha tovább dolgoznak.
Jelentősen nőtt az elmúlt hét évben az elszegényedő nyugdíjasok száma | Magyar Hang
A nyugdíjak alig nőnek, különösen azóta, amióta a béremelkedést már nem veszik figyelembe a nyugdíjak éves emelésénél, ahogy korábban.
Nézzük részletesebben a gazdaságpolitika jelzett dilemmáit: népesedés, foglalkoztatás, bérek és nyugdíjak, adó- és járulékkulcs, végül egy józan alternatíva felvázolása.
Népesedési folyamatok
Jelenleg az egy magyar nő által megszült gyermek átlagos száma 1,5; ez elmozdulás a korábbi 1,25-ös mélypontról, de még messze van a kormány által 2030-ra megálmodott 2,1-es egyensúlyi értéktől. Egyik dilemma, hogy mit érdemes jobban támogatnia a kormánynak: az első/második gyermek megszületését, vagy a harmadik, negyedik gyermekét. A józan ész azt mondaná, hogy egy gyermektelen családnak több örömöt szerezhet egy újszülött, mint a kétgyermekesnek a harmadik gyermek. De a jelenlegi kormány még mindig a jómódú harmadik gyermek megszületését támogatja aránytalanul (gyermekenként 33 ezer forintos maximális családi kedvezményt ad 2019-ben is, az egy vagy két gyermek egyikéért járó 10 és 20 ezer forinttal szemben). A 2008 óta nominálisan rögzített értékű családi pótlék egyre jobban elértéktelenedik. De akárhogyan is gondolkodunk ezekről a kérdésekről, mindenképpen óvakodni kellene attól, hogy politikusaink a „nők méhében kotorásszanak”. (Az elemzés még a családvédelmi akcióterv bejelentése előtt készült, de a fenti megállapításokon az sem változtatna – a szerk.)
A születéskor várható élettartam 1995 és 2013 között látványosan emelkedett, azóta stagnál. A veszteglés egyaránt intő jel az itthoni egészségügyi szervezeteknek és a magyar állampolgároknak: nem tesznek eleget az egészségügyi állapotok javulásáért. A szomszédos országokhoz viszonyított elmaradást tovább súlyosbítja, hogy az országon belül a születéskor várható élettartam meredeken követi a jövedelem növekedését. Például a magasan és az alacsonyan képzett magyar férfi - ak életkilátása közötti különbség 13 év. De hasonlóan kedvezőtlen a kép, ha csak a 60 éves korban várható élettartamot nézzük: a 2012-ben elhunyt magyar férfi nyugdíjasok alsó negyede havi 62 ezer forintos átlagnyugdíjjal csak 17 évet élt, míg felső negyede (havi 150 ezer forintos átlagnyugdíjjal) még 21 évet.
Szükségünk lesz még a nyugdíjasok és a dolgozók létszám arányára, az úgynevezett függőségi hányadosra, amely a népességöregedéssel együtt növekszik.
Foglalkoztatás és bérek
Ha csak a kirakatszámokat nézzük, akkor az elmúlt években a kormány hatalmas sikereket ért el a foglalkoztatásban: jelentősen csökkent a munkanélküliség, és derekasan nőtt a foglalkoztatottság. Egyes területeken már jelentős munkaerőhiány mutatkozik. Ha azonban benézünk a számok mögé, akkor szerényebbek az eredmények. A kétes értékű közmunka még mindig nagymértékben rejti el a munkanélkülieket. A külföldön dolgozók egy része a statisztikai módszertan miatt hazai foglalkoztatottnak számít. És ha megnézzük, hogy az így számított létszám növekedése alig marad el a kibocsátás növekedésétől, akkor azt mondhatjuk, hogy stagnáló munkatermelékenységgel nem lehet felzárkózni.
Míg a rendszer szét nem esik, avagy mennyire polgári a kormány karaktere? | Magyar Hang
Nem gazdasági racionalitási, hanem politikai, hatalommegtartási motívumok mozgatják a döntéshozókat.
Részben a munkaerőhiány, részben a minimálbér-emelés és részben a szociális hozzájárulási adónak csúfolt munkáltatói járulékkulcs csökkentése miatt az utóbbi három évben látványosan, majdnem 30 százalékkal nőtt a nettó átlagbér reálértéke. A járulékkulcs-csökkentés hatását mutatja, hogy a teljes bérköltség csak 20 százalékkal nőtt. Ugyancsak fehérítette a gazdaságot, és növelte a bejelentett munkabért a minimálbér és a bérminimum emelése. Emellett kiváló szakemberek mutatnak rá, hogy más statisztikai források szerényebb bérnövekedésre utalnak, mint a fenti adatok.
Nyugdíjak
Elérkeztünk cikkünk központi kérdéséhez: a nyugdíjakhoz. Az általános és uniszex nyugdíjkorhatár ütemesen emelkedik, 2019-ben már 64, majd 2022-ben 65 év lesz. Ezt a hatást fokozandó, a „szigorú, de igazságos” kormány 2012-ben hungarikumként megszüntette az előre hozott nyugdíjakat – szinte mindenki köteles legalább az általános korhatár eléréséig dolgozni. (Hogy hogyan képesek a magyar dolgozók erre a másutt ismeretlen hőstettre, azt csak a Jóisten tudja.) Ugyanakkor a „családbarát” kormányzat már 2011-ben bevezette a Nők 40-et, amelyben minden olyan nő, akinek a jogviszonya elérte a 40 évet, csökkentés nélküli nyugdíjjal visszavonulhat. A frissen nyugdíjba vonuló nőknek körülbelül a fele tudja és akarja igénybe venni ezt a kedvezményt. A rendszerben a tényleges nyugdíjba vonulási kor lassan ugyan, de biztosan nő.
Le kell szögeznünk, hogy hiába ágyazott meg a 2012-es alaptörvény a Nők 40-nek, ez akkor is méltánytalan intézkedés. Miért kellene az államnak jobban segítenie egy gyermektelen nőnek, mint egy gyermekeit egyedül nevelő, majd unokáit segítő férfinak? De ha csak a többgyermekes anyákra szorítkozunk, miért kellene 2016-ban egy 60 éves nőnek 40 évi munkaviszony után nagyobb nyugdíjat kapnia, mint egy 63 éves nőnek 39 éves munkaviszonyért? Bár többször leírtam, újra leírom semmibe vett érveimet. 150 ezer forintos nettó bér 120 ezer forintnyi nyugdíjat ad a korhatár alatti nőnek 20 × 12 = 240 hónapig, szemben a 118 ezer forintos nyugdíjjal kezdő, korhatárt betöltő nőnek, 17 × 12 = 204 hónapig. Életpályára vetítve: 28,8 millió forint szemben 24 millió forinttal. (E kedvezmény kétélűségére hamarosan visszatérek.)
Mi legyen a nyugdíjrendszerrel? Egy biztos: spóroljon, aki csak tud | Magyar Hang
Valóban hét évvel kell emelni a nyugdíjkorhatárt, vagy van más megoldás?
Öregségi nyugdíjakon belül meg kell különböztetnünk az új nyugdíjakat és a már megállapítottakat. Mivel kb. 20-szor annyi régi nyugdíj van, mint új, érthető, hogy a már megállapított nyugdíjak emelése (indexálása) élvez nagyobb figyelmet. Túllépve az inflációs előrejelzések bugyrán, jelzem, hogy 2010 óta a már megállapított nyugdíjak átlagosan tartják értéküket, sőt a 2013 és 2016 közti időszak túlindexálása miatt a 2013 előtt megállapított nyugdíjak reálértékben 9 százalékkal nőttek.
Az új nyugdíjak hazai képlete feleslegesen bonyolult, sokan félre is értik. Érvelésünkhöz azonban most elegendő, hogy az új nyugdíj a szolgálati évek számán túl a nyugdíjazás előtt álló személy nyugdíjalapjával arányos. Ebben (1988 óta) minden év nettó keresete benne van, de ezeket a kereseteket az országos nettóbér-emelkedés szerint valorizálják. Ezért a 2016 és 2018 közti 28 százalékos nettó reálbér-emelkedés nagyjából ugyanilyen mértékben növeli a 2019-ben nyugdíjba vonulók nyugdíját a 2016-ban hasonló életpálya után nyugdíjba vonulók járadékához képest.
Be kellene vallani, hogy a kormányok pénzzel nem tudnak érdemben javítani a születésszámokon | Magyar Hang
Csupa kínos mozzanattal szembesül, aki elmélyed hazánk népesedési folyamataiban.
Ha az MNB legújabb Növekedési jelentésének optimista változata (2030-ig évi 6 százalékos nettó reálbér-emelkedés) beválik, akkor beláthatatlan feszültségek keletkeznek a magyar nyugdíjrendszerben. Az a gyanúm, hogy nemcsak a sikerektől megrészegült kormány, de még a józanságra kötelezett szakértők sem néztek szembe ezzel a dilemmával. Vagy ha igen, akkor ügyesen eltitkolták – nemcsak főnökeik elől, de még előlem is.
Például kevesen tudják, hogy a Nők 40 program keretében nyugdíjba menők jelentős része a reálbérrobbanás miatt kedvezményezettből áldozattá válik. Folytassuk ugyanis a korábbi példát! A Nők 40 alapján ha egy 60 éves nő 2016-ban havi 120 ezer forintos új nyugdíjat kapott, akkor hároméves halasztással ez 2019-re 120 × 1,28 × 1,075 = 161 ezer forintra nőne (2016-os árakkal számolva). Igaz, ezt nem 240, hanem csak 204 hónapig élvezné, de összegében jóval nagyobb lenne: 240 × 120 = 28,8 millió forint helyett 204 × 161 = 32,8 millió forint.
Helyettesítési arány és járulékkulcs
Eddig csak egy évjárat átlagos tagja szempontjából vizsgáltuk a nyugdíjrendszert, most az egész nyugdíjas népességet vesszük szemügyre. Átlagos helyettesítési aránynak nevezik az átlagos nyugdíj és az átlagos nettó bér hányadosát. Ha 2000-ben nem szűnt volna meg a nyugdíjak bérindexálása, akkor – egyébként változatlan körülmények mellett – minden évjárat átlagos nyugdíja azonos lenne. Ha eltekintünk attól, hogy az idei új nyugdíjak csak a tavalyi (nem pedig az idei) béreket követik, akkor az általános helyettesítési arány, mondjuk, 80 százalék lenne. De már 2010 óta árindexálás van, s ezért minél régebbi egy nyugdíj, annál kisebb ma az értéke. S ha fennmarad a gyors reálbér-növekedés, akkor a helyettesítési arány csökkenése 70-ről nem állna meg a mai 55 százalékon, hanem akár 45 százalékon állapodna meg 2030-ban.
Az egyensúlyi nyugdíjjárulékkulcs a függőségi hányados és a helyettesítési hányados szorzata. Hogyan alakul e két tényező? Ha több gyermek születik, ha növekszik a foglalkoztatási hányad, és ha belenyugszunk az idősek stagnáló életkilátásába, akkor a függőségi hányados csökken. Ha a társadalom elviseli a nyugdíjasok relatív elnyomorodását, akkor a helyettesítési arány is csökken. Valóban csökkenthető tehát az egyensúlyi nyugdíjjárulékkulcs. A munkáltatói tb-járulékkulcs 2016-ban még 27 százalék volt, 2018-ra már 19,5 százalékra csökkent, és 2022-ig akár 11,5 százalékra csökkenhet. Ha e számokból levonjuk a körülbelül 5 százalékos munkáltatói egészségügyi járulékkulcsot, és hozzáadjuk a 10 százalékos munkavállalói nyugdíjjárulékkulcsot, akkor az értelmesebb nyugdíjjárulékkulcs rendre 32, 24,5 és 16,5 százalék.
Fenntarthatatlan a jelenlegi magyar növekedési ütem | Magyar Hang
Szépek a számok, de egészségtelen a magyar gazdaság szerkezete. Csaba Lászlót, Bod Péter Ákost és Pogátsa Zoltánt kérdeztük.
Érdekes módon ez a folyamat tovább gyorsítja a nettó bérek növekedését: az MNB maximalista programja szerint elég, ha a vállalatok csak évente 4,4 százalékkal növelik teljes bérköltségüket, a korábban említett évi 6 százalékos reálbér-növekedés elérhető. Igaz, ehhez teljesülnie kell még Orbán Viktor álmának: az szja-kulcsnak egy számjegyűvé kell válnia. Csak el kell titkolni az állampolgárok elől, hogy az álom teljesülése a közszolgálat további züllesztésével jár.
Egy józan alternatíva
A papír sok mindent kibír. Fel lehet rá írni logikusnak látszó egyenleteket. Be lehet programozni ezeket a számítógépbe, és modern szoftverek segítségével vonzó ábrákat lehet a miniszterelnök és hívei szeme elé tenni. Csak az a kérdés, hogy a tervekből mi valósítható meg. És ami megvalósul, az jó lesz-e, vagy sem. Mivel a cikk zömében erős kételyeimet írtam le, helyénvalónak tűnik, ha zárásként egy józan alternatívát vázolok fel.
Lassabb szuperbruttó reálbérnövekedéssel kellene számolni (például évi 3 százalékkal). Be kellene fagyasztani a szochókulcsot a jelenlegi 19,5 százalékon, mielőtt a kulcs újabb emelésére nem kényszerül a kormány. A 9 százalékos szja-kulcs álmát felejtsük el, és örüljön a kormány, hogy az ellenzék egyelőre nem meri a(z alaptörvényben egyébként tiltott, de könnyen kijátszható) progresszív szja-t követelni. A nettó bérek növekedése és az új nyugdíjak emelkedése is lelassul, a helyettesítési arány zuhanása megáll, a korábban megállapodott nyugdíjak relatív értékvesztése lelassul.
Csaba László: Magyarország elvesztette a vonzerejét | Magyar Hang
Észre kellene venni, hogy a kormánypropaganda és a valóság között óriási a szakadék – mondja a közgazdász. A teljes interjú!
Tovább javítható a nyugdíjrendszer, ha az új nyugdíjak emelkedését a 2 százalékos járadékszorzó fokozatos csökkentése kíséri (pontrendszer). Ha mégis visszatérne a progresszív szja, akkor a kisebb és a nagyobb új nyugdíj közti polarizálódás megállna, sőt visszafordulna, s emiatt az alapnyugdíj bevezetése nem lenne annyira sürgős. Ehhez képest az egykulcsos szja-nak valóban ellentmondó, de azért kívánatos nyugdíjplafon visszacsempészése másodrendű kérdés.
De hát egy ilyen rendszer részletes kidolgozása nem egy olyan – elvont modellekkel dolgozó – kutató feladata, mint amilyen a cikk írója. Itt csak egy értelmes alternatívát próbáltam meg körvonalazni, a demokratikus ellenzék pártjainak feladata a hívek mozgósítása és a kormány rákényszerítése az értelmes vitára.
A szerző nyugdíjszakértő
A Hajrá, Magyarország című rovatunkban megjelenő írások vitacikkek, nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
