Fogy a levegő a Fidesz körül: az állampárt intézetei nagy mintákon igazán ijesztő adatokat mérhetnek. A rendszer cselekvéséből annak a riadalma olvasható ki, amikor egy hatalom a jövőbe pillantva saját mulandóságának kilátásaival először szembesül. Az illiberális államrend a szuverenitásvédelmi törvénytervezet képében kétségbeesést tükröző vádiratot intéz a valóság ellen, és ezzel azt jelzi, hogy a közérzet, a közvélekedés és a közhangulat megfordításának módját kifejezetten a rendszerfüggetlen sajtó felszámolásában látja, hiszen ha nincs hír a fideszes újburzsoázia luxuséletmódjáról meg a kifosztott ország nyomorult mindennapjairól, akkor a kisiklott közéleti diskurzus a globalista-szuverenista dilemma ideológiai medrébe esetleg még visszaterelhető. A Harcosok klubjának elkeresztelt kommersz rituálé a kultúrsokk erejével kelti a dicsőítés és az egótréning ötvözetének minden ízében neoprotestáns érzetét, és az illiberális elit kulturális gyökértelenségén túlmenően arról árulkodik, hogy Orbán Viktor szemében az országnyi zsákmány elvesztésének rémképe erőteljes körvonalakkal fénylik fel a magyar politika horizontján, amelyre a rogáni propaganda egyelőre nem rendelkezik tartalmi igényű válasszal, a nagyszabású rendezvény százmilliós költségvetésű, kereskedelmi televíziós külsőségei pedig ezt az ürességet csak hellyel-közzel fedik el.
A Fidesz már nem politikai párt, hanem egy pogány vallás szektája, amely Orbán Viktort nem puszta vezetőként, hanem profán istenségként bálványozza. A rendszer önmaga számára is megszentelődött, a magáról összegányolt, pörköltszaftos gúnyrajzot imádja, ideológiát öklendezik fel, azt a bejövő ingerekkel összedolgozva újrarágja és újranyeli – bármi útja a külvilágból csakis az illiberális politikai dogmák cinizmussal, ellenséges indulattal és üldöztetéses tévképzetekkel maró gyomorsaván keresztül vezet: ez a duplagondol erejével ható fideszes újbeszél. Ennek szellemében a pol-beat neve: rock ’n’ roll ; a rock ’n’ roll neve: drogos deviancia; a civil neve: ügynök; az ügynök neve: hazafi; az újságíró neve: komisszár; a komisszár neve: szabadságharcos; a szabadságharcos neve: hatalmak megbízottja; a hatalmak megbízottjának neve: a nemzeti függetlenség védelmezője; a szabadelvűség neve: szabadosság, a szabadságellenesség neve: a régi szabadság helyreállítása; Brüsszel neve: az új Moszkva; Moszkva neve: aminek Brüsszelnek lennie kellene; az ellenzék neve tizenöt százalék alatt: törpepárt; az ellenzék neve tizenöt százalék felett: ügynökpárt; az államhatalom neve: ostromlott erőd; a KISZ utolsó nemzedékének neve: Fidesz. Az állampárt saját hitének prédikátora, saját dogmáinak tanúságtevője, saját próféciájának beteljesítője, az illiberális uralom maga a nemzeti radikalizmus eljövetele és földi királysága. Aki ezt nem hiszi és vallja, az a rendszer ítéletének értelmében nem egyszerűen a hatalomtól eltérően gondolkozik, hanem hazafiatlan.
Támad a Facebook-hadsereg
Az algoritmusokat is megrángathatják a Fidesz „digitális harcosai”: ezer Marika néni jóval hatékonyabb lehet egy megafonos beszélő fejnél.
A szétrohadt rezsim erejéből már csak egyetlen akarásra futja: túlélni akar. Ennek érdekében nem az ország népét próbálja meggyőzni, hisz a választópolgárok egyre nagyobb része már nem vevő az illiberális evangéliumra: a fideszes pártmaffiának a kemény magot kell felszítania, ütőképes alakulattá szerveznie és harci közösséggé formálnia. A Harcosok klubja az orbánista szekta liturgikus rítusa, ahol a hívek eksztázisban találkozhatnak identitásuk egyetlen legitim forrásával, Orbán Viktorral, akinek eposzi jelzője: „szuverén”.
A hatalom visszahúzódik a belső várba, hogy 2026-ban onnan vezényeljen ellentámadást: ez a szektatudat az illiberális rendszer lüktető magva. Orbán Viktor felismerte, hogy többé nem elfoglalnia kell a politikai közepet, hanem átfogó rohammal ki kell törnie a szélsőjobboldalról, és a centrális erőteret rá kell gyújtania kihívóira. Nem a kormányzat teljesítményével, nem a vezető politikai víziójával, nem a nemzeti megmaradás ajánlatával, hanem a hit lovagjainak militáns mozgósításával, az egyetlen igaz ige hevületével, a kétségbevonhatatlan meggyőződés megszállottságával. A digitális szabadságharcosok százezer fősre tervezett illiberális hadserege az Orbán-rendszer apokaliptikus gárdája: az online térben indított hadjárat nem a meggyőzést, hanem a hit terjesztését szolgálja. Nem érvek, hanem dogmák révén hat. Nem hitvitát folytat, hanem kinyilatkoztat, felmagasztal és kiátkoz. A rezsim önmagába zárult: már csak a saját visszhangját hallja. A kérdés megingás, a kritika hazaárulás, a pártutasítás kinyilatkoztatás.
Orbán Viktor és Rogán Antal felismerte, hogy többé nem tudnak mindenkit megszólítani, így ezzel nem is próbálkoznak már. Azokhoz szólnak, akik eleve hisznek bennük – a cél, hogy ne pusztán higgyenek, hanem harcoljanak is értük. Nem elég támogatni az illiberális rendszert: a fanatizmus követelmény, az elvárt gyakorlat pedig a mindennapos agitációs propaganda. A bizonytalanokat, a passzívakat és a mérsékelteket a rezsim kiveti magából. Mindössze két megbízható csoportra számít: a megszállott hívekre és a megélhetésükben rendszerfüggőkre – csakis ők, a rajongók és a kliensek tartják életben a reményt, mindenki más potenciális áruló.
A Harcosok klubja grandiózus politikai Cirque du Soleil, ahol a résztvevőknek nem elég hinniük: a hitnek valamennyi jelen lévőn látszania kell. Minden pillanat a látványos előadás része, valamennyi szólam a szertartásrendbe illeszkedik. A nagyszabású show legfőbb funkciója az önhipnózis: a fényűző díszletek letaglózó látványa erőt sugároz, hogy megszilárdítsa az Orbán-szektát abban, hogy a harc még nem veszett el, csak mindenkinek hinnie kell önmagában és a szektavezérben. A közös cél a valóság újrateremtése: a rendszer csak akkor élhet túl, ha sikerül széles körben elhitetnie, hogy rajta kívül bármilyen Magyarországra váró sors pusztító káosz és teljes létbizonytalanság.
Harcosok és gyaloglók
Az elözönlés, elárasztás nem szükségképpen kudarcra ítélt stratégia, de sok szempontból jelzésértékű, hogy magát a terméket, a produkciót Orbán nem tervezi, és alighanem nem is tudja feljavítani. Valahogy így volt ezzel Kádár János is
A digitális szabadságharcosok Orbán Viktor által meghirdetett toborzása megtévesztésig emlékeztet a multi-level marketing módszertanára, amely szerint mindenki újabb és újabb embereket szervez maga alá, így alkotva piramist, amelynek csúcsán természetesen a fáraó áll. Jogos a feltételezés ugyanakkor, hogy a társadalmi mozgósítás csak fedősztori, amely az orosz titkosszolgálat tervezett dezinformációs hadjáratát hivatott leplezni. Emlékezetes, hogy a Moszkva-barát vasgárdista Calin Georgescu az FSZB közösségi médiában gyakorolt agitációs propagandája révén nyerte meg a romániai elnökválasztás első fordulóját, amelynek eredményét aztán a román alkotmánybíróság orosz beavatkozásra hivatkozva megsemmisítette. Nehéz elképzelni, hogy Orbán Viktor A terve az, hogy nyugdíjaskommandók védik meg a hatalmát, amelyek tagjait nemcsak a szívgyógyszerük bevételére kell emlékeztetni, hanem arra is, hogy a „hazaáruló” egy szóba írandó. Valószínűbbnek tűnik, hogy az Oroszországból vezényelt beavatkozást az Orbán-rendszer a Fidesz digitális szabadságharcosainak kampánytevékenységeként tünteti majd fel.
Az Orbán-rendszer élethalálharcra készül, amely legkevésbé sem a haza védelme, hanem egy velejéig megrohadt hatalom görcsös önvédelme annak érdekében, hogy a magyarok még egyszer a legfőbb hűbérúrért, és ne ellene fogjanak össze, mert ha nem ismernek magukra a belső ürességtől roskadozó rezsimben, akkor hatalmát nem megvédik, hanem megdöntik majd. Orbán Viktor és harci szektája az utolsó lélegzetéig harcolni fog az elmékért és a lelkekért. Az elmúlt három és fél évtized legbrutálisabb éve következik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/21. számában jelent meg május 23-án.
