A magyar ellenzék jelenlegi válságának egyik fő oka, hogy egy olyan világmegváltó ideológiát akar valahonnan importálni, ami majd kitermelheti a Fideszt legyőző politikai terméket. Sajnos szerintem a logika helytelen, hiszen pont a befelé néző önelemzés és higgadt józanság termelné ki azt a helyben értelmezhető közös alapot, ami az igazi győztes alternatívát jelenthetné. A határok és felelősségek gyakorlatias letisztításával sokkal eredményesebben lehetne képviselni a társadalom érdekeit.
A rendszerváltás óta, szinte minden választáson úgy tudta leváltani a győztes erő a korábbi kurzust, hogy annak totális ideológiai ellenpontjaként határozta meg önmagát. Ez a logika addig működhetett, amíg létezett az a világnézeti kettősség, ami az elmúlt lassan harminc évben tematizálni tudta a magyar politikát. Ez a harc mostanra fulladt ki teljesen és alakult át valamivé, ami még a legtöbb politikai szereplő számára sem értelmezhető tökéletesen. A dominanciát és erőt sugárzó konzervativizmus, valamint az emberi szabadságot központba állító, azt féltő liberalizmus sem tud már önmagában olyan válaszokat adni a magyar társadalom problémáira, amik hosszútávon kielégítőek lennének. Hogy ennek okait megérthessük, kicsit érinteni kell a korábbi évek politikai történéseit.
A válság és következményei
A balliberálisnak nevezett politikai oldal a gazdasági jólét és az emberi szabadság kiteljesedésének ígéretével a zsebben pont ezek ellenkezőjét hozta el a magyar társadalomnak. Elég tíz évvel visszamenni az időben. A 2008-as gazdasági világválság megmutatta, hogy tudatos állami szerepvállalás nélkül egy társadalom hatványozottan tudja elszenvedni egy ilyen krízis gazdasági következményeit. Miután egyértelművé vált, hogy a magyar állam nem tudja magát tovább finanszírozni, 2008 őszén kénytelen volt az IMF-Európai Bizottság-Világbank hármas segítségét kérni. Végül az említett trió első két tagja adta azt a 14,2 milliárd forintos hitelcsomagot, aminek hatására a gazdasági önrendelkezés is évekre kérdésessé vált.
Hullámvölgy előtt? Máig nem hevertük ki a hitelkatasztrófát - Magyar Hang
A Lehman Brothers tíz évvel ezelőtti csődjéhez kötik a nyugati világ egyik legnagyobb válságának kitörését. Vajon megismétlődhet a múlt?
Az extrém devizakitettséget kompenzálni, a magyar állam nyakába lihegő hitelezőket hazaküldeni és a tartozást rendezni már csak a Fidesz tudta, véglegesen 2016-ban. A balliberális kormányzat emberi szabadságot támogató eszméiből pont az ellenkezője kezdett megvalósulni; a gazdasági kiszolgáltatottság, a kilátástalanság, az önállóság és az önrendelkezés hiánya. A kormányzati inkompetenciával pedig társult egy erős hitelességi deficit is, amit az ígéretek ellenére hozott áfa- és gázáremelés, valamint az őszödi beszéd éveken át lebegő szelleme határoztak meg.
A felsoroltak által keletkezett hihetetlen méretű társadalmi frusztrációt a Fidesz annyira eredményesen használta ki, hogy a narratívája a mai napig uralkodó tudott maradni.
A fair hozzáállás okán azért le kell szögezni, ezt alá tudta támasztani eredményekkel is. Önállóbb, ezáltal kevésbé kiszolgáltatott gazdaságpolitikát, kiszámítható gazdasági növekedést, 2010-től pedig elődeihez képest erősebb és kompetensebb államszervezetet tudott felépíteni.
A Fidesz és a háborús retorika
A jelenlegi kormányzat legnagyobb hibája azonban pont mostanság kezd kibukni és a hanyatlás folyamata is ezáltal kezdődik el igazán. A Fidesz még mindig egy – most már nem létező – ellenzékkel szemben határozza meg önmagát és ezáltal erőből politizál. Még mindig fenyegetve érzi magát, háborús retorikát folytat. Akkor is, amikor az ő értelmezésében élő harc már nem is létezik. Feketében, fehérben gondolkodik, nem látja az árnyalatokat, ami olyan kóros folyamatokat indít el, amibe belerokkanhat az ország. Ez a korlátolt, agresszív hozzáállás nem csak azért rossz, mert elnyomó, hanem pragmatikus szempontból is. Hosszútávon ezáltal elvesznek az újító ötletek és belülről kezd el rohadni a rendszer.
A NER eredendően jó gondolatából egy privilegizált csoport gazdasági és ideológiai uralma alakult ki. A „ti” és a „mi” distinkcióból pedig a bezárkózás és a párbeszédre való nyitottság teljes kikukázása. Ez az erőszakolt különválasztás most már olyan extrémmé kezd válni, hogy a szerelmes számok előadóit is megpróbálja valamilyen ideológiai skatulyába belegyömöszölni a nemrégiben meghirdetett hazai kulturkampf.
A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán - Magyar Hang
Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?
Mindezt miért? Erre is van politikai válasz. Azért van minderre szükség, mert ha nem képviselik elég erősen az ideológiájukat, nem építik elég erősen a gazdasági háttérországot, ami a politikai harcokhoz elengedhetetlen, akkor a „nép”, „Magyarország” kerül kiszolgáltatott helyzetbe. A népet pedig meg kell védeni, „a haza nem lehet ellenzékben”. Ügyes trükk ez, bármilyen kormányzat elleni támadást a nép elleni támadással azonosítani.
A valódi válasz viszont nem ez. Nem a nép kerülne kiszolgáltatott helyzetbe, hanem a kormánypárt és az ideológiája. Ki lenne téve annak a veszélynek, hogy valóban kialakul egy társadalmi diskurzus a problémákkal kapcsolatosan, és adott esetben még valaki – aki nem hozzájuk tartozik – jobbat mond náluk. Az a veszély is fenyegető lenne, hogy valaki képességei által tehetne szert olyan vagyonra (na jó, mondjuk a felére), mint ami felett most Mészáros Lőrinc diszponál.
A magyar kormány fél, frusztrált, agresszív és óriási energiájába telik ezt átszivárogtatnia a társadalomba is. Ha nem lenne ebben sikeres, akkor a politikában sem lenne az. Ha eltűnne ez a lázas, dühödt zaj, amit a kormányzati kommunikáció generál, kiderülhetne, hogy a társadalomnak nincs is akkora szüksége a Fidesz politikájára, mint azt most sokan gondolják. Kiderülne, hogy a császár meztelen.
Mi ilyen helyzetben a megoldás? Talán egy metódus lehetne az, ami pragmatikus alapokon és lokálisan értelmezve szintetizálja a politikailag látszólag ellentétes értékeket. Feladja az eddigi gyakorlatot, a másik oldal ellenében való öndefiníciót és egy harmadik útra, harmóniára, asszertivitásra és megoldásokra törekszik. A harmóniára való törekvés pedig szerintem a magyar társadalom középpontba helyezésével és szolgálatával érhető el, nem ideológiák felhasználásával, vagy kihasználásával. A felelősség határa pedig a magyar társadalom szolgálatáig terjedne, és nemzetközi értelemben is ez határozná meg az állam politikáját. A gyakorlatiasság határozná meg az ideológiát és nem az ideológia a gyakorlatot.
Cselekedni, nem gyűlölködni
Például ha a migráció kérdését nézzük, mi ilyen szempontból a felelős gondolkodás? Magyar államként a magyar állampolgárokért vagyok első sorban felelős, és úgy kell az érdekeit szolgálnom államként, hogy más nemzetek állampolgáraiét direkt nem sértem. Tehát, ha jelenleg nincs EU-s szinten működő rendszer a menekültek, gazdasági bevándorlóktól és terroristáktól való elkülönítésére, valamint kezelésére, akkor nincs mese; szükséges rosszként fel kell húzni és fenn is kell tartani egy kerítést.
Ha a magyar társadalom nem tud felelősséget vállalni egy probléma megoldásáért, mert nincsenek meg hozzá az eszközei és a kompetenciája, akkor csak védekezni tud ellene. Az államnak, mint a társadalom szolgájának és képviselőjének pedig cselekednie kell. Mindez nem jelenti azt, hogy kegyetlenül és megalázóan kell bánni emberekkel a határon. Azt sem jelenti, hogy állami kommunikáció címén, az adófizetők pénzének költésével paranoiát és egy ellenségképet kéne generálni. Egy olyan ellenségképet, ami pótolhatja az ellenzéket, egy olyat, amitől/akitől félni kell.
Felelős, hazafias gondolkodás az államtól – hatalmának megőrzése céljából – így érzelmekkel átitatni, torzítani, manipulálni és lebutítani egy nemzetközi helyzetet, amit migrációs válságnak hívnak? Nem az, mert önző, romboló és a magyar társadalomra káros.
Jelentés a kis szigetekről - Török Gábornak - Magyar Hang
A nyertes oldalon csak az új pártoligarchiát találjuk, és hűbéreseit. A vesztesek csoportja egyre népesebb.
Persze az állami felelősség bonyolódik, hiszen az Európai Uniónak Magyarország is a tagja (szerencsére). A migrációs válság kapcsán lévő felelősség pedig itt meddig terjed, hol húzzuk meg a határvonalat? Lehet és szép is globális szinten moralizálni, egyetemes értékeket puffogtatni, de szerintem a magyar államnak elsősorban pragmatikusan érdemes gondolkodnia.
A világmegváltó ideák helyett lehet, hogy első körben érdemes beérni annak megfogalmazásával, hogy a migrációs válság problémájára adott EU-s válaszhoz Magyarország hogyan tud úgy hozzájárulni, hogy nemzeti érdekei nem sérülnek. A magyar államnak ez a felelőssége, itt kell meghúznia a határt. Ennek a gondolkodásmódnak kell megszülnie a megoldási javaslatokat.
A válság és a fideszes bunda
Mi a felelős gondolkodás a gazdaságpolitika kapcsán? Nyilván szakmai kérdésekben nem vagyok hivatott nyilatkozni. Arra viszont vállalkoznék, hogy megnézzem és röviden megpróbáljam értelmezni az elmúlt 20-22 évben kialakult magyarországi viszonyt a gazdasági szabadság és biztonság között.
Az ideológiák által túlságosan átitatott politika extrém kilengéseket eredményezett a magyar társadalomban. A balliberális kormányzat túlzott szabadságimádata és a piaci versenyben való vakhite azt eredményezte, hogy az ország sokkal kevésbé tudott ellenálló és önálló lenni egy világválság során. A piaci folyamatokba való minimális, sokszor határozatlan és kapkodó állami beavatkozás olyan gazdasági helyzetet eredményezett Magyarországon, amit, ha több Soros György gondolkodású, ügyeskedő üzletember próbált volna kihasználni, akkor akár Görögország krízisszintjére is süllyedhettünk volna.
Az illiberális módszertan forrása - Filippov Gábor írásának margójára - Magyar Hang
A hibrid rendszerek módszereit épp a neoliberális elitek kísérletezték ki.
2010-ben azonban jött a Fidesz és megmentette a meccset, de aztán saját ideológiája által meg is bundázta azt. Létrejött egy erősebb, védekezni jobban tudó állam, ami egy hasonló helyzetben talán gyorsabban és eredményesebben is tudna helytállni. Ugyanakkor elvesztette a szövetségét a társadalommal. Bár számtalan ügyes politikai lavírozás által – amihez egyébként előszeretettel használja fel a fentebb említett Soros Györgyöt –, de a mai napig sikerült elkendőzni azt a tényt, hogy Magyarországon az emberek és a hazai vállalkozások nem elsősorban kvalitásaik és újításaik miatt lesznek sikeresek.
Az eredményesség a jó kormányközeli kapcsolatokon múlik. A „mi” tábor részesül a vezető pozíciókból, javakból, a „ti” tábor pedig majd osztozik a maradékon, és túlél ahogy tud. A nemzeti konzervatív ideológia túlburjánzásából született egy olyan erős állam és gazdasági háttérhatalom, ami nem a társadalmat szolgálja, hanem a saját ideológiáját, valamint annak hűséges katonáit. Felelős, hazafias tett ez? Nem az. Mint ahogyan a magyar társadalmat a neolibealizmusnak kiszolgáltatni sem volt az.
Dekódolni a társadalomnak
Miért nem lehet mindkét ideológiából a jót importálni, és azokat önös érdekekből nem az extremitásokba tolni? Felvállaltan nemzetben és az állam fontosságában gondolkodni, de azt ugyanakkor a társadalom szolgálatába állítani? A magyar állampolgárok pozitív, azaz valamire való szabadságát elősegíteni államként? Nem eltűnni a gazdaságból, de a jelenléttel nem is leuralni azt? Valódi szövetséget kötni a társadalommal és felnőtt partnerként kezelni az állampolgárokat? Államilag úgy biztosítani az itt élők szabadságát, hogy közben az igazságosság és a szolidaritás értékei is érvényesülnek?
A globális ideológiák is csak úgy lehetnek hasznosak, ha helyi körülmények viszonyában értelmezik és mixelik őket. Ha ez nem történik meg, az emberek nem érzik majd magukénak azokat, és csak széttárt karral arrébb mennek. Legyen szó ökopolitkáról, liberalizmusról, vagy nacionalizmusról. Önmagukban és globálisan értelmezve ezek a fogalmak semmit nem jelentenek a magyar embereknek, csak ha a saját életükben, itt és a jelenben tudják őket dekódolni. A felelősségek, lehetőségek és határok magyar viszonylatban történő letisztázásával az értékek áhított szintézise is úgy történhetne meg, hogy végre egy jobban körvonalazott politikai alternatíva is láthatóvá válna általa.
