Kicsit megkésve került kezembe a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) főtitkárának leveléről szóló újságcikk, amelynek állításait aztán több fórumon is ellenőriztem. Az előzményekről annyit, hogy a kormány hirdetésekkel és óriásplakátokkal (is) igyekszik népszerűsíteni a nemzeti konzultációnak nevezett agitációs kampányfogást, és ily módon is próbál a szórólap kitöltésére buzdítani. (Abba most ne menjünk bele, hogy az Orbán Viktor által is kivétel nélkül megszavazott szankciók valóban bombaként hatnak-e a magyar gazdaságra, vagy csak ürügyül szolgálnak a hibás gazdaságpolitika felelősségének hárításához.)
A plakátok és sajtóhirdetések meglehetősen szerény grafikai színvonalon, ám igen erőteljes képi motívummal készültek: egy „szankciók” feliratú bomba zuhan ránk. A megoldást sokan kifogásolták, többek között az Európai Unió szervezetei is, akiket-amiket direkt módon támad a reklám és a reklámozott konzultáció. A kormányszóvivő szerint azonban a bombás megjelenítés adekvát, hiszen – úgymond – az energiaárak felrobbantak.
Publicus: kétharmad szerint haszontalan a nemzeti konzultáció
Még a fideszeseknek is csak 31 százaléka szerint mutatják be pontosan a helyzetet a plakátok, melyeket a többségük még nem látott. Azt sem tudták, hogy Orbán is megszavazta a szankciókat.
A Momentum elnöke mindeközben a Magyar Reklámszövetséghez fordult, hogy vizsgálja meg és marasztalja el az eredetileg még csak a Facebookon közzétett reklámot, amit panaszában politikai hirdetésként említett. (Halk megjegyzés: talán elvárható lenne egy ellenzéki párt vezetőjétől, hogy mielőtt a nagy nyilvánosság elé lép valamely ügyben, tájékozódjon vagy kérjen segítséget megfelelő szakértőktől. Ez esetben ugyanis neki is nyilvánvaló lett volna, hogy a reklámszakmai szervezeteknek nincs semmiféle kompetenciájuk a politikai reklámokat illetően.) A reklámszövetség főtitkára ekkor még teljesen korrekt választ adott: mivel a Magyar Reklámetikai Kódex hatálya nem terjed ki a politikai reklámokra, nem tehetnek eleget a kérésnek.
Ekkor – mint három lapban is olvasom – többen is értetlenségüket fejezték ki az elutasítás kapcsán, hiszen a reklámszövetség korábban már elmarasztalta a Soros-plakátokat. Nos, az értetlenkedés csak félig indokolt: az MRSZ 2017-ben csakugyan közzétett egy nyilatkozatot, amelyben leszögezték, hogy „a Soros-kampány alapvető társadalmi normákat sért”, de ezt „csak” a szövetség ügyvezetősége állapította meg. Az ügy akkor sem került a Reklámetikai Bizottság elé, éppen a fentebb említett ok, a szabályozás és a jogkör hiánya miatt. (Erre a nyilatkozatra ennek ellenére néhány sorral lentebb még visszatérek.)
A bombás kampány offline hirdetései a televíziókban és a nyomtatott lapokban úgynevezett társadalmi célú hirdetésként jelentek meg, sokak szerint azért, mert így olcsóbb, szerintem azonban inkább azért, mert a törvényi szabályozás szerint politikai hirdetések csak a választási időszakban tehetők közzé. („Politikai reklámot médiaszolgáltatásban csak választási kampányidőszakban a választási eljárásról szóló törvény szabályai szerint lehet közzétenni.”)
Kutyaharapást szőrivel?
Az ellenzék energiáit érdemes-e a nemzeti konzultáció parodizálására, a különböző rendű-rangú kormánypropagandisták megfricskázgatására fordítani?
Mivel a Reklámetikai Kódex hatálya a társadalmi célú reklámokra kiterjed, a Momentum elnöke ismét a reklámszövetséghez fordult, hogy igenis vizsgálják meg a bombás hirdetéseket, immár mint tcr-t. És a dolog innen válik igazán érdekessé. „Az MRSZ fenntartja a korábbi véleményét, miszerint a »nemzeti konzultáció a brüsszeli szankciókról« kampány egyértelműen politikai reklám, mivel a kormány népszerűsítését szolgáló ill. a politikai programjának támogatására ösztönző reklám, így a Reklámetikai Kódex hatálya arra nem terjed ki” – írta levelében az MRSZ főtitkára.
Hááát… ez bizony furcsa. A szövetség inkább meghazudtolja a kormányt (nem társadalmi, hanem politikai reklám), semmint, hogy tcr-ként vizsgálná a bombás grafikát, ha már egyszer akként jelentetik meg. Ha pedig a hirdetést hamis kategóriában teszik közzé, akkor emiatt kellene elítélni a trükköző kormányt.
Oh, nem! Ez nem túlzó elvárás. Hogy mennyire nem, idemásolom a 2017-es MRSZ-nyilatkozat egy részét: „A Magyar Reklámszövetség Ügyvezetősége szerint a kormány megbízásából készített »Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!« szlogenű reklámkampány … ütközik a reklámokkal szemben támasztott általános és alapvető társadalmi elvárásokkal, mely szerint a reklámnak tisztességesnek kell lennie, a reklám nem kelthet olyan összhatást, amely – sérti a közízlést és a társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi-etikai normákat,
♦ nem lehet alkalmas gyűlöletkeltésre,
♦ nem vezethet valamely személy jó hírnevének sérelméhez és
♦ nem sértheti az emberi méltóságot.
… A »Soros György kampány« nem tekinthető társadalmi célú hirdetésnek, hanem tartalmában egyértelműen politikai hirdetés, ezért közzététele társadalmi célú hirdetésként megtévesztő.”
Ilyen gazdagok vagyunk?
Oly mértékben gyermeteg ez a konzultációs színjáték, hogy egyetlen bábszínház sem akadna, amely a bemutatására vállalkozna. És mégis nyomják, és ezrek nyalják be, és még többen hiszik azt, hogy a válaszaikból döntések születnek.
Bár valamikor régen (2009) egyike voltam annak a hat szakértőnek, aki a rendszerváltozást, az új jogi környezetet, az uniós csatlakozást lekövető Reklámetikai Kódexet létrehozta, már hosszú évek óta nincs közöm a szövetséghez. Így azt sem tudom, hogy 2017 óta milyen változások történtek a vezetésben, de igencsak feltűnő a múltbeli és a mostani állásfoglalások közötti különbség. Holott a szakma, a szakmai normák, a szövetség politikától való függetlensége nem változott. Elvileg. Úgy tűnik, hogy a Magyar Reklámszövetség mai vezetői mindenképp ki akarnak maradni a konfliktusból, mint Orbánék az ukrán háborúból. Még szerencse, hogy nem szólították fel békekötésre a durva politikai manipulációt, a józan észt és a jó ízlést.
