Két hónappal a választás előtt több szempontból is új politikai helyzet kezd kirajzolódni. Ma már szinte kizárható az, ami hosszú időn át elképzelhető volt: az, hogy bármelyik oldal kétharmados többséget szerezzen. A másik fél kétharmadának megakadályozásához mindkét oldalnak bőségesen elegendő biztos kerülete van. Ugyanakkor fokozatosan erősödik a kutyapárt és a Mi Hazánk, úgy, hogy egyre esélyesebbek a parlamentbe jutásra. Márpedig ha a két nagy tömb közötti körülbelüli egyensúly fennmarad, bármelyik kispárt sikere lehetetlenné teheti a kormányalakítást a győztes fél számára; ha mindkettőnek sikerül, ennek nagyon komoly esélye van. Ez a helyzet számos új kérdést vet föl.
A közvélemény-kutatások egyértelműen jelezték, hogy az előválasztás lépéselőnybe hozta az ellenzéket; de azt is, hogy ez az előny azóta elpárolgott, sőt inkább a Fidesz vezet orrhosszal. Ezt a körülbelüli egyensúlyt azonban két tény lényegesen befolyásolja: az egyik növeli, a másik csökkenti az ellenzék esélyét.
Előnyös az ellenzék számára az, hogy a legfontosabb billegő körzetekben jó eséllyel számíthat a kutyapárt szavazóira is. Akkor egyértelműen, ha ott nem is indul jelöltjük, de nagyrészt akkor is, ha ott a párt „passzivista hagyományaihoz” hűen (nem)kampányol vagy éppenséggel a közös ellenzéki jelölt mellett. Vagyis: ha például azt látjuk, hogy 47 százalékos támogatottsága van mind a két nagy tömbnek és 3 a kutyapártnak, akkor éppen ott, ahol legfontosabb az ellenzéknek, ez 50-47 százalékos ellenzéki előnyt jelent. Ez jó néhány kerületet az ellenzék javára fordíthat át.
Sajátos módon érinti ez az ellenzék érdekeit a kampányban. Ha úgy látják, hogy a kutyapárti szavazók támogatása nélkül is abszolút többségük lehet a parlamentben, akkor érdemes kampányolniuk a kutyapárt ellen; ha inkább csak arra van esély, hogy a Fidesznek ne legyen többsége, akkor éppen ellenkezőképp. Ez utóbbihoz azonban a most számíthatónál körülbelül 5 százalékot kellene erősödniük.
Lényeges, hogy ugyanezzel a Fidesz nem számolhat a Mi Hazánk esetében. Parlamentbe jutásukkal ők is csökkentenék a Fidesz-többség esélyét, és aligha fogják billegő körzetekben a Fidesz jelötjét segíteni. Más kérdés, hogy hajlandók lennének-e akár csak kívülről is hatalomban tartani az Orbán-kormányt. Az mindenesetre óriási presztízsveszteség lenne a Fidesznek; különösen is, mert elveszne a verhetetlenség mítosza. A kispártok megnövekedett jelentősége tehát az ellenzéket segíti.
Egy másik fontos tényező viszont a Fidesznek előnyös. Bár az elmúlt években a kormány és az ellenzék támogatóinak aránya nem sokat változott, jelentősen átstrukturálódtak a támogatók. Ezért számolható úgy, hogy az ellenzéknek 3-4 százalékos szavazattöbbségre lenne szüksége ahhoz, hogy mandátumtöbbséget szerezzen.
Az elmúlt években az ellenzék nagyon sokat erősödött a fővárosban, kicsit talán a megyei városokban is, de ugyanennyivel erősödött a Fidesz a falvakban. Csakhogy, míg az ellenzék erősödése alig „termel” több mandátumot, hiszen ez túlnyomórészt olyan területeken következett be, amelyekben amúgy is többsége volt, addig a Fidesz falusi túlsúlyának erősödése többséghez juttatta olyan kerületekben, amelyek korábban az ellenzék számára nyerhetőnek tűntek. Ez jobbára minden olyan kerületre igaz, ahol a választók számottevő része falun él. Hiába van például 55 százalékos többsége az ellenzéknek egy olyan kerület városaiban, ahol azokban lakik a választók háromnegyede, ha az egynegyedrésznyi falusi lakosság kétharmada szavaz a Fideszre. Emiatt a néhány évvel ezelőttinél most rosszabbak az ellenzék esélyei több megyei városi kerületben is, ahol jó néhány falu is található. Az esélylatolgatásnál ezért nem lehet automatikusan abból kiindulni, hogy hol volt a Fidesz négy éve 50 százalék alatt vagy felett.
Az ellenzéki esélyeket sokszor inkább növelik sajátos körülmények; például az, hogy hol nagyon gyenge a fideszes jelölt (vagy éppen erős az ellenzéki), hol vitt el kevesebbet vagy többet a Mi Hazánk a Jobbiktól, stb. Mindenesetre ennek alapján biztosan téves az a vélemény, hogy az ellenzéknek nem érdemes energiát pazarolnia a falvakra. A Fidesz masszív többségét ott biztos nem tudja rövidtávon megkérdőjelezni. De nagyon nem mindegy annak aránya. Sok helyütt néhány százalékkal jobb eredmény a falvakban elég lenne a mandátum megszerzéséhez. Enélkül viszont hiába teljesít jól az ellenzék a városokban. A Fidesz falvakban meglévő hatalmas többségének némi csökkenése nélkül nem kerülhet többségbe az ellenzék.
Ennek kapcsán két szempontot érdemes kiemelni. Egyrészt azt, hogy a falvakon belül is jelentős különbség van a nagyobbak és kisebbek között. Az utóbbiak azok, amelyekben egészen nyomasztó a Fidesz fölénye; az előbbiekben kevésbé. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy különösen azok a kerületek nagyon nehezen nyerhetők az ellenzék számára, amelyekben jellemzőek a kicsi települések.
A másik tényező szinte paradoxul hangozhat. A nagyon masszív Fidesz-többség azzal is járhat, hogy éppen abban a közegben lehet a legsikeresebb az ellenzéki kampány. Az elsöprő Fidesz-támogatottságnak ebben a közegben az az oka, hogy a kormány sikeresen zárta információs buborékba a társadalom hatalmas szeleteit. Szó sincs arról, hogy azoknak a rétegeknek az érdekei jobban jelennek meg a kormány politikájában. A valóság az, hogy egyszerűen semmi más információ nem jut el hozzájuk. Ennek a buboréknak a kipukkasztásához ígér egyedi lehetőséget a kampány. Az az ember, aki kétségbeesetten sírja el, hogy az ellenzék meg akarja fosztani nyugdíja felétől, hogy a migránsoknak adja (merthogy ezt mondták a tévében, de még a rádióban is), másnap örömmel újságolhatja szomszédjának, hogy hála Istennek félreértés volt: itt voltak az ellenzéktől, és nem ezt akarják. Adtak papírt is róla: fehéren-feketén le van írva.
Természetesen nagyon sok aktivista és munka kell ahhoz, hogy akárcsak néhány tízezer ember is kiszabaduljon abból a bizonyos véleményburokból. Jelenleg azonban úgy tűnik, ők a legfontosabbak a választás végeredménye szempontjából.
A szerző teológus, filozófus
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
