Tavasz van. A tél elmúltával újraindul az élet. Kizöldül minden, a gyümölcsfák virágoznak, a madarak fészket raknak. Az egyre hosszabbodó nappalokat látva reményteli gondolatok töltik meg az embereket. Ugyanezt a reményteli üzenetet hordozza a húsvét, az a keresztény ünnep, ami mindig tavaszra esik.
A karácsony az örömteli kezdet ünnepe, amikor Krisztus emberi formában a Földre jött, és elkezdte megváltó munkáját. A pünkösd is kezdet, Krisztus kereszthalálának és feltámadásának eredményéből fakadóan a kereszténység világhódító útjának kezdete. A húsvét viszont a befejezettség ünnepe: Krisztus elvégezte a megváltást a kereszten, amire Isten, az Atya mintegy ráütötte a pecsétet egyszülött Fiának feltámasztásával. Igen, ezt vártam, ennek kellett történnie, és minden jól történt!
A feltámadással a megváltás műve teljessé lett. Van már megoldás az ember bűneire: aki hisz Jézusban és megbánja bűneit, az üdvözül. „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 6,23) Az élet legyőzte a halált, a hívőkre nem az örök kárhozat, hanem az örök élet vár a földi lét után!
Máté evangéliuma szerint a nagypénteki keresztre feszítés után a húsvét vasárnapjára többen is készültek Jeruzsálemben. „Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, ezt mondva: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. Pilátus pedig mondta nekik: Van őrségetek; menjetek, őriztessétek, amint tudjátok. Ők pedig elmenve, a sírt őrizet alá helyezték, lepecsételve a – sír száját lezáró – követ az őrséggel.” A főpapok és a farizeusok tehát még a halott Jézustól is féltek, ezért őriztették a sírt, hogy bizonyíthassák, a holttest még mindig benn van a sziklába vágott kamrában.
A Jézust követő asszonyok pedig keneteket és fűszerszámokat készítettek, hogy azokkal menjenek a sírhoz vasárnap reggel, hogy megadják a végtisztességet szeretett halottjuknak. „A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiment Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé, nagy földindulás lett; mert az Úr angyala leszállva a mennyből és odamenve, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltükben megrettentek, és olyanokká lettek, mint a holtak. Az angyal pedig megszólalva, mondta az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Gyertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. És menjetek gyorsan, és mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halálból; és ímé, előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé, megmondtam nektek. És gyorsan eltávozva a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futottak, hogy megmondják a tanítványainak.”
A kétféle embercsoport a sírnál találkozott. A Jézussal ellenséges őrök már eleve ott voltak, unatkoztak, és utálták a feladatot: egy sírt őrizni, nehogy ellopják a holttestet – ki hallott már ilyet? Végre hajnalodik, lassan mehetünk haza! A közeledő asszonyoknak az volt a gondjuk, hogy ki fogja nekik elhengeríteni a követ a sír szájáról. Az őrök feladata meg éppen az volt, hogy a lepecsételt követ senkinek se engedjék elmozdítani!
Mi lesz ebből?
Váratlanul felpörögtek az események. Hirtelen földrengés lett, mivelhogy Krisztus feltámadt, és az ünnepélyes fogadására érkező angyal úgy szállt le a földre, mint amikor a villám becsap. Ennek az érkezésnek az energiája keltette a földindulást.
Az őröknek feltápászkodni sem volt idejük, mert az angyal azonnal körbenézett. Nem csak az érkezése, a tekintete is olyan volt, mint a villám. Nem csoda, hogy láttára az őrök megdermedtek, és mozdulni sem bírtak. Pedig éppen most kellett volna tenniük valamit, mert az angyal a sír szájához lépett, és elhengerítette a követ, hogy a feltámadott Úr Jézusnak ne kelljen ezzel foglalkoznia. Jézus mint Úr, vagyis mint Isten lépett ki a sírból, amint az angyal is nevezte Őt később, amikor az asszonyokkal beszélt. Mire az asszonyok odaértek, Ő már nem volt ott. Az angyal ráült a kőre, az őrök pedig mozdulatlanul hevertek a földön.
– Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek – mondta nekik az angyal. Különbséget tett azok között, akik nem keresték Jézust, és azok között, akik keresték a Megfeszítettet. Az őrök továbbra is dermedtek voltak a félelemtől, az asszonyoknak ellenben nem kellett félniük. Szívüket kimondhatatlan öröm töltötte be, amikor megtudták, hogy az Úr Jézus feltámadt. Sebesen futni kezdtek, mert az angyal azt parancsolta nekik, hogy gyorsan mondják el a hírt a tanítványoknak.
Amiért a megfeszített Jézust keresték, örömöt kaptak, és feladatot is. Mivel engedelmeskedtek, még nagyobb öröm érte őket: útközben magával Jézussal találkoztak. A megfeszítettet keresték, de a feltámadott Úr Jézust találták. Örökre vége lett a szomorúságuknak.
Miután az angyal távozott, „az őrségből némelyek bemenve a városba, megjelentettek a főpapoknak mindent, ami történt. És egybegyülekezve a vénekkel együtt és tanácsot tartva, sok pénzt adtak a vitézeknek, ezt mondva: Mondjátok: A tanítványai odajőve éjjel, ellopták őt, mikor mi aludtunk. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból. Azok pedig felvéve a pénzt, úgy cselekedtek, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.”
Hihetetlen, hogy az őrök, miután látták az angyalt és tapasztalták az erejét, képesek voltak azt hazudni, amit a főpapok mondtak nekik. Ettől lesz teljesen mai a történet, hogy van az a pénz, amiért az ember minden aljasságra kapható. Meg az is korunkra emlékeztet, hogy a főpapok sok pénzt fizettek a hazug propaganda terjesztéséért, és hogy az általuk kreált „virtuális valóság” tarolt a zsidók között. Nekik nem használt a feltámadás.
Ma is érvényes az angyal által alkalmazott megkülönböztetés: Ti ne féljetek! Aki őszinte bűnbánattal a megfeszített Jézust keresi, annak a húsvét örömöt és reményt jelent. Reményt a bűnbocsánatra, reményt a halálból való feltámadásra, az örök életre és az üdvösségre. Aki nem keresi Jézust, annak ítéletet jelent a húsvét. Krisztus feltámadásával a megváltás műve befejezett ténnyé vált. Akinek ez nem kell, az maga mondja ki a halálos ítéletet maga fölött.
De a kedves Olvasó miért tenné ezt? Tisztelettel kérek mindenkit, hogy álljunk a Krisztust keresők táborába!
A szerző pünkösdi igehirdető
