Június végén bontott zászlót a Megafon névre keresztelt kommunikációs program, ami azonnal felkeltette érdeklődésemet. Ez mindenek előtt Kovács Istvánnak, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójának, a Megafon Központ szülőatyjának köszönhető, aki június 26-án publikált beköszönő videójában így fogalmazott: „Célunk, hogy megtaláljuk és felhangosítsuk a jobboldali hangokat a neten. Nehéz küzdelem lesz, mert ellenfeleink ma sokszoros túlerőben vannak, és jobban szervezettek. Mögöttük áll a nyílt társadalom egész hálózata végtelen anyagi forrásokkal és profi kiképzőkkel. Hiába van igazunk, külön-külön bukásra vagyunk ítélve. Össze kell fognunk és meg kell szervezni magunkat. Mert együttes erővel igenis győzhetünk, de ehhez a te hangodra is szükség lesz.”
Hiába na, megtetszett az a fiatalos lendület, ahogy egy negyvenes, szakállas pasas tegeződve harcba hív, ráadásul úgy, hogy nem elvenni, hanem csak adni akar. Hiszen a kommunikációs tréning, ahol „Facebook-harcosokat” nevelnek ki, tök ingyen van, csak jelentkezni kell és várni a szeptembert.
Rövidesen pedig meggyőződhettem arról is, hogy emberünk nagyágyú lehet, aki nem a levegőbe beszél, hiszen napokon belül sikerült áttörnie az agyonhallgatás falát: érdekes interjúkat közölt vele többek között a Pesti Srácok, az Origo, a 888, a Hír Tv, a Magyar Nemzet, a Mandiner, illetve a közmédia, de a programról beszámolt a kormánykritikus sajtó is. Az interjúkból kiderült, hogy a Megafon Központ és programja úgy független a Fidesztől és a kormánytól, ahogy van, még pénzt se adtak, de ennek ellenére a legprofibb szakemberektől lehet megtanulni, hogyan kell tartalmat előállítani és terjeszteni. Megtudtam azt is, hogy a konzervativizmus – jelentsen ez bármit is – ma már lázadás a liberalizmus ellen, meg hogy ez az igazi rock'n'roll. Megnyugtatott az információ, hogy nem ideológiai tréninget akarnak tartani, és nem akarják megmondani, mi legyen a képzésben részt vevők véleménye. Ők csak azt szeretnék, ha mindenki hallatná a hangját.
Gyors, de alapos tájékozódás után szinte azonnal, július 3-án jelentkeztem az induló képzésre. Motivációs levelemben nem rejtettem véka alá, hogy a Magyar Hang munkatársaként tevékenykedem, valamint hogy a Megafon közösségében és képzésében a polgári, keresztény értékrendet sajátomnak érző újságíróként kívánok részt venni.
Nem sokkal később érkezett is a válasz, hogy jelentkezésem beérkezett és jelezték azt is, hogy rövidesen egy online tananyagot osztanak meg velem. A következő levélre augusztus 4-ig kellett várni. Tananyagot sajnos nem küldtek, de kiderült, hogy kiválasztási folyamat is van ám, augusztus 24. és szeptember 4. között felvételi beszélgetésre számíthatok.
Augusztus 24-én érkezett is az újabb, várva várt e-mail, amelyben lényegében arról tájékoztattak, hogy nem férek be a képzésbe, mert a jelentkezők száma meghaladta a 450-et. Emellett kérték, hogy a mostani elutasítás ne szegje kedvem, hiszen nem egyszeri alkalomról van szó, hanem több képzési időpont is lesz.
Lehetséges tehát, hogy júliusi jelentkezésemmel már rég le voltam csúszva, ami talán nem is meglepő egy ingyenesen elérhető, minden bizonnyal vérprofi képzés esetén. Így viszont érthetetlen, hogy a Megafon Központ miért toborzott még az augusztus 20-i határidő előtti napokban is jelentkezőket a programra.
