Ja, az igazi Mikulás. Az az igazság, hogy jobbak voltak a csak a képzeletükben megjelenők… A jó pénzért megrendelt fiatalember ígért érkezése idejében telefonált, hogy késni fog egy picit.
Publicisztika
Kiléptem a Fideszből. Amikor is nyilvánosságra került Kövér László, a szolgálatok vezetői előtt elmondott beszéde, azon rágtam magam, hogy eddig valamennyire talán vicces volt a tény, miszerint párttag vagyok, de ezek után semennyire sem az.
Ahogy három éve Lázár videója, úgy most ez a fotó is alkalmas lehet rá, hogy uralja a pillanatot, és amíg elvitatkozunk majd az ilyen messzi problémákon, itt szép csendben eltelik az életünk
„Korábban is mondott már butaságokat a házelnök, ezúttal a differentia specifica, hogy mindezt a titkosszolgálatok tábornokai előtt, mintegy utasításként, de legalábbis iránymutatásként, az ő hivatali helyiségükben tette”
A nagy hangzavarban, kölcsönös vádaskodásokban fel sem merült annak szakpolitikai megvitatása, hogy mekkora lenne a fővárosi önkormányzat igazságos finanszírozása, miként lehetne segíteni a várost.
A saját szavazóit veri át a Fidesz, amikor úgy kampányol majd, hogy elsunnyogja: a legfontosabb kérdést elengedve lényegében kiherélte a saját népszavazását.
Özvegy Czafranghyné Dolmány Lívia akkor jött rá, milyen kellemetlen és bosszantó tud lenni, ha valaki felkészültség nélkül magabiztosan szakért, amikor befőzés közben lecsapott rá Dr. Selypegi Béla virológus, és kéretlenül kioktatta.
Michaelék Drezdából érkeztek, és azt fejtegették: nem örülnek, hogy az NDK meg fog szűnni, mert a világ mindenhogyan reménytelen hely, és ha ezt a reménytelenséget minél teljesebb módon szeretnénk megélni és kiélvezni, akkor azt a kommunizmusban könnyebb, mint a kapitalizmusban.
Vajon rólam mit mondana el könyvgyűjteményem. Akárcsak hasonlítana rám az, akit könyveim alapján belém képzelne egy jó szándékú idegen?
Kétféle egyliteres változat volt, az egyik 699 forintba került, a másik 649- be. Az utóbbi árcédulájára meredt a tekintete, motyogott valamit, majd lassú mozdulatokkal, óvatosan körülnézve, kiemelt egy szürke zsebszámológépet a kabátja zsebéből.
Iván általában higgadtan kezelte a kihívásokat, amikkel megkínálta az élet, de az, hogy egy csípős kora téli reggelen egy pályája végén járó Kossuth-díjas színművész bőrében ébred, messze kívül esett komfortzónáján.
A kazalnyi bajusz alól érkező szónoklatnak mindenesetre annyi haszna volt, hogy felrázta az előválasztások után apátiába süppedt ellenzéket.
„A népek hamar felejtenek, de nekem még megvan a Magyar Vizsla minden száma, én még emlékszem, mi is az a luxuskormányzás, a korrupció, a milliós végkielégítések, a magánrepülőgép… Na ez az, amiről okvetlen tájékoztatni kell a népet, Lalikám”!
Napjainkban ellenzéki politikusok, történészek, politológusok között vita zajlik az Orbán-rendszer jellegének meghatározásáról. Okos, képzett emberek beszélnek illiberális demokráciáról, hibrid rendszerről, akármit is jelent az.
Inflációnak hétköznapi értelemben a háztartások által vásárolt termékek, szolgáltatások árának változását értjük. Nem tévedés, két év alatt több mint 10 százalékkal drágult meg az élet!