Az ezerkilencszázas évek elején a magyar politikai élet addig soha nem látott mértékben polarizálódott. A Szabadelvű Párttal elégedetlen Függetlenségi Párt új módon kezdett el politizálni, az eddig uralkodó, „osztrák érdekeket szolgáló” liberális elitet bírálva. Ez a közbeszédre is rányomta a bélyegét. 1905 nyarán az Ellenzék című kolozsvári napilap Ady Endrét Vad szirttetőn állunk című verséért támadta, az újság a „költészet elfajulásának” tartotta. Ez volt az első abban a támadássorozatban, amely a – talán – legnagyobb magyar költő ellen irányult, és elsősorban Ady „nemzetietlenségét” kritizálta. Erre válaszul írta meg két évvel később az Én nem vagyok magyar? című versét, amelyben megvédte saját magát és a kritikus, kozmopolita magyarságtudatot.
Idén december 3-án – miután a magyar kormány az után sem írta alá a megállapodást New York állammal az egyetem működéséről, hogy az minden öncélú feltételét teljesítette – a CEU bejelentette, Bécsbe költözik. Az egyetem kiszorítása előtt a kabinet az 1905-ös retorikához hasonló módon hangsúlyozta előszeretettel, hogy a Közép-európai Egyetem „idegen érdekeket szolgál”, a lakájmédia pedig rendszeresen írt az „áltudomány” gender szakon oktatott „genderideológia szörnyszüleményeiről”.
„A magyar kultúra világhírű terjesztéséért komoly elismerést érdemelne a CEU" | Magyar Hang
A több évtizedes munka most összetörhet, ha elmarad a 2017-ben meghozott törvényben szereplő egyezmény aláírása – Sándor Judit oktató nyílt levele a miniszterelnökhöz.
Hogy a jogállamiság szempontjából miért rossz, ha elüldözhető egy, az államnak nem tetsző egyetem, már rengetegszer kifejtették. A CEU elküldése nem csak ezért megbocsáthatatlan bűn. Az egyetem száműzésével a kormány a világ elitjébe tartozó magyar értelmiséget zárta ki a saját hazájából. Ez alatt nemcsak az ott tanuló és tanító embereket kell érteni, hanem olyanokat is, akik külföldi elit egyetemeken végzik tanulmányaikat. Nekünk a CEU bástya volt Magyarországon, az egyetlen hely az országban, ahol az általunk megszokott színvonalon oktattak. Ha master fokon szerettük volna folytatni tanulmányainkat, a CEU által otthon is megtehettük. Ha ideiglenes magyarországi tartózkodásunk alatt szükségünk volt nemzetközi szakirodalomra, a CEU könyvtárában hozzáfértünk. Világhírű magyar kutatóknak nem kellett hátrahagyniuk családjukat, hogy karrierjükben előre tudjanak haladni.
Az egyetem diszkvalifikálásával a kormány ellopta tőlünk ezeket a lehetőségeket. Mostantól aki akar, sem tud hazajönni, mert a magyarországi egyetemek nem képesek azt az oktatási színvonalat hozni, amihez szoktunk. Nem tudjuk többé a szüneteket itthon tölteni, mert itt már nem tudunk tanulni, a professzoroknak és doktoroknak pedig választaniuk kell a karrier és a család között, mert itthonról már nem lehet részt venni a nemzetközi diskurzusban.
A CEU-t nemcsak saját diákjai használták, hanem a teljes magyar elit, amelyet ez az intézmény kötött össze a világ elitjével: könyvtárával, valamint világhírű előadók meghívásával nemzetközi szintű platformot biztosított a magyar kutatók számára. Ettől az intellektuális lehetőségtől vágta el a kabinet a magyarországi értelmiséget. Ez az igazi tragédia. A Fidesz bukása után a korrupt politikusokat börtönbe lehet küldeni, az általuk ellopott pénzt vissza lehet venni, az embereket is meg lehet tanítani arra, hogy nem kell reszketni a menekültektől, de Magyarország intellektuális életét visszahelyezni a nemzetközi vérkeringésbe nagy presztízsű intézmények nélkül lehetetlen lesz. Budapest nagyrészt a CEU-nak köszönhetően volt metropolisz, a magyarországi értelmiség egy jelentős része pedig a Közép-európai Egyetemen keresztül tudott itthonról kozmopolita lenni.
A magyar kozmopolita értelmiség elleni kormányzati hadjárat eddigi legsúlyosabb csapása az egyetem elküldése. Orbán Viktor októberben jelentette ki, hogy csak az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz, kitagadva ezzel többek között Teller Edét, Szent-Györgyi Albertet és Csíkszentmihályi Mihályt a magyarságból. A kormánysajtó nemrég pedig ugyanazért a nyílt kozmopolitaságért támadta Ady Endrét – amiért 1905-ben is Kolozsváron.
Kormányzáspótló történelemórák | Magyar Hang
Ady Endre, Nagy Imre: a hatalom már a múltból keres ellenségeket.
A kormány szerint a nemzet legjobb elméi számára csak a hazájukon kívül, a nagyvilágban van hely. A Fidesz már nemcsak a menekülteket szorítja ki Magyarországról, hanem az ország szellemi elitjét is. Orbán Viktor szerint pedig ezek az emberek már nem is számítanak magyarnak. Szerencsére viszont már Ady Endre is nagyon jól tudta, hogy ezt a kérdést nem „habzó-szájúak”, „magyarkodók” és „ködevők” fogják eldönteni. Ez 2018-ban pontosan ugyanúgy érvényes, mint a XX. század elején. Továbbra is kozmopolitaként és magyarként fogunk gondolkodni, kutatni és kritizálni. Csak ezentúl nem Magyarországon.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerző harmadéves történelem szakos hallgató a Durhami Egyetemen, valamint a Durham University Hungarian Society elnöke
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/1. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
