A rabszolgatörvény elleni decemberi tüntetések meglepően heves kitörései, amelyek az egész világsajtót bejárták, és azok a kormány részéről tapasztalható beteges hiúsággal való lenézése jelzi, fontos útkereszteződéshez érkezett el Magyarország. A jelenlegi deformált politikai légkört megítélve, talán fontosabbhoz, mint az áprilisi választás. A kormány újra elfelejtette, az átmeneti többség nem élhet vissza a hatalmával. A tüntetők pedig, megelégelve a néma belenyugvást, még egészséges immunrendszerrel rendelkezve az álhírekkel szemben, ellenszegülnek minden fertőzésnek, ami súlyos károkat okozhat a kölcsönösség szellemének. A kormányban nem tudatosul, a rendszerváltás utáni szabadságot nagy áldozatok árán szereztük meg. Így természetesen nem gondolhatjuk azt, minden erőfeszítés nélkül meg lehet tartani. A szabadság nem égi manna, ami csak az ölünkbe hullik, ezért küzdeni, harcolni kell, nehogy újra kicsússzon a kezünkből.
Újra feltalálja-e az ellenzék a politikát? | Magyar Hang
Azt is világossá kellene tenni, melyik párt kiket és hogyan akar képviselni.
Gyakran lehet hallani és olvasni olyan kijelentéseket, miszerint az emberek csalódtak az eszményeikben, a politikában, politikusokban. Ez lehet és hihető is. Az elmúlt évek bőven szolgáltattak erkölcsi kudarcokkal, mutáns politikai megnyilvánulásokkal, tovább tompítva a magyar nép ösztönét a tisztánlátáshoz. De a választó csak úgy győződhet meg a képviselője vagy a miniszterelnöke becsületességéről, ha minden információ eljuthat hozzá, korlátozás és átformálás nélkül. Ma viszont a kormánymédia hengere mindent megtesz, hogy az álarc ne kerüljön le. Pénzt nem kímélve, erre törekszenek a saját népük körében. Azonban ha mégis megkérdezi valaki, egy kormánypárti politikus hogyan hizlalta fel vagyonát oly sikeresen, vagy megpróbálja leleplezni a rendszer működését, vagy csak azt mondja el, amit lát, akkor rögtön jön a veszélyesen értelmetlen, baljóslatú „Soros”-válasszal a központi reakció. Tovább gyűjtve az antiszemita trófeákat a hétköznapi gondolkodásban és közbeszédben, szép lassan elindítva a gyűlölet hullámait.
A 2019-es év vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy a kormány túlzott jóllakottságával, cinizmusával továbbra is a kritikus hangok megszégyenítésére törekszik, vagy pedig próbál valamiféle érzékenységet mutatni, a közömbösségét megszüntetni. Tudjuk, nehéz elszedni a kutyától a koncot, amelyen rágódik, így tehát hosszú küzdelem előtt áll a kilátástalanság ellen küzdő és párbeszédre váró tömeg.
A Nagy Fidesz-varázslat | Magyar Hang
Nem értek a modern politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció.
Viszont az útkereső szándéknak fenn kell maradnia, mert ha eltűnik a kritika és a velejáró reakció, akkor a döntéshozók nyugodtan, érzéketlenül megvalósíthatják elképzeléseiket, nélkülözve az emberi szempontokat, elfelejtve az élni és élni hagyni elvet. Azonban most olyan időket élünk, amikor közönynek, gyámoltalanságnak helye nincs, és nem szabad hagyni, hogy gyökeret eresszen az érdektelenség, a beletörődés és az alapvető emberi vágyak hiábavalóságnak tűnjenek.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
