Már-már nincs olyan nap, hogy ne lehetne hallani arról, a kormány egyes kiválasztott emberek szélsőséges meggazdagodását intenzíven támogatja, pedig semmilyen értékelhető teljesítmény nem kapcsolódik hozzájuk. Ez a ragadozómagatartás feláldozza a nemzet jövőjét néhány család kényelmes jólétéért, és felborítja az ország helyes értékítéletét. Lerombolja a középosztály olyan stabilnak hitt erényeit, mint a kemény munkába vetett hit, az innováció, a takarékosság vagy a hazafiság. Ma még persze nem érzékeljük e probléma lényegét, és egy rosszalló kézlegyintéssel el is intézzük ezt a tébolyult viselkedést. Ám ez oda vezet, hogy a politikai elit és kedvencei – érezve a nép mozdulatlanságát, a folyamatos kételkedést önmagában, az önbizalom hiányát a cselekvésre – csak tovább harácsolnak, kiépítve egy hűséges csatlós tábort lakájmentalitással. Ez az, ami most történik.
A rendszerváltás után harminc évvel nyugodtan fel lehet tenni a kérdést: sikerült-e újjáépítenünk nemzetünket? Sikerült-e levetni azokat a rossz beidegződéseket, amelyek mindig vissza- és lehúzták a fejlődésben? Mert pusztán gazdasági adatokkal nem lehet megújítani egy nemzetet, ha hiányzik hozzá az egészséges morális gondolkodás.
Propaganda | Magyar HangInduljunk ki abból, a világ az elmúlt évtizedekben jobb hellyé vált. Az emberek tovább élnek, képesek vagyunk súlyos járványokat megállítani, az orvostudomány fejlődik. Az új és újabb technológiákkal lélegzetelállító dolgokat fedezünk fel. Új megoldások születnek a régi problémákra. És most tegyük fel a kérdést: Magyarországon milyen pozitív változások történtek az elmúlt években? Mi mit tudunk mutatni a világnak, amire büszkék lehetünk? Esetleg az oktatás területén vagy az egészségügyben értünk el lenyűgöző dolgokat, amelyek a világ figyelmét ránk fordítanák? Vagy éppenséggel a mezőgazdaságban vagyunk képesek egyedülállót létrehozni? Talán arra vagyunk büszkék, hogy agrárországként a lakosság fele injekciózott spanyol húst eszik, mert a kereskedők, vendéglátósok jóval olcsóbban tudják megvásárolni, mint a magyar húst?
Ma a nagy szavak korszakát éljük, ahol az állami propaganda mindent megtesz azért, hogy a valóság ne derüljön ki, és zavarossá tegye a tisztánlátást. Szemünk előtt zajlik minden, mégsem sikerül változtatni rajta. Marad a sodródás, miközben az óra pörög. A jelenlegi és a visszatérni szándékozó ellenzéki politikusok kezdenek politikai kufárként viselkedni, és úgy tesznek, mintha nélkülözhetetlenek lennének. Pedig nem azok. Így a társadalmi energia egyesítése még várat magára.
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/32. számában jelent meg, 2019. augusztus 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/32. számban? Itt megnézheti!
