Az év fotója

Elsőnek a slágertéma: az év sztorija Borkaié, idén nehéz lesz már überelni. A kormányoldali megszólalók és a propaganda megegyezik abban, hogy a rossz választási eredmények – így Budapest elvesztése – Borkai ügyének következményei. Ők ezt állítják, ezért ez így biztosan nem igaz. Gulyás Gergely azt mondja, öt kerületet vesztettek Budapesten Borkai miatt. Érthető, mire gondol, és meg is tudnám magyarázni a helyében – de szégyellném. Tehát mindenki Borkaira tolja a saját felelősségét is: a különféle korrupciós és politikai botrányok sorozatát külföldön és itthon, a közpénzek „törvényes” és törvénytelen lenyúlását, az össztársadalmi szükségletek elhanyagolását (egészségügy, oktatás, szociális szféra, klímaváltozás), a perverz újraelosztást (a szegények kárára, a gazdagok javára), a milliárdos sportlétesítmények építését saját használatra is (Felcsút), a milliárdos költségű sportrendezvények szervezését.

Tarlós azért vesztett, mert ezekből van elegünk: vagyis a Fideszből és szekértolóiból. De mindezért most Borkai felel. Ideális bűnbak. Kapóra jött, ami történt: ha nem lett volna a botránya, ki kellene találni. Így nem kell minden veszteséget és vereséget egyenként megmagyarázniuk a valódi felelősöknek.

És hát igaz persze, hogy a pornóoldalakat sokkal többen nézegetik az interneten, mint az oknyomozó riportokat, csak hát ez az ottani többség nemigen jár el szavazni. Ők a lakosság másik feléhez tartoznak, amely feltehetően távol marad.

Tarlós is Borkai ügyéről beszél, de inkább a tükörbe nézhetne. Meg visszanézhetné azt a videofelvételt, ahol hangszóróval ordít a tőle egy lépésre álló fiatal parlamenti képviselő, Tordai Bence arcába. Ennél visszataszítóbb jelenetet ritkán látni; ezzel még ebben az undorító kampányban is ő vitte el a pálmát. És kiiratkozott az úriemberek kategóriájából, ha valaha is oda tartozott. Másrészt világossá tette, hová tartozik.

Az egész ország látta, többször is. Ezzel el lehet veszíteni egy választást. Nálam ezzel vesztett. Tarlós azt mondja: szereti őt a Jóisten, hogy most nem ő lett a főpolgármester. Minket is szeret.

A bizonyítvány magyarázása egyébként dömpingméretekben folyik, megszakítás nélkül. Ez is meggyőzően mutatja az eredményt: a vereséget, évtizede az elsőt. A propaganda összes megszólaló aktora meg faktora azt bizonygatja, hogy a Fidesz a választás abszolút győztese (szavazatszámok, Fidesz-nyerte megyék, települések száma, összehasonlítva az ellenzékiekével és a többi). Meg hogy milyen rengetegen szavaztak a Fideszre, és hogy továbbra is ők az országban a legnagyobb erő.

Ámde ezt a választást mégsem az minősíti, amit megtartottak, hanem amit elvesztettek. Mert 2010 óta főként csak nyertek, rendszerint egyre többet. Most viszont vesztettek is – nem keveset. Ez különbözteti meg ezt a választást az összes többitől. Ha a Fidesz megnyer ilyenkor egy-két tucat települést a többihez, az nem hír, nem számít sokat. Ha elveszít egy-két tucatot, mégpedig a legfontosabbakat, például a fővárost, az annál többet.

Ha az eredmény értéke és értékelése felől kétsége lenne bárkinek, nézze meg azt a képet az interneten, amely a Fidesz vezérkarát mutatja az eredmény bejelentésekor, a kamerák meg a zászlók előtt. Ez az év fotója: csupa sápadt, döbbent tekintetű, elkínzott kinézetű, leforrázott alak. Megnyúlt képükre van írva a vereség. Orbánéra legfőképpen. Nekik már csak hihetünk. Egészen addig, amíg meg nem szólalnak.

A Magyar Hangban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/44. számában jelent meg október 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/44. számban? Itt megnézheti!