Október 19-én ért el a hír, hosszabb tévétudósítás formájában, miszerint a chilei Santiagóban kormányellenes tüntetők felgyújtottak két fontos katolikus templomot. Megdöbbentő képekben láthattuk a hatalmasan gomolygó füstfelhőt és a magasba csapó lángokat: a gyűlölet lángjait. A város érseke megrázó szavakkal kérte a tüntetőket a megbékélésre.
Sokatmondó hír, és különös: nemigen emlékszem, hogy láttam-hallottam volna hasonlót életemben. A megdöbbenés pillanatában felmerül a kérdés: mi válthatott ki az emberekből ekkora indulatot az ottani katolikus egyház ellen? Miért látják az egyházban az egyik felelőst keserű sorsukért?
Egyébként tavaly óta, egy éve tartó tüntetéshullámról van szó; elsősorban az ellen, hogy a lakosság nagy része nyomorban él, míg egy kicsiny hányada dúsgazdag; és ez a felháborító különbség állandóan növekszik. Ismerős, ugye? A tüntetők mindezért az ottani egyházat is hibáztatják, mint a hatalom támaszát, amely mindezt eltűri, és ezzel lehetővé teszi. Vagy éppen támogatja, és maga is haszonélvezője.
Súlyos figyelmeztetés ez mindnyájunk számára. Meg kell hallanunk.
*
Mert látható egyrészt az, hogy Magyarországon is hatalmas a társadalmi-gazdasági-politikai természetű feszültség, amely veszélybe sodorhatja az országot és egyházainkat. Kiáltó a szegények és a gazdagok közti különbség, a hatalom arroganciája és a hatalomból kirekesztettek jogfosztottsága, sorsuk kilátástalansága, életük reménytelensége, kifosztottságuk botránya. És robbanásveszélyesek az ebből támadó indulatok. Mindehhez járul az ország rettenetes erkölcsi állapota: ami ok és következmény is.
*
Egy magyar katolikust ez el kell, hogy gondolkoztasson. Kinek mi jut eszébe erről itt, Magyarországon, az itteni katolikus egyház és a hatalom – no és a hívek, az ország népe – viszonyát illetően? Elsősorban talán az, hogy némelyik itthoni egyházunk vezetése nem tart kellő távolságot a hatalomtól. Sőt, a hatalom – az államhatalom és vele a pénzhatalom – kiszolgálójának szerepét vette magára, hol passzivitásával, hol meg tevőlegesen. Persze sehol nem a teljes egyház; hiszen példamutató kivételek is akadnak (Hodász András). De csak elvétve, és nem a legfelső vezetésben. Mégis büszkén tekintünk rájuk: ők mentik meg az egyházunk jó hírét. És ezzel rendszerint elnyerik „méltó büntetésüket” (minimum a szájkosarat).
*
A mai kormányzat kisebbségi: utoljára a választókorú lakosság egyharmada támogatta. Hazugság tartja hatalmon. Nem volna szabad hozzá kötni az egyházak sorsát. A hatalom nyíltan veszi semmibe az Evangélium betűjét és szellemét. Vallási képmutatása annyira leplezetlen, hogy az botrányos: a vallás politikai, hatalmi eszköz a számukra, a vallásosság jövedelmező politikai termék, és ebből nem csinálnak titkot különösebben. Ezzel nem szabadna semelyik egyházunknak közösséget vállalnia. Mert ez önveszélyes; mert ez igen sokba kerülhet még az adott egyháznak és vallásnak. Olyan mértékben fordíthatja maga ellen a magyar embereket, amely létében veszélyezteti. És ezzel a kiábrándultak tömegei maradnának irányvesztetten, lelki-szellemi támasz nélkül.
Sosem szabadna a hatalom pillanatnyi birtokosaihoz vagy bitorlóihoz kötni a magyar katolicizmus jövőjét. Nem kellene megkockáztatni, hogy az országot egyre inkább elöntő, központilag generált gyűlölet a hatalommal együtt az egyházunkat is elérje, és hogy az egyház e hatalommal együtt bukjon, erkölcsileg és más tekintetben. Márpedig ez fenyeget, ha azonosítják a magyar emberek az egyház(ak)at a hatalommal, és ellene fordítják keserűségüket. Vessünk egy pillantást Lengyelországra – az már nincs olyan messze, mint Santiago! (És az is katolikus ország, ahogy Chile.) Krisztus Egyházának méltónak kell lennie Krisztushoz. Ezt várjuk tőle, mi és a világ.
Nem szabadna kockáztatni a baloldali érzelmű és liberális, vagy éppen a politikailag semleges hívek elvesztését sem egyoldalú politikai részrehajlással. Mert ők együtt az ország nagy többsége. Nem állunk olyan jól, nem vagyunk olyan sokan, hogy lemondhatnánk róluk. Nota bene: a kereszténység baloldali szellemiséget is hordoz, a szegények vallása. Tudjuk, ugye, mit mondott Krisztus a tevéről meg a tű fokáról, a mennyországról meg a gazdagokról?
Hallottunk ugye az első keresztények testvéri vagyonközösségéről? Tudjuk ugye, hogyan viszonyult Krisztus a hatalomhoz, és a hatalom Krisztushoz; és azt is tudjuk, miért.
Egyetlen egyházunknak sem szabad az ország népétől elszakadnia, a legnagyobbnak a legkevésbé. Nem menthető, ha ez megtörténik. Választani kell a pénz és Krisztus, a hatalom kiszolgálása és a magyar nép szolgálata között. És jól kell választani. Erdő Péter szerint a járvány alkalom a megtérésre. Igaza van: legyen az.
Jövő ilyenkor nálunk lesz az eucharisztikus kongresszus, ha Isten is úgy akarja. Méltónak kell hozzá lennünk.
*
Minden baj ellenére nálunk pillanatnyilag nem látszik az, hogy robbanás fenyegetne. Inkább a reménytelenség és enerváltság hamuja alatt izzik az elkeseredés indulata; de ritkán vet lobot, és akkor is csak szalmalángszerűt. És paradox módon a nyomor féken is tartja a nélkülözőket, hiszen minden testi-lelki erejüket a létfenntartás emészti fel; ezért érdeke a hatalomnak, hogy fennmaradjon. De bármikor megváltozhat mindez, mert a helyzet igen labilis.
A hatalom igyekszik a szeretet vallását, a kereszténységet a gyűlöletkeltés eszközeként felhasználni. Ezt nem szabadna engedni. A szentatya, Ferenc pápa minapi enciklikájának címe: Mindnyájan testvérek. Igen, azok vagyunk. Ez a felfogás méltó katolikus és keresztény emberhez.
Ne felejtsük, hogy vihart arat, aki szelet vet. Van miért aggódnunk. A fenyegető tűz már Lengyelországban is fellobbant. Nem szabad megengedni, hogy a vallás nálunk valaha is gyűlölet tárgya legyen. Nem szabad, hogy a magyar emberek a vallást valaha is ellenségüknek érezzék. Nem szabad, hogy a mi templomaink valaha is lángra lobbanjanak, a chileiek sorsára jutva.
Mindnyájunkon múlik, ha nem is egyformán.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/48. számban? Itt megnézheti!
