2018 decembere mintha egy új korszakot indított volna. Lehet, persze, hogy ezt csak a remény mondatja velem, de talán érdemes végiggondolni: lehet, hogy az ország magára talál? Lehetséges, hogy ismét indul, de most már az igazi rendszerváltás? És ezt nem hibázzuk el?
A társadalom nagyon régen volt olyan rossz állapotban, mint napjainkban. Címszavakban:
– polgárosodás: lelassult;
– kivándorlás: 600 ezer fő, növekszik;
– egyéni teljesítmények: leértékelődtek;
– piaci verseny: helyett járadékvadászat;
– versenyképesség: lecsúszás;
– tudás, oktatás: leépítés;
– innováció: zuhanás, Bloomberg-lista: mínusz 6 hely;
– egészségügy: hanyatlás;
– szociális biztonság: felszámolva;
– nemzetközi presztízs: rossz;
– jogállam: nyomokban;
– munkajog: kiszolgáltatottság;
– sajtószabadság: alig van;
– hatalmi ágak függetlensége: megszűnt;
– elvszerűség: helyett populizmus,
– közszellem: fásult, megüli a félelem;
– termelékenység: az EU-ban csak Bulgária van mögöttünk;
– vásárlóerő: az EU-ban csak Bulgária van mögöttünk,
– korrupció: az EU-ban csak Bulgária és Görögország van előttünk.
„A nagy stratéga, Orbán Viktor két óriási hibát követett el" | Magyar Hang
Schiffer Andrást, Vona Gábort és Tamás Gáspár Miklóst kérdeztük a túlóratörvény elfogadása miatti tüntetésekről.
Az itt vázlatosan felsorolt jellemzők összessége ma már oly távol áll a digitalizálódó Európai Uniótól, de korábbi önmagunktól is, hogy inkább egy keleti ország vonásait kezdi tükrözni. Mondjuk, Kazahsztánét, ahol miniszterelnökünk jobban érzi magát, mint Brüsszelben. A megválaszolandó kérdések:
Megállítható-e még az ország keletesítése?
Igen. A lakosság döntő többsége uniópárti, erősen kötődik a nyugati orientációhoz. Vlagyimir Putyinnak az az érdeke, hogy belülről gyengítsük az EU-t is és a NATO-t is. Kínának hazánk EU-tagsága fontos – gazdasági okokból. Orbán Viktort a pénz köti Brüsszelhez, de ez a szál gyengülni fog: kevesebb lesz, s jogállami követelmények lépnek életbe. A Bécs–Párizs tengely kiépülése ezt erősíti tovább. A legveszélyesebb tényező: a lakosság intellektuális képességeinek leépítése.
A digitalizáció fogadását egy ponton túl irreálissá teheti az, ha az ahhoz szükséges felkészültséggel, humán adottságokkal már nem rendelkezünk.
A munkahelyek tömeges elvesztése – a lyoni „gépromboló takácsok” példája szerint – kezelhetetlen tömegtüntetésekhez vezethetnek, amelyet a politika felhasználhat a keleti orientáció, az EU-ból való kilépés politikai alátámasztásához. Ennek feltételei – szerény véleményem szerint – a húszas évek második felében jöhetnek létre. A kockázat jelentős.
Magyarország az orbáni úton megtett bő nyolc évet, a rezsim még 12 évet remél. A „legjobb öt közé jutás” azonban csak kábítás, amelynek paraván jellegét az bizonyítja, hogy ehhez a jelenlegi éllovasok növekedési ütemét négyszeresen kellene meghaladnunk, mert fajlagos gazdasági teljesítményük ennyiszer kisebb az övékénél. Ez 10–12 százalék évente, a mi 4-5 százalékos „csúcsdinamikánk” is csak a lemaradásunk ütemét fékezné!
Elindítható még az „ipar 4.0”, az ország nyugatosítása?
Igen. Az ország oktatásának, innovációs képességének fejlesztése, a tudásalapú, befogadó gazdaság létrehozásának folyamata 2010 után megszűnt. Az évtizedek alatt létrejött szellemi bázis azonban még mindig megfelel a kor színvonalának, tudatos leépítése hatalmi eszközökkel is több generációt igényel, s ennek még az elején vagyunk.
A Sargentini-jelentés után: itt az ideje cselekedni | Magyar Hang
Ne tűrjük az önkényt. Ne féljünk, de ne is gyűlölködjünk. Csináljuk meg végre azt a jogállamot, amelyet 28 évvel ezelőtt elképzeltünk.
Történelmi jelentőséget kap ezért a 2022-es választás, mert kormányváltás esetén még lehetővé tenné a digitalizáció térnyerését, gazdaságnövelő szerepének érvényesülését hazánkban, a modern élet feltételeinek mielőbbi megteremtését, felzárkózásunkat. Ennek viszont feltétele, hogy az ellenzéki pártok képesek legyenek stratégiai gondolkodásra, az ezt kifejező hiteles szövetség létrehozására és az ez alapján való együttműködésre. Arra, hogy az ország érdekeit tudatosítsák a lakosság legszegényebb rétegeiben is, és elérjék támogatásukat. E téren érzékelhető most lassú és részleges elmozdulás.
De hol tartunk a digitalizációval?
Már régen túl vagyunk a kezdeti lépéseken. Az otthoni számítógép, a GPS, az okostelefon, a pénzkiadó automaták, a vonalkódos vonatjegy és a kalauz komputeres leolvasója, a Facebook, a Google, a YouTube és még sokféle platform szinte észrevétlenül beépült a mindennapokba. Ami igazán nagy változást hoz: a digitalizáció térnyerésével a munkahelyek is átalakulnak. A nagy kérdés: a digitalizáció, a robotika milyen helyeken és arányban tudja helyettesíteni az emberi munkaerőt az üzemekben?
Arccal Európa felé | Magyar Hang
Az orbáni nyolc év teljesítményét a gazdasági versenyképességi mutató teszi egyértelműen megítélhetővé, ezáltal szégyenteljessé.
Az új kor „üzenete éppen az, hogy nemcsak technológiában és termékben kell gondolkodni, hanem – ami az igazi sikert adja – üzleti innovációban is! Alapvetően azok a munkahelyek maradhatnak meg kizárólagosan az emberek számára, amelyek kreativitást, mérlegelést, intuíciót, innovációt és emberi kapcsolatokat igényelnek” – írja Cséfalvay Zoltán A nagy korszakváltás című könyvében. Carl Benedikt Frey és Michael Osborne lényegében e megfontolás alapján végzett számos országot átfogó kutatást. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban úgy ítélték meg, hogy „legkésőbb két évtizedes távlatban majdnem minden második jelenlegi munkahely megszűnhet”.
A brüsszeli Bruegel Intézet átvéve Frey és Osborne módszerét „azzal számol, hogy az EU-ban a munkahelyek több mint felét, 54 százalékát fenyegeti a megszűnés kockázata”. Hazánkban ez a kockázat a munkahelyek 55 százalékánál magas. A Mc Kinsey tanácsadó cég szerint Magyarországon „az elkövetkezendő tíz esztendőben közel kétmillió munkahely alakulhat át”.
A szóban forgó vizsgálatok évekkel ezelőtt zajlottak, az időhatárok ma már kisebbek. Magyarország esetében a multinacionális cégek átállása az automatizálásra már néhány év múlva bekövetkezik az éleződő verseny miatt. Tömegeket érint a különösen gyors váltás az adatfeldolgozó munkahelyeken (bankok, az államigazgatás különböző területei, mint például NAV, ÁSZ, felügyeleti szervek…). Az oktatási rendszer további gyengítése, a közép- és felsőfokú végzettségűek számának csökkenése gyorsítja a válság indulását, s el is mélyíti azt. Pozíciónk az EU-ban rohamosan romlik, mert minden ország – velünk ellentétben – priorizálja a képzést, az innovációt, és módszeresen készül az „ipar 4.0” felfutására.
2019-ben „nem!" a Fidesznek! | Magyar Hang
Kelet vagy Nyugat. Ma már erről van szó minden kormányzati lépésnél. Nemet kell mondani az Akadémiának is.
A rezsimváltás sem elég önmagában. Karakteres kormányzásra van szükség, mely gyökeresen átalakítja az intézményrendszert, s amelyben győz a tudásalapú megközelítés.
Ha nem értékeljük igen gyorsan át a helyzetet, a 22-es csapdája vár ránk. Mivel a digitalizáció világjelenség, a képzetlen munkaerő nem tud hová menni, hogy dolgozhasson, a létrejövő új munkahelyek meg lehetetlen helyzettel nézhetnek szembe, mert a képzettek külföldön többszörös bérrel számolhatnak, s elmennek.
Az „ipar 4.0” növeli a gazdaság teljesítményét, s a többletjövedelemből kell(ene) majd megoldani a kárvallottak ellátását. Létkérdéssé válik a feltétel nélküli alapjövedelem (fna) intézményének létrehozása és működtetése. Ha a digitalizáció nálunk nagy késéssel következik be, ha nincs többletjövedelem (vagy ha van, az a gazdagoké lesz), ha nincs fna – az ország katasztrófával néz szembe.
Korai még temetni a finn alapjövedelem-kísérletet | Magyar Hang
Kezdettől fogva gáncsolták az utóbbi évek legjelentősebb közgazdasági-társadalmi kísérletét.
Minél később következik be a rendszerváltás, annál súlyosabb lesz a válság, s annál lassabban tudunk azon úrrá lenni, mert az oktatás, a kutatás újraindítása-korszerűsítése csak évek múlva ad megoldást.
Tehát: Kelet vagy Nyugat? Gyorsan vagy ráérősen?
A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
