A Baptista Szeretetszolgálat alapító elnökére emlékeztek százak szerda délután Budapesten az ELTE Lágymányosi campusán. A május 20-án az Amerikai Egyesült Államokban elhunyt Szenczy Sándor baptista lelkész egyik kedvenc mondatára, a „Lépj ki csónakból!” biztatásra emlékezve a szertartás végén fehér papírhajókat indítottak útra a Dunán.
A Magyar Hang május 27-én megjelent számában az alábbi írással emlékeztünk a nagy hatású segélyszervezeti vezetőre.
Szenczy Sándor (1965–2022)
Valamikor a kilencvenes évek végén, a csecsenföldi háború elején újságíróként ki akartam jutni a térségbe, és kerestem egy humanitárius szervezetet, amelynek volt ott programja. Bekopogtattam az akkor még alig pár fős kis szervezet, a Baptista Szeretetszolgálat Vörösmarty utcai irodájába, ahol Szenczy Sándor fogadott. Együttműködést ajánlottam: ha elvisznek Groznijba, nyilvánosságot adok cserébe, ami elengedhetetlen egy kis szervezet növekedéséhez.
A sors iróniája, hogy azóta sem jutottam el Csecsenföldre, de hosszú évekig önkéntese lettem a segélyszervezetnek, és Szenczy Sándorral együtt legalább ötven országban dolgoztam. Dideregtünk együtt sátorban a pakisztáni hegyek között egy földrengés után, Phenjanban száraz süteménnyel és egy szál gyertyával ünnepeltük meg a születésnapját, és vittek minket kaptai repülőgéppel a szökőár sújtotta területre az indonéziai Acehban.
A „kényszerházasságnak” indult kapcsolatból barátság lett – Sándorban egy mély hittel rendelkező, már-már a vakmerőségig határokat feszegető embert ismertem meg. Akár az éjszaka közepén is felhívott az első hallásra hajmeresztő és megvalósíthatatlannak tűnő ötleteivel, amelyek aztán mégis megvalósultak. Nem ismert lehetetlent, és munkatársaitól, barátaitól is azt várta el, hogy ne azt magyarázzák, valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem keressék meg a megoldáshoz elvezető keskeny ösvényt. Számára nem volt lehetetlen, akár Chuck Norris Magyarországra invitálását, akár Tóásó Előd bolíviai kimenekítését kellett megszervezni.
Jó volt vele beszélgetni átvirrasztott éjszakákon vagy hosszú repülőutakon. Őszintén beszélt a megtérése előtti zűrös időkről és arról az útról, amely egy özvegyasszonytól kapott ötezer forintból indult, hogy aztán az alapítást követő 26 év alatt több kontinensen segélyprogramokat szervező, több ezer munkatársat és önkéntest foglalkoztató karitatív szervezetté nője ki magát. És miközben a média számára látványos dolgok külföldön történtek, a tevékenység zöme itthon zajlott – több százezer gyerek kapott karácsonykor ajándékokkal teli cipősdobozt, miközben a hétköznapokban hajléktalanok, leányanyák, más rászorulók ezreinek nyújtottak menedéket. Az elvetett mag kihajtott, és bő termést hozott – a szeretetszolgálat jelenleg tizennyolcezer ellátottat gondozó és tizennégyezer diákot oktató országos szociális és oktatási intézményrendszert tart fenn!
A sikernek ára és sok irigye is van – Sándor többek között ezért költözött családostul pár éve Amerikába. Ott diagnosztizálták a végzetessé váló betegségét – 2019 decemberében egy hétig ültem mellette a Washington melletti kórházban, és már akkor sejtettem, hogy az ő nehéz utazásához nem adtak retúrjegyet, csak késleltetni lehet az elkerülhetetlent. Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat alapító elnöke május 20-án költözött el Teremtőjéhez. Egy nagyon jó emberrel lett szegényebb a világ.
Lukács Csaba
