Nagy magyar botanika

A holtig való tanulás őszinte és megveszekedett híveként érdekes írást találtam a világhálón, méghozzá a Nemzeti Könyvtár jóvoltából. (Külön köszönet a szerzőnek, Kis Domokos Dánielnek.) Ideális kiskerti olvasmánynak tűnt, az is lett, ebből szemlézek most. Az van ugyanis, hogy a botanika az egyik olyan tudományág, amelyet tökéletes hozzá nem értőként, lenyűgözve szemlélek, és így tudtam meg, hogy 175 éve született a nagy magyar botanikus, Borbás Vince. A XIX. század legnagyobb magyar botanikusa, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője Ipolylitkén jött világra 1844. július 29-én.

A szerző itt közbevetőleg idézi Borbás Vince levelét, amelyet Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárhoz intézett 1896-ban egy állás ügyében, amelyből megtudhatjuk, ekkor már huszonnégy éve állt az állam szolgálatában, és tizenhat éve volt magántanár Budapesten, valamint azt is, hogy a levél Keszthelyen kelt, nem véletlenül. Behatóan tanulmányozta ugyanis a Balaton-mellék flóráját (úgy nagyjából ebben ülök éppen magam is), és ennek eredményeként született meg A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete című munkája. Ugyanakkor kidolgozta az úgynevezett Ős-Mátra-elméletet, amely a homokpuszták hegyről történő füvesedésének leírása, nagyívű elképzelés.

Borbás Vince végül hosszú huzavona után megkapta a katedrát a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, és végre a növényrendszertan nyilvános rendes tanára lehetett, valamint az egyetem növényrendszertani intézetének és botanikuskertjének igazgatója is egyben.

Szomorú fintor, hogy mindezt nem élvezhette sokáig, három évvel később, életének hatvanegyedik évében elhunyt. Értékes herbáriuma ugyancsak hosszú hányódás után került a budapesti egyetemre, ahol aztán a második világháborúban nagyrészt megsemmisült. Felfedezései viszont megmaradtak. Ilyen például a magyar, más néven al-dunai tulipán vagy a legjelentősebb, a pilisi len. Amelynek neve minden szempontból nézvést jelentős dezinformáció, tekintve, hogy vajmi kevés köze van ahhoz a növényhez, amit a köz lennek nevez, ráadásul ennek a szép kis jégkorszak előtti (!) bennszülött virágnak az egész világon egyedül a Budai-hegység, a Nagy-Szénás környéke és a Borbás-gerinc felelt meg élőhely gyanánt. Így aztán egyszer csak a haza egyik legvédettebb növényének szerepében találta magát.

Azért mindezeken elméláztam kissé. Ha nem futok bele ebbe a dologba a magam számára is váratlanul, valószínűleg sosem hallok Borbás Vince felől. És hány, de hány ilyen és hasonló ember, honfitárs, mennyi gazdag és drámai pálya, felfedezések és gyarapítások, kikről s melyekről mit sem tudunk! A tankönyvek zsúfolásig tele eszelős és aljas politikusokkal, kretén katonákkal, akik milliókat vittek a vágóhídra, de lövésünk sincs azokról, akik valóban előrevitték a hazát, a közösséget, akár egy jelentéktelennek tűnő kis virággal. Ami viszont összeköt bennünket a jégkorszak előtti világgal. És ez szépen konvergál a felfoghatatlan kategória irányába.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/31. számában jelent meg, 2019. augusztus 2-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/22. számban? Itt megnézheti!