Márciusban a hivatalos statisztika szerint tizenhétezerrel nőtt a regisztrált álláskeresők száma a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy március végén összesen 281 ezer álláskeresőt tartottak nyilván Magyarországon. A nagy ugrást áprilisra várják a szakemberek, ráadásul tudjuk jól, hogy nagyon sokan vannak olyanok is, akik bár munkanélküliek, mégsem jelennek meg a statisztikai kimutatásokban.
A kormány – nagyon helyesen – igyekszik segíteni a gazdasági élet szereplőinek, a vállalatoknak, túlélni a járvány okozta válságot. Most bejelentett intézkedésükkel a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 1490 milliárd forintot pumpálnak a gazdaságba, ennek nyilván az is célja, hogy minél több ember munkahelye megmaradjon.
De mi van, mi lesz azokkal, akiknek nem sikerül megtartani az állását? Magyarországon a többi európai államtól eltérően igen rövid időre, mindössze három hónapra jár az álláskeresési járadék. De mi lesz a munkanélküliekkel, ha ez lejár, és nem találnak munkát?
Mellár Tamás: Ha nem késlekedik a kormány, sok állás megmaradhatott volna | Magyar HangA koronavírus-járvány elleni védekezés érdekében a kormány által hozott korlátozások, üzletbezárások nyilvánvalóan közrejátszottak abban, hogy sokan önhibájukon kívül veszítették el a munkájukat.
A kormány is tisztában van a helyzet súlyosságával, hiszen a járvány kitörése után nem sokkal Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már arról beszélt, hogy „sok százezres” munkanélküliséggel számol a kormányzat. Vajon tényleg olyan nehéz megérteni, hogy ezekről az emberekről és a családjukról járványveszély idején a társadalomnak, az államnak kötelessége gondoskodni?
Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatoknak is módjuk van arra, hogy a rendkívüli helyzetben szorosabbra húzzák a szociális védőhálót, hogy a munkájukat elveszítő polgároknak átmeneti időre anyagi támogatást nyújtsanak. Ezt megtehetik, ha van rá akarat a választott képviselő-testületekben.
A száz éve nem látott munkanélküli válság | Magyar HangMost a veszélyhelyzet idején érvényes rendkívüli jogrend idején lényegében csak a polgármester lelkiismeretétől és az önkormányzat rendelkezésére álló szabadon felhasználható pénz nagyságától függ, hogy a munkanélküliek gondját enyhítik-e, a kormány ugyanis rajtuk nem segít. Sőt, a veszélyhelyzetre hivatkozva forrást vont el az önkormányzatoktól, ezzel is meggyengítve őket.
Néhány gazdagabb belvárosi kerület, ahol ellenzéki polgármestert választottak tavaly ősszel, egészen komoly, akár havi százezer forintos támogatást is tud adni az állásukat elvesztőknek. Természetesen minden elismerést megérdemelnek ezért. Ugyanakkor, ha minden állampolgár egyenlő, és mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg, felvetődhet a kérdés például egy XXIII. kerületi, vagy egy kiskunmajsai munka nélkül maradt emberben, hogy neki miért nem jár ugyanaz. Miért ér az ő élete, az ő létbiztonsága kevesebbet ennek az országnak, mint egy fővárosi belső kerületben élőé?
Talán ki kellene terjeszteni a belvárosi ellenzéki vezetés alatt álló kerületeknél bevezetett gyakorlatot országos szintre. De legalább ki kellene számolni, hogy ez mennyibe kerülne az országnak, és ennek eredményét figyelembe véve dönteni.
A munkanélküli segélyt 6-9 hónapra növelné a közgazdasági társaság elnöke | Magyar HangHát akkor számoljunk! 200 ezer embernek havi 100 ezer forintos támogatás havonta 20 milliárd forintba kerülne. Fél évre 120 milliárdba, egy évre 240 milliárdba. Mivel ezt a pénzt az emberek elköltenék, az általános forgalmi adó miatt egy év alatt 65 milliárd vissza is folyna az államkasszába, vagyis az államnak egy évre számítva 175 milliárdba kerülne egy ilyen segélyprogram.
Az emberekre, ha már emberi erőforrásnak számítanak ebben az országban, érdemes legalább potenciális munkavállalóként tekinteni, hiszen nemcsak vállalatokra, de munkaerőre is szükség lesz hamarosan. Ha beindul a gazdaság és a munkaképes emberek iránt is újra megnő majd a piaci kereslet, nem mindegy, hogy milyen lelki és fizikai állapotban lesznek ezek a munkára vállalkozó dolgozók.
