Az Európai Parlamentben tegnap lezajlott vita is megerősíthet bennünket abban, fölösleges arra várni, hogy majd Brüsszelből megregulázzák a korlátlan hatalomhoz jutott magyar miniszterelnököt. Teljesen mindegy, hogy Orbán Viktor ráért-e részt venni a vitán, vagy hogy Varga Judit igazságügyi miniszter felszólalhatott-e. Mindenki pontosan tudja, hogy miket mondott volna, ráadásul közzé is tette a mondandóját.
Az alaptörvény – amely alapján a kormány saját maga veszélyhelyzetet hirdethet, és ehhez minden komoly ellenállás nélkül különleges jogrendet társíthat – hosszú évek óta hatályban van. Egészen addig nem verte ki a biztosítékot az ellenzéki oldalon a benne rejlő, túlhatalmat biztosító jogi lehetőség, amíg a kormány nem használta ki teljes mértékben a törvény adta lehetőséget.
Külföldről, külső szemlélőként csak a felszínt látva nem tűnik olyan tragikusnak a magyarországi helyzet, mint amilyen valójában. Hiszen mit látnak kívülről?
Azt, hogy az Országgyűlés megszavazta a felhatalmazási törvényt. (Az, hogy a kormánypárti képviselők nem autonóm személyiségek, hanem gombnyomogató vazallusok, akik bármit megszavaznak kérésre vagy parancsra, nincs a homlokukra írva.) Az is tény, hogy a felhatalmazási törvény megszavazásával nem függesztették fel az Országgyűlés működését. Az ellenzék tiltakozásul nem vonult ki a parlamentből, az Országgyűlés az elmúlt hetekben mindvégig ülésezett. Sőt, lehetett szavazni is, például a nemváltó műtétekről is, vagy az isztambuli szerződés elutasításáról, és egy gombnyomással meg lehetett emelni a képviselőknek járó tiszteletdíj mértékét is. Sőt, a kormányfőt lehetett támadni keresetlen szavakkal – törvényi rendelkezéseinket semmibe vevő – újabbnál újabb rendeleteiért. Ezeket felhasználva például állami irányítás alá vont egy gyógyszerdobozokat is gyártó tőzsdei céget, forrásokat vont el az önkormányzatoktól, és katonákat vezényelt magántulajdonban lévő vállalatokhoz, vagy éppen a kórházakhoz. Lehetett támadni azért is, mert megengedte, hogy egy miniszteri körlevéllel orvosi ellátásra szoruló betegek ezreit rúgják ki a kórházi ágyakról, súlyosan sértve ezzel az alaptörvényünket, vagy hogy a hatalomnak nem tetsző véleményeket „rémhírnek minősítve” öt év börtönbüntetéssel fenyegesse meg azokat, akiket a NER ellenségeinek tekintenek.
A napokban kiderült, hogy ezek nem üres fenyegetések voltak, hiszen már több tucat magyar ember ellen indult eljárás. Két állampolgár ügyét részletesen is megismerhettük, őket a Facebookon közzétett, nem éppen veszélyesnek látszó bejegyzéseik miatt vontak rendőri intézkedés alá. És teljesen mindegy, hogy mit mond utólag a miniszterelnökséget vezető miniszter. Mert vele ellentétben úgy gondoljuk, hogy nem lehet a jogállamiság működésének bizonyítékaként értékelni azt, ha az ügyészség néhány óra alatt képes belátni a tévedését, és az egyik esetben megszünteti az eljárást. A félelem elültetése már megtörtént, hiszen magyar állampolgárokat alkotmányos joguk gyakorlásáért rendőri zaklatásnak vetnek alá.
Csütörtökön tehát Brüsszelben ismét terítékre került a magyarországi jogállamiság kérdése. Most éppen az időkorlát nélküli felhatalmazási törvény miatt. Jó tudni, hogy az Európai Parlamentben is látják, hogy ezt a felhatalmazást nem kizárólag a járvány elleni küzdelemre használta fel a kormány.
Brüsszelben is feltűnt, hogy a kormány a járványveszély-helyzettel visszaélve többek között az ellenzéki vezetés alá került önkormányzatok meggyengítésére, a kormánykritikus sajtó büntetőjogi eszközökkel való megregulázására, a járvány miatt nehéz helyzetbe került cégek kormányközeli kezekbe juttatására használja fel a jogszabályt.
A csütörtöki brüsszeli vita lezajlott. Pont azok az érvek, ellenérvek hangzottak el, amiket vártunk. Egyfelől: Büntessék meg Magyarországot! Másfelől: Hagyják abba a Magyarország elleni támadást! Ez a végkicsengés semmilyen reményre nem ad okot. Brüsszelben nem lehet kiküszöbölni a magyarországi jogállamiságon esett csorbát. A jobbikos Gyöngyösi Márton mondta ki a lényeget. Eszerint amíg magyar kormány kiszolgálja a német multinacionális vállalatok érdekeit, amíg a munka-törvénykönyve ezeknek a cégeknek és nem pedig a magyar munkavállalóknak kedvez, sok jóra itt nem lehet számítani.
Hosszú ideje fel-felvetődik, hogy az Európai Bizottságnak a magyar kormányt kikerülve közvetlenül kellene eljuttatnia a támogatásokat az önkormányzatokhoz, civil szervezetekhez, kritikus sajtóhoz, ám ezek csak üres ígéreteknek tűnnek innen, Budapestről.
Az úgynevezett 7-es cikkellyel való fenyegetéstől pedig még a kormány ellenzékének is összeszorul a gyomra itthon, hiszen tudjuk jól, ha Brüsszel elzárja a pénzcsapot, ezzel csak a bérből és fizetésből, nyugdíjból és segélyből tengődő magyar emberek életét teszi majd még nehezebbé.
Lássuk be végre: csak magunkra számíthatunk. A bajban álljunk ki egymás mellett, segítsünk bajba jutottaknak. És készüljünk fel 2022-re.
