Szép dolog közparkokban andalogni velünk nem egy háztartásban élő szívünk választottjával, de azért halkan megjegyzem, hogy ezért a jelenlegi jogszabályok szerint továbbra is 30–500 ezer forintos bírság járhat. Életszerű ez? Nem. Főleg most, hogy hétfőtől már az egész országban megszűntek a kijárási korlátozások.
Hiába nyit ki szinte minden ezen a héten már Budapesten is, a társasági életet elvileg – ha csak lehet – továbbra az egy háztartásban élőkre kellene korlátozni. Legalábbis ez következik a jelenleg is hatályos kormányrendeletből, amely a kijárási korlátozásoknál ugyan enyhébb új védelmi intézkedéseket fogalmaz meg, ám a szociális távolságtartással foglalkozó szabály ugyanaz maradt.
A fővárosi korlátozások enyhítéséről szóló kormányrendeletben az áll: „lehetőség szerint” mindenkinek másfél méteres távolságot kell tartania a vele nem egy háztartásban élő más személyektől, valamint mindenki köteles más emberekkel a szociális érintkezést – a közös háztartásban élők kivételével – „a lehető legkisebb mértékűre” korlátozni.
Igaz, Kiss Róbert rendőr alezredes, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője a hétfői tájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy az önkéntes jogkövetésben bíznak, nem a büntetés a rendőrség célja, amit nyilván mindenki úgy szeretne értelmezni, hogy nem kell majd bírságot fizetnie, ha a sógorral megy kajakozni, vagy bevállal egy randit. Ha viszont az a kérdés, hogy Kiss Róbert adott szavára szeretnénk-e alapozni a jogszabályokhoz való viszonyunkat, akkor a válaszunk – minden tisztelet mellett – határozott „nem”.
Az operatív törzs hétfői tájékoztatóján az is elhangzott, milyen fontos a védekezésben a kontaktusok számának alacsonyan tartása. Kiss Róbert a Hvg kérdésére arra is kitért: továbbra is indulhat szabálysértési eljárás az ellen, aki nem tartja a védőtávolságot. Mivel a Hvg a közterületekre kérdezett rá, valószínűleg a válasz is a közterületekre vonatkozott, a kormányrendelet viszont egyáltalán nem tesz különbséget közterület és magánterület között, elvileg a távolságtartás mindkét helyszínre érvényes, vagyis a kormányrendelet szerint azt az otthonunkban is be kellene tartani.
Pedig ha otthon találkozik az ember egy vagy több barátjával vagy vele nem egy háztartásban élő családtagjával, például egy családi ebéden, nagyon kevés rá az esély, hogy sikerül tartani a lakásban a másfél méteres távolságot. Közben Müller Cecília tiszti főorvos azt közölte a hétfői tájékoztatón: a nagyszülők meglátogathatják unokáikat. (Az előző tájékoztatón még az hangzott el, hogy az idősek ne menjenek minden nap boltba.) Hogy a tiszti főorvos szerint csak az unokalátogatás fér-e bele „a lehető legkisebb mértékűre korlátozott” szociális érintkezésbe, vagy más családtagok és barátok is összevissza látogathatják egymást mostantól, nem derült ki. Lényegében mindegy is, mert sem a tiszti főorvos, sem az alezredes nyilatkozata nem jogforrás, és egy szabálysértési eljárás esetén senkit nem fog érdekelni, hogy miként vélekednek a jogszabályról a törzs tagjai.
Az esküvők és a halotti torok esetén 200 fős maximális résztvevői létszámot határozott meg a kormány, ahol a házasulandó feleken kívül elvileg mindenkinek tartania kell egymástól – és a házasulandó felektől – a másfél méteres távolságot. Erre külön kitér a rendelet, arról viszont nem ejt szót – és egyébként az operatív törzs sem – hogy megtartható-e, mondjuk, egy – normális esetben az esküvőnél jóval gyakoribb – házibuli, ha igen, hány fő gyűlhet össze, és be kell-e tartaniuk a védőtávolságot. (Elvileg igen, gyakorlatilag ez alig lehetséges) Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a vendéglátóhelyek hétfőn újranyitó teraszain az „asztaltársaságoknak” már nem kell betartani a másfél métert egymás között, vagyis amit megtehetünk egy vendéglátóhely bevételét gyarapítva, esetleg focizás közben, azt elméletileg nem tehetjük meg otthon a négy fal között.
A kijárási korlátozás idején elfogadható volt az is, hogy a rendelet gyakorlatilag az egy háztartásban élőkre korlátozta a szociális érintkezést. A mostani, megváltozott helyzetben már az is felmerülhet, hogy a kormányrendelet aránytalanul korlátozza a magánéletet. Hiszen ahhoz képest, hogy milyen nagy engedményeket tesz a szolgáltatások és a vendéglátás területén – közeli kontaktusok seregeire adva áldását a nyitás gazdasági kényszere miatt – továbbra is elvárja a távolságtartást akkor, amikor éppen nem fogyasztunk.
Ráadásul ilyenformán a rendőrség gyakorlatilag önkényesen avatkozhat be az állampolgárok életébe, nem tudni, mi alapján döntve arról, hogy lett volna-e „lehetőség” a másfél méteres távolság betartására adott helyzetben. És míg a vendéglátóhelyeken egy húsz fős asztaltársaság befér a jogszabályi keretek közé, üljenek bár egymás ölében a résztvevők, addig egy néhány fős piknik egy parkban, egy randi vagy a nem egy háztartásban élő unoka sétáltatása papíron már ellentétes lehet a kormányrendelet rendelkezéseivel. Attól függően, hogy értelmezi a rendeletet az, akinek ez a feladata.
Közben számos olyan szolgáltatás igénybe vehető már – hétfőtől, némelyik pedig még a kijárási korlátozás alatt is engedélyezett volt – ahol a másfél méteres távolság egyáltalán nem tartható be és nem is kötelező. Ilyen például a fodrász, kozmetikai szolgáltatás vagy a masszázs.
Ez nyilván jórészt egy elvi és elméleti kérdés (persze annak, akit megbírságolnak, mindjárt nem lesz az). De tény: aki nyitott szemmel járt az elmúlt két hónapban, azt tapasztalhatta, hogy a kijárási korlátozás idején sem mindenki vette figyelembe a szociális távolságtartás szabályait, és továbbra is találkozott barátokkal, nem vele egy háztartásban élő családtagokkal. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha rendelkezésre áll egy egyre több ellentmondást tartalmazó, a gyakorlatban nehezen betartható és láthatóan egyre kevésbé betartott jogszabály, és hozzá egy kevéssé egyértelmű tájékoztatás, akkor vajon milyen szempontok alapján döntsék el az állampolgárok, hogy mi lehet ebben a helyzetben a felelős magatartás? Szervezzünk közös nyaralást a haverokkal, csak arra ügyeljünk, hogy a a kocsmából hazafelé meglegyen köztünk a másfél méter?
