Kedden, az éj leple alatt Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes benyújtotta a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, amely a felhatalmazási törvénnyel rendkívüli és határidő nélküli túlhatalmat biztosított a kormány számára.
A törvényjavaslat szerint a jövőben, egy újabb járványhullám esetén az egészségügyi törvény „egészségügyi válsághelyzetre” vonatkozó, most kibővítésre kerülő előírásait fogják alkalmazni. Egészségügyi válsághelyzetet parlamenti felhatalmazás nélkül csak hat hónapos időtartamra hirdethet meg a kormány, viszont nem kell – az alkotmánysértés gyanújába keveredve – különleges jogrendet hirdetni, hiszen a kormány számára fontosnak tartott jogosítványokat szépen beleírták az egészségügyi válsághelyzet idején alkalmazható felhatalmazások körébe.
Mindebből legalább két megállapítás egyértelműen leszűrhető. Először is az, hogy nem volt szükség különleges jogrend bevezetésére. Másodszor pedig teljesen jogosan háborodtak fel belföldön és külföldön Magyarország jogállamiságáért, parlamentáris demokráciájáért aggódó polgárok és állami vezetők. Hiszen nyilvánvaló tény: az elmúlt hónapokban mindenféle hatékony kontroll nélkül írhattak felül törvényeket, rendeletekkel, sőt miniszteri körlevelekkel csorbíthattak alkotmányos alapjogokat. Sőt, arra is volt példa, hogy a magántulajdon alkotmányos védelmét semmibe véve egy dobozgyártó tőzsdei céget gyűrjenek állami irányítás alá. Ma sem tudja senki megmagyarázni, miként szolgálta ez a lépés a koronavírussal szembeni védekezést. Semmi nem indokolta a katonai parancsnokok jelenlétét sem a kórházakban, sem pedig az ipari cégeknél. Magyarország uniós tagállam, szükségtelen volt banánköztársasági díszletekkel lejáratni.
Az egészségügyi válsághelyzetre vonatkozó szabályok – még a most érvényben lévő törvény szerint is – éppen elegendőek voltak a végrehajtó hatalomnak, az illetékes államigazgatási szervezeteknek a szükséges intézkedések meghozatalára. Felesleges volt korlátlan hatalomért ácsingózni, szégyent hozva a magyar jogállamiságra.
Teljesen törvényesen lehetett volna időben gondoskodni a lakosság számára a védőmaszkokról, az egészségügyi dolgozók védőfelszereléséről, a hiányzó berendezések pótlásáról. A folyamatosan ülésező Országgyűléstől sürgősségi indítvánnyal lehetett volna felhatalmazást kérni a valóban szükséges egyedi ügyekben. Semmi nem akadályozta, hogy nagyobb rendőri jelenlétet biztosítsanak a közterületeken, például az olyan fontos csomópontoknál is, mint amilyen a Deák tér.
Jogállami megoldás lett volna, ha a kormány felhatalmazást kér például arra, hogy a veszélyhelyzet idején jó gazdasági állapotban lévő országokba utalhasson át 36 milliárd forintot gazdaságfejlesztési célra. Mert ez a 36 milliárd nagy segítség lett volna például a járvány miatt munkájukat elveszítő emberek átmeneti támogatására. Hogy ne fordulhasson elő olyan emberi tragédia, mint ami megtörtént Szegeden, hogy egy diplomás, büntetlen előéletű ember úgy belezakkan a kilátástalanságba, hogy fegyverrel indul el egy virágboltot kirabolni, majd könnyekkel küzdve könyörög azért, hogy ötezer forintnál többet adjon neki az eladó.
A felhatalmazás visszaadását, illetve új néven új felhatalmazást biztosító törvényjavaslatot előterjesztő Semjén Zsolt vérlázítóan cinikusan indokolt. Azt írta:„Összehangolt politikai kampány és hisztériakeltés zajlott hazánk határain belül és kívül. Bár az alaptalan támadások szerencsére nem befolyásolták a járványügyi védekezés sikerét, történelmi felelősséget viselnek mindazok, akik a küzdelem legnehezebb időszakában kérdőjelezték meg a rendkívüli intézkedéseket és próbálták meg aláásni a kormányzati döntések legitimitását.”
Elég nehéz sikeresnek nevezni a járványügyi védekezést ott, ahol a repülőtéren rosszul végzett hőmérőzéssel próbálják kiszűrni a fertőzötteket, ahol hetekig nem képesek egyértelművé tenni, kinek és mikor indokolt maszkot viselni, ami ráadásul hiánycikk, és ahol hosszú időn át csak a szürke-zónában lehetett hozzájutni megfelelő fertőtlenítő szerhez. Nem könnyű sikerről beszélni, ahol a kormányzathoz közelálló „üzletemberek” portyázhattak szerte a világban, ahol krónikus betegeket küldtek haza meghalni, megfosztva őket a kórházi ellátáshoz való alapvető emberi joguktól. Ahol még a járvány miatti veszélyhelyzetet is arra használták fel kormánypárti vezető politikusok a parlamentben, hogy megalázzák az ellenzéki képviselőket, és ahol megpróbálták bűnbakká tenni a pár hónappal korábban megválasztott ellenzéki főpolgármestert egy idős otthonban jelen lévő évtizedes gondokért.
Kérjen bocsánatot az, aki elfelejtette, hogy a haza szolgálatra kapott felhatalmazást, nem pedig a magyar nép feletti uralkodásra.
