Első pillantásra nem sok értelme van a megszámlálhatatlanul sok hatalompárti, karaktergyilkosságra szakosodott propagandafelület mellé még egyet életre hívni. Ráadásul egy televíziót, amelynek szintén nincs híján a rendszer, s amely különösen drága mulatság. (Jó, a cechet úgyis mi álljuk.) A magyar nyilvánosságot uraló fideszes médiamonstrum mindig mozgásban van; nemcsak terjeszkedik, a belső erőviszonyok is folyamatosan változnak. A rendszert létrehozó és mozgató nagy bábjátékos kénye-kedve szerint emel fel és süllyeszt el embereket kívülről nehezen követhető logika szerint. A diktatórikus vezetőktől tanult kegyetlen játék ez; fontos, hogy senki se érezze teljes biztonságban magát, s mindenki tudja minden pillanatban, kitől függ a pozíciója. Lám, a több mint négyszáz kormánypárti médiafelületet irányító alapítvány vezetőjét, akit sokan a magyar nyilvánosság legbefolyásosabb szereplőjének hittek, egyetlen intéssel le lehetett küldeni a színpadról.
A tervek szerint szeptembertől sugárzó új televízió máris letette a névjegyét, nehogy bármilyen kétségünk maradjon már az indulás előtt, hogy miféle tartalomszolgáltatásra számíthatunk. Dull Szabolcs, az Index menesztett főszerkesztője számolt be róla, becsöngetett a magánlakására a csatorna stábja, hogy forgó kamerával a kérdéseivel ostromolja. A fideszes média bejáratott módszere ez: ellenzéki politikusok és kormánykritikus újságírók egyaránt ki vannak téve egy ideje az ilyen zaklatásnak. A jelek szerint a hatalom teljes támogatását a maga mögött tudó új televízió fő profilja ez a fajta lejáratás lesz, amelynek célpontjai a magánéletükbe való beavatkozás és nyilvános megalázás ellen nem igazán számíthatnak az állam hathatós védelmére. Ha a hajsza esetleg túllőne a célon, és túl széles körben kelt visszatetszést, néhány fideszes megmondó ember, képviselő majd megenged magának némi finnyás bírálatot. Aztán minden megy tovább a maga útján, ahogy a „köztévé” elhíresült Karácsony-interjúja után.
Bármit gondoljunk is Dull Szabolcsról és az Indexnél történtekről, abban talán egyetértünk, hogy nem tekinthető a normális közéleti működés részének, ha valakinek a híváslistájáról cikkezik a propagandamédia, majd az otthonában zaklatja. Nyilván a puszta véletlen műve, hogy az Index gazdasági ügyeire befolyással bíró cégben és a stábot Dull Szabolcshoz küldő televízióban meghatározó szerepet visz a kormánymédia aktuális erős embere, Vaszily Miklós.
A hatalom számára kedves piszkos munka elvégzésére eddig is bőven akadt médiafelület, propagandista. Nem világos hát, miért is van szükség új televízióra. A nagy bábjátékos nem elégedett a meglévők teljesítményével? Lehet ebben valami, ugyanakkor azok is csak azt tették, amit a hatalom óhajt, illetve enged nekik. Közelebb járhatunk az igazsághoz, ha azt feltételezzük, hogy az ilyen változtatásokkal csak mozgásban tartja a rendszert, fenntartja a bizonytalanság állapotát. Talán szórakoztatja is felülről szemlélve ez a játék, az emberek sakkfiguraként való tologatása. Az elvárás egyfelől a feltétel nélküli lojalitás, másfelől a kiszemelt préda kíméletlen üldözése. Utóbbi lehet az új televízió legfőbb funkciója, olyan szereplőkkel, akikben a szakmai tisztesség, a méltányosság, a más véleményűek iránt tanúsított emberség nyomokban sincs jelen. Akiknek emlékük sincs arról, hogy milyen a polgári sajtó. Egyáltalán: a sajtó.
A lejtőn, a nagy bábjátékos által meghirdetett lealjasodási versenyben nincs megállás. A rajtra kész hatalompárti televízió már most azt üzeni, hogy mindig van lejjebb. A 2022-es választás pedig közeledik, s már most azt hallani, hogy sohasem volt még akkora a tét, mint akkor lesz… Az a minimum, hogy élet-halál harc következik, és hát egy háborúban minden eszköz megengedett. A zaklató tévé bárkihez becsöngethet. Mit tehetnénk mi, polgárok? Jobb nem jut most az eszembe: ne nyissunk ajtót idegeneknek!
A napindító Koffein rovatunk korábbi cikkeit ide kattintva tudja elolvasni!
