Mindenképpen szükséges lesz a közmunkabérek megemelése a következő év során – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a TV2-nek adott interjújában. Ebből két dolog következhet: az egyik rossz, a másik még rosszabb.
Az egyszerűen csak rossz forgatókönyv szerint Orbán Viktor az emelés ígéretével berúgta a kampánymotort. „A következő év során” – mondta a kormányfő, 2021 pedig alighanem már a 2022-es választásokról fog szólni. A közmunka intézménye napjainkra nagyobb voksszerző csodafegyver lett a falvakban, mint a segélyzabáló fantommigránsok, a rezsicsökkentés és az összes habonyizmus együttvéve. Azokban a térségekben ugyanis, ahol alig van munkalehetőség, pocsék állapotban van a tömegközlekedés, tanárhiány sújtja az iskolákat, nos, ott a közmunkáért kapott 54 ezer forint számos családnak az életet jelenti. És mivel ezeken a vidékeken gyakoriak az egyetlen szavazókörös, azaz ezer fő alatti falvak, ahol gyakorlatilag nyílt szavazás zajlik, így aztán minden neonmellényes választó meggondolja, hogy hova is húzza be az ikszet. Illetve dehogy gondolja: alaposan elmagyarázza neki maga a polgármester, vagy valamelyik önkormányzati brigádvezető, hogy mi a teendő. Ez érvényes az országgyűlési voksolásra is, elvégre melyik településvezető szeretné megkockáztatni, hogy „ne fejlődjön a faluja”, vagyis hogy ne kapjon fejlesztési forrást csak azért, mert „nem hozta a számokat”.
A közmunkásbér emelésének ígérete tökéletesen mutatja meg, hogy mivé lett a 2010-ben nemcsak kétharmaddal megválasztott és felhatalmazott, de reménykedve várt fideszes országlásból. Így lett egy egészen nagy reményekkel indult, gazdasági, foglalkoztatáspolitikai eszközből közönséges hatalmi bunkósbot, ami számos jó szándékú, tenni akaró polgármestert változtatott úrhatnám kiskirállyá. Így jutottunk el tíz esztendő alatt oda, hogy míg korábban az volt a közfoglalkoztatás kimondott célja, hogy visszavezesse az állásnélkülieket a munka világába; addig ma már van olyan országrész, ahol szabályosan teperni kényszerülnek az árokpart-söprésért az állástalanok.
Nem tudni még, mennyi lesz a plusz, de látva, hogy az elmúlt időszakban mennyi extrát kaptak az egészségügyi dolgozók (egyszeri bruttó 500 ezer forintot) és a szociális szférában helytállók (semmit), akkor azért sejthető, hogy nem egy hatalmas összegről lesz szó.
És itt jön a második, a még rosszabb verzió, amely arról szól, hogy a kormány kénytelen több pénzt tenni a közmunkába. Megvan az esélye ugyanis annak, hogy nem (illetve nemcsak) a közelgő országgyűlési választások, hanem a munkanélküliség várható mértéke miatt van szükség az emelésre. (Nem mintha lenne jelentősége, de Orbán Viktor egyébként annak kapcsán dobta be az emelést, amikor épp a járványhelyzet miatt megszűnt állásokról kérdezte őt a TV2 alkalmazásában álló személy.)
Ebben az olvasatban viszont az emelés nem más, mint egy nagyon komoly kudarc beismerése. Mert akkor ezek szerint hiába a gondosan kikozmetikázott, de azért valóban folyamatosan javuló foglalkoztatási mutatók. Hiába száguld szó szerint földön, vízen, levegőben Szijjártó Péter külügyi- és külgazdasági miniszter, hogy befektetőket, magyarán később a profitjukat kihurcoló multikat csábítson ide. Hiába „javul a versenyképességünk”, azaz a vegytiszta neoliberális receptet követve hiába lesznek egyre kiszolgáltatottabbak a munkavállalóink.
Vagyis hiába minden: egy pár hónapos leállásra úgy reagál ez a tizedik éve építgetett aranykor, mintha egy közönséges kártyavár lenne. Ha nem is megyünk vissza ugyanarra a startkőre, ahonnan a Gyurcsány-Bajnai korszakot követően elindult az ország, de jelentősen vissza fog csúszni. Ezt ismerte be most Orbán Viktor a „Tényekben”.
És ne legyen kétsége senkinek: nagyon sok közmunkásnak jelent majd segítséget ez a beígért emelés. Lehet, hogy emiatt valahol egy héttel később kell majd hitelbe kérni a kenyeret a falu egyetlen, történetesen a polgármester felesége által üzemeltetett kisboltjában. Az is előfordulhat, hogy már csak szombaton kell már napszámban dolgozni a polgármester földjein. Vagy lehet, hogy kevesebbszer kell majd fáért megjárni az erdőt, ha jön a tél.
Persze ez nem más, mint egy, a szó legszorosabb értelmében vett szegénységi bizonyítvány: talán mondanom sem kell, hogy kié. De hát ez aligha fogja megzavarni Orbán Viktort és pártjait, hogy a jövőben is összehordjanak majd mindenfélét az ő aranykorukról. Még az is lehet, hogy megpróbálják beadni nekünk, hogy ez az aranykor a miénk is.
