Interjút adott a Válaszonline-nak a Színház-és Filmművészeti Egyetem frissen kinevezett kancellárja, Szarka Gábor jogász, akivel kapcsolatban eddig nagyrészt azt jegyezte meg azonnal a nyilvánosság, hogy katonatiszt, bár valójában 2016 óta nincs már a hadsereg kötelekében, valamint azt, hogy a kormánypártokhoz lojális. Legalábbis nehéz lenne másképp tekinteni rá, miután 2010 után többek között Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter kabinetfőnöke volt.
Talán imázsának javítása érdekében dobta be Szarka az interjúban azt az életrajzi adatot, hogy gyerekszínészként két filmben, valamint a Gyalogbéka című ifjúsági filmsorozatban is szerepelt. Az 1985-ös szériával kapcsolatban nem bocsátkozott részletekbe, pedig köztudottan ott lakik az ördög.
A Fejér Tamás rendezte filmsorozat ugyanis véletlenül éppen arról szól, hogy néhány általános iskolás, a Tinódi örs tagjai fellázadnak a hatalmi eszközökkel felülről irányított úttörőtábor ellen. A diákoknak váratlanul saját ötletei és közösségi akarata támad, és eldöntik, hogy indiántábort fognak rendezni a hegyekben, ahol a szabályokat is ők alakítják. Magyarul meghekkelik a rendszert. Az első rész stílszerűen a Lázadás és bomba címet viseli. A történet úgy folytatódik, hogy a tanárok közül senki nem vállalja ennek a nagy szabadságnak a felügyeletét, ezért – hab a tortán – végül egy katonát tesznek meg táborvezetőnek.
Ehhez nincs mit hozzátenni, amikor már hetek óta a színművészeti egyetemet blokád alatt tartó, az erőből, kompromisszumok nélkül átnyomott fenntartóváltás ellen lázadó, az egyetem autonómiájának garantálását követelő színművészetis hallgatókról szólnak a hírek, akik a filmben szereplő tanulókhoz hasonlóan beleszólást követelnek a saját ügyeikbe. Most pedig – Szarka személyében – a forgatókönyv szerinti katonai vezető is megérkezett. Nyilván nem tökéletes a párhuzam, de lényegét tekintve stimmel.
Ráadásul a film egyértelműen utal arra is, hogy a történet olyan világban játszódik, ahol elvileg mindenkinek van beleszólási lehetősége a saját ügyeibe, például a diákoknak kiosztanak egy kérdőívet, hogy milyen tábort szeretnének, a gyakorlatban azonban mindenki értetlenül áll azelőtt, ha valakinek tényleg van véleménye. Azt a tényt, hogy a színművészetis egyetemi polgároknak is lehet saját véleményük arról, hogy a tanulmányaik kellős közepén teljesen átszabják az egyetemük működési kereteit, mind a mai napig emészti a kormánypárti közvélemény.
A táborvezetővé avanzsált katona egyébként a filmben pozitív szereplő, amiért a gyerekek kérésére elvállalja a felügyeletüket a szokatlan hegyi táborozás alatt, bár mai szemmel tekintve vissza 1985-re azért van némi groteszk mellékzönge is abban, hogy a fiatalok szabad kibontakozását végül a Magyar Néphadsereg katonája garantálja és felügyeli.
Ezek után tényleg megéri végignézni a teljes alkotást annak ellenére is, hogy az elején végtelenül hosszú perceket szentel a rendező a tehenészet és valamelyik üzem szokásos éves focirangadójának. Az pedig csak több mint hatvan perccel később válik világossá, hogy Szarka Gábort minden jel szerint most érte utol a 35 évvel ezelőtt felvázolt végzet, ha nem is teljesen úgy, ahogy a filmben.
Bevallom, baljós sejtelem szorította össze az én szívemet is, mert váratlanul eszembe jutott egy ötödik osztályos iskolai színházi előadás, amelyben én játszottam János vitézt. Ezek után bele sem merek gondolni, milyen jövő várhat rám. Anyám piros-fekete csákót barkácsolt kartonpapírból, és amikor gyermekére tekintett, mint huszárra, nyilván nem az jutott eszébe, hogy épp az eleve elrendelés prése szorítja szegénykét, hanem az, hogy milyen aranyos. Pedig ezek után ki tudja? Lehet, hogy csupán öntudatlan eszközök vagyunk a sors kezében, gyanútlanul teljesítve be a saját végzetünket, és a másokét is.
Ha a színművészetin zajló események felől nézzük, akkor a Gyalogbéka című alkotás hibái ellenére is fényesen kiállta az idő próbáját, a befogadót ma is gondolkodásra készteti olyan, örökérvényű kérdésekről, mint a végzet hatalma, a szabadság iránti vágy, a közösségben rejlő erő, vagy az, hogy a demokrácia nem csak szavazásból áll. Utóbbit, úgy néz ki, még harmincöt évvel a szocialista ifjúsági film után is csak tanulgatjuk.
