Ha valaki abban reménykedett, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) melletti múlt heti tüntetés eredményes lehet, most újra csalódhatott. Pedig egészen ígéretes hírek is érkeztek a demonstrációt megelőzően. Arról lehetett például olvasni, hogy Orbán Viktor főtanácsadója, Hegedűs Zsuzsa is kiállt a tiltakozó diákok mellett. Igaz, az ő jelenlegi valós befolyása kérdéses lehet. Nem tudni, a szavának van-e bármiféle ereje, tekintélye a kormányban, vagy csak félresöprik, mint apró kellemetlenséget.
Mindenesetre a Hegedűséhez hasonló gesztusok nagyon hiányoztak az előző hónapokban. Az olyanok, amiket például a CEU vagy az MTA esetében ennél gyakrabban láthattunk. Akkor nem egy kormánypártinak elkönyvelt szereplő akadt, aki különvéleményének adott hangot, párbeszédre és visszafogottságra intve a fideszes potentátokat. Nem mintha ennek túl sok haszna lett volna, hiszen a végeredmény így is, úgy is ugyanaz volt. Mégis reményt adott, hogy a normalitás nem veszett ki teljesen, és nem mindenkinél az üléspont határozza meg az álláspontot.
Most is látni persze, hogy még a jobboldalra sorolt rendezők egyike-másika sem áll ki a kormányzati rombolás mellett. A Vígszínházat vezető Rudolf Péter sem tett így. De azért hiányoznak az erősebb gesztusok, a hallgatók melletti bátrabb kiállások. Többnyire csak olyanok szólalnak fel, akik korábban, más ügyekben sem féltek hangot adni kritikus véleményüknek. Jóval erősebb jobboldalról az elnyomottságot panaszolók hangja, a konzervatív színjátszás mellett felsorakozóké – miközben a színműsök számtalanszor elmondták, nincs szó efféle egyoldalúságról. De hiába, Rátóti Zoltán, Lajos Tamás vagy épp Bognár Zsolt láthatólag továbbra is hisznek a jobboldaliak üldözöttségében.
Azt írtuk, bátor kiállás kevés akad, de ez alatt főleg az inkább jobboldalra sorolt embereket értettük. Bátorság ugyanis a jelek szerint kell ahhoz is, hogy egy egyetemi tanár kiálljon az SZFE-sek mellett. A Corvinuson például szavazni akartak a hallgatók melletti kiállásról, de Lánczi András rektor ezt nem engedélyezte. Nyilván az egyetemi szabadság nagyobb büszkeségére.
De az összes tiltakozás, az elmúlt hónapok minden eseménye sem volt elég Vidnyánszky Attiláéknak, hogy levonják a megfelelő tanulságokat. A Nemzeti Színház vezetője az Európai Parlament kulturális bizottságának online ülésén is arról beszélt: a hétvégi tüntetés a baloldali pártok kampánynyitó politikai gyűlése volt. Emellett tovább hangoztatta, hogy az egyetem világa túlságosan zárt, ők csak színesíteni szeretnék az összképet. Értjük persze: mindenki más halad szembe az autópályán, nem ő. Kedden eközben kiderült, hogy Vidnyánszky Attila is elkapta a koronavírust, otthonában pihen. Remélhetőleg mihamarabb meggyógyul, talán az első dolog, amiben végre egyetérthetnek a diákok és az új kuratórium képviselői.
A filmekben hozzászokhattunk a katarzishoz, hogy lehetséges a változás, és a rossz úton járó szereplő megérti a végére, hogy nem neki volt igaza. Hogy ha elegen mondják neki, hogy márpedig nincs igaza, akkor észbe kap, és végül meghátrál az észérvek előtt. Csak sajnos ez a valóság, a hatalom emberei pedig tényleg a végsőkig ragaszkodnának a pozícióhoz. Őket nem lehet meggyőzni. Úgy tűnik, velük szemben tényleg csak az olyan módszereknek van értelme, mint hogy egyszerűen kizárják őket az egyetemről.
