A házon kívüli programoknak befellegzett, hideg van, és közeledik a karácsony, ami tömegjelenetekhez vezethet a kereskedelemben. Járványhelyzetben nem csak az állam és az egyén, hanem akár az üzletek is elgondolkodhatnának a felelősségvállaláson.
Nem hogy kisebb, de a korábbinál jóval nagyobb forgalomra kell számítania az üzleteknek, miután most érkezik el a karácsonyi bevásárlások szezonja, és ezzel párhuzamosan szó szerint minden egyéb beltéri szabadidős lehetőség megszűnt. Aki látott már karácsony előtti tumultust, tisztában van vele, hogy a másfél méteres távolságtartásra felhívó táblákat felesleges lesz kitenni. Némelyik üzletben és bevásárlóközpontban a távolságtartás már egy átlagos nyári szombat délután sem kivitelezhető. Az este hét órai zárás a hétvégi és a hétköznap délutáni forgalmat láthatóan nem csökkenti.
Ahogy a koronavírus-járvány kapcsán számtalanszor, nyilván itt is elő lehet hozakodni az egyéni felelősséggel, végül is nem kötelező plázába menni. Kásler Miklós egészségügyért is felelős miniszter épp a napokban helyezte át a járvány második hullámáért a felelősséget azokra a magyar emberekre, akik a nyáron, amikor ez meg volt engedve, külföldön jártak nyaralni. Most viszont még csak ajánlás szinten sem biztatja a magyarokat senki arra, hogy ne menjenek vásárolgatni, másrészt nem biztos, hogy a felelősség kérdését le lehet egyszerűsíteni arra, hogy csak az állam lehet felelős, szabályozás hiányában pedig csak az egyén.
A kettő közt van egy széles sáv, olyan szereplőkkel, akik a saját hatáskörükben is felelősséget vállalhatnak, és sokszor meg is teszik. Léphet a gazdasági szereplők és a közszféra egy része, például a home office elrendelésével vagy megkönnyítésével. Esetleg tesztelhetik a munkavállalókat meghatározott időközönként, vagy akkor, ha egyikük megfertőződik. Vagy komoly pénzt és energiát fordíthatnak arra, hogy a korábban személyes ügyfélkapcsolattal járó műveleteket más úton próbálják elintézni. Ha megteszik, nyilván mind azért teszik ezt, mert a saját, hosszú távú működőképességük feltétele, hogy megóvják a munkaerejüket, de talán azért is, hogy a koronavírus-járvány ne harapózzon el Magyarországon végletesen, hiszen ezzel mindenki csak veszíthet.
Rejtély, miért gondolná bárki, hogy a kereskedelemben minden úgy mehet, ahogy eddig, ráadásul éppen karácsony előtt. Ha minden téren arrra törekszünk, hogy elkerüljük a tömegjeleneteket, akkor logikus, hogy a kereskedelemnek is részt kelljen vállalnia ebben. Elképzelhető, hogy a magyar kormány ebben is a korábbi stratégiát követi: hagyja szabadon működni azt, ami még működik, ameddig csak lehet, aztán az utolsó utáni pillanatban villámcsapásszerűen meghozza az új intézkedéseket. Ha ezzel a logikával tekintünk előre, nehéz bármi biztatót mondani, mert ha Magyarország végül rá is kényszerül, hogy Ausztriát követve két hétre bezárja az üzleteket, egy esetleges újranyitás után, közvetlenül karácsony előtt még nagyobb tumultusra kellene számítani. Ami a karácsonyi találkozásokkal megfejelve könnyen vezethetne aztán oda, hogy az ünnepek után a kezdhetjük elölről a járvány megfékezését.
Indokolt lenne legalább elgondolkodni azon, hogy nem kellene-e a bevásárlóközpontokban, de más üzletekben – akár az élelmiszerüzletekben is – létszámkorlátot bevezetni. Nyilván itt is érdemes a virológusok szakvéleményére hagyatkozni, de ha eddig úgy gondolták, hogy megéri sorban bezárni olyan létesítményeket, ahol a másfél méteres távolságtartás sokkal jobban biztosítható, mint egy tömött üzletben, ha megéri lemondani olyan rendezvényeket, ahol az üzletekhez hasonló a forgalom, viszont szabadtéren vannak, így elvileg kevésbé kockázatosak, és ha megéri teljesen megtiltani a belföldi szállásadást, dacára annak, hogy az nem feltétlenül jár tumultussal, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy a zárt terű üzletekben órákon át tartó tülekedésnek vélhetően szintén van járványügyi kockázata. Az egyik német tulajdonú élelmiszerlánc már mutatott némi életjelet, amikor korábbra tette a reggeli nyitást - hogy ez valóban segíti-e a korábbi zárás miatt kialakuló délutáni tumultus elkerülését, csak a tapasztalatokból derülhet ki.
Több országban jogszabály született a létszámkorlátra. Ha a gazdaság egyes szereplői képesek és hajlandók valamiféle felelősségvállalásra, jó lenne, ha a kereskedelmi egységek üzemeltetői a karácsony előtti tumultus növekedését látva nem csak vállat vonnának, mondván, hogy addig jó, amíg cseng a kassza. Kérdés, hogy meddig örülhetnek ennek, és főleg, hogy milyen áron.
