Magas állású közszereplőként különösen nem lett volna szabad a nyilvános életrajzát meghamisítania, és egy teljesen feleslegesen kreált, együgyű fedőtörténettel megtévesztenie a közvéleményt. Ezek már nem az apja, hanem az ő tettei, ez már nem az apja ügye, hanem az övé.
Publicisztika
„Vissza kellene venned az arcodból. És kellene gyakorolnod némi önzetlenséget. Nyerészkedni próbálsz.” „Nyerészkedni? Azzal, hogy ingyen odaadom mindezt annak, aki érte jön? Mégis, hogyan nyerészkedés ez? Elmagyaráznád?”
Nem látszik, hogy az ellenzék képes lenne kihasználni a fideszes gépezet megtorpanását a sorok rendezéséig.
Ha MZP dollárcseléd, akkor, ugye, mindenki más futóbolond, aki az egyre romló forintokért lett csicska?
Elképzeltem, mi történne, ha mondjuk a 2026-os magyarországi parlamenti választás előtt néhány hónappal a magyar miniszterelnök kihívóját látogatná meg az akkori amerikai elnök.
Elfogadom persze, hogy Orbán Viktor tiszteli a hatalmát brutális módszerekkel fenntartó Erdogant. De ezt kizárólag a saját nevében tegye.
Ilyen pőrén, ilyen mezítelen gátlástalanságában ezt a hatalmat még nem láthattuk. Orbán Viktor évértékelő beszédéből, ugyan a sorok között és indirekt módon, de mégis olyan rideg őszinteség csapódott ki, hogy a komplett szociális ellátórendszer beleremegett.
Idegesít, de mégis belátom: egyre indokoltabb, hogy hazudjanak. Csak így, a vége felé araszolgatva, nem lehetne mégis kicsit szerényebben?
A vizit üzenete nem nekünk, népnek, hanem a köztársasági elnöknek szól.
Ha hiszünk a kabinet jóslatainak, akkor azért azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy a gazdasági növekedés hajszolása valóban jó-e nekünk, tényleg megoldást jelent-e minden bajunkra, netán újabb nehézségek forrása lesz.
Az egyetlen, ami segíthet rajtunk, ha megszabadulunk a reálpolitika kényszerképzetétől és a reálpolitika illúzióját kergető politikusainktól. Vegyük már észre: amit azelőtt reálpolitikának neveztek, végérvényesen a múlté.
Nagyon támogattam azt a konzultációt, hogy a pálinkáért meg a kőbányaiért ne kapjunk büntetőpontot. Még szép, hát miért járna azért büntetés, hogy meg-megiszunk egy-egy pohárkával?
„Tóni! Így utólag levonva a tanulságot, szerinted mi lett volna a jó kommunikáció ebben az elcseszett ügyben?”
Még mindig százezrek, ha nem milliók hiteles hírforrása a közmédia és annak csápjai, a magát hírtévéként aposztrofáló, szélsőségesen elfogult elemzőcsatorna és a bugyuta celebjeivel nyomuló reklámadó.
Elég lenne, ha a becsapódásra várakozók is tennének valamit. Tényleg, bármit.