Jó lesz az úgy is! Hát ezeknek strapáljuk magunkat? Majd megmagyarázzuk valahogy, aztán senkit nem fog érdekelni. Egynapos szenzáció.
Magyarországon valahogy úgy vagyunk vele, hogy minden erőfeszítést értelmetlennek tartunk. Példaképünk az egyszeri munkás, aki a nevetséges mértékű fizetéséért biztos nem fogja megerőltetni magát. Ezeknek? Ennyiért? Inkább azt szokás hülyének nézni, aki a megbecsültség hiánya ellenére is belead apait-anyait. Na meg nemcsak hülyének, de veszélyesnek is – még a végén azt várják el tőlünk is, amit önszorgalomból a másik elvégez.
Három szimbolikus képet is kaptunk az elmúlt héten minderről. Ha már a munkásokat emlegettük, hát a Soltvadkertnél leaszfaltozott macskánál adekvátabb példa kevés akadt. Az állatnál, ami legalább már nem élt, amikor az aszfaltozógép keresztülment rajta. Természetesen a dögöt a munkásoknak látniuk kellett, eltakaríthatták volna az útból. Csak nem érdekelte őket. Még talán jót röhögtek is az egészen. Feltehetően nem gondoltak arra, hogy ebből majd egynapos internetes szenzáció lesz, és bárkit is számonkérhetnek az egészért. Egy, az útból kilógó macskatetemért ugyan kit, minek? Jó lesz az úgy, nem zavar ott senkit.
Sándorfalva polgármesterének döntése már annál több kényelmetlenséget okozhat. A Szegeder számolt be arról, hogy leszedik az önkormányzati tulajdonú padok ülőfelületét, hogy oda ne tudjanak emberek ülni. Gajdosné Pataki Zsuzsanna polgármester szerint azok ugyanis gyülekezési helyekké, így fertőzési gócpontokká válhatnak. Indokoltnak látta hát, hogy szétszedjék az összeset, a maradékot pedig leszalagozzák.
Az értelmetlenségnek ennek a fokára nehéz mit mondani. A 444 is meglepődésének adott hangot, úgy fogalmazva: „a polgármester olyan védekezést választott a járvány ellen, melyhez hasonlóval még nem találkoztunk itthon.” Ez viszont nem egészen igaz, nem egyszer találkoztunk már itthon hasonlóval. Csak akkor épp a hajléktalanokat kívánták szívatni, ezért tették ülésre, fekvésre alkalmatlanná a közterületi padokat.
Hülyének nézzük egymást, hülyére vesszük önmagunkat is. Felnőtt állampolgárnak, na, annak biztosan nem gondolunk itt senkit. Leszedjük inkább az üléseket, nehogy leüljenek, aztán még a végén csoportosulni kezdjenek! Bár gyülekezési tilalom van, de hát az efféle rendelet nem használ, itt le kell menni az alapokig, kényelmetlenné tenni minden egyes négyzetmétert, kínossá minden egyes pillanatot. Mindezt pedig Gajdosné is ugyanolyan felelősségteljes körítéssel adja elő, mint azok a polgármesterek, akik állítólag csak a hajléktalanok egészségéért aggódtak, ezért zavarták el őket az összes közterületről.
Itt van aztán egy harmadik példa is, Hoppál Péteré. A fideszes politikus 130 km/h-s sebességgel száguldott a ködbe borult autópályán, amikor lelkét költői képek ragadták meg. Rögtön fotó is készült a közösségi oldalra, mert hát manapság a kormánypárti döntéshozó is elsősorban influencer, akinek értelmetlen fotókkal szükséges teleszórnia minden ilyen felületet. Csakhogy aztán a Blikk felvetette, ekkora sebesség mellett mobilozni, fényképet készíteni azért nem a legbiztonságosabb dolog. Hoppál rögtön reagált: a képet valójában mögötte ülő utastársa készítette! Az ő keze eközben csak lejjebb volt a kormányon! A kameraállást látva ez alapján a munkatársnak eléggé be kellett másznia Hoppál személyes terébe, hogy elkészíthesse a képet. De legalább az is kiderült a titokzatos másik utasról, hogy adminjogokkal rendelkezik. Jó lesz őket megbecsülnie ezekben az időkben, amikor egyre kevesebb jogunk van bármihez is.
Végül is tényleg, egy Blikk-hírnek elmegy csütörtökön, aztán pénteken már kit fog érdekelni, hány kézzel fogta Hoppál azt a kormányt? Már azt is meg kell becsüljük, hogy valami ügyetlen magyarázkodásra futotta. A végén még hálásak is leszünk, hogy legalább hülyére próbálnak minket venni. Amúgy meg kit érdekel. Jó lesz az úgy fél kézzel, odaaszfaltozva, leszerelt ülőlappal is.
