A világ rohamos gyorsasággal halad az apokalüpszosz, vagyis az apokalipszis felé. Ki fog derülni, hogy az anyagi-fizikai valóság egy semmi. Egy hindu mitológia szerinti fátyol.
Ezek a mondatok is elhangzottak a Szájer-botrány kapcsán csütörtök este a Hír TV Háttérkép című műsorában, ahonnan egy hamvába holt, lapunkat megcélzott karaktergyilkossági kísérlet is rövidke útjára indult. Megtetszett Bogár László közgazdász, volt államtitkár fátyolhasonlata, mégha a magam földhöz ragadtabb módján gondolom is tovább, mellőzve a kozmikus távlatot. Nekem erről is a kormánypropaganda jut az eszembe, amely egyfajta fátylat igyekszik vonni a közönség, ez esetben a magyar társadalom szeme elé. Az, amit valóságként elbábozik a hatalom, ha nem is a semmi, de féligazságokból, elhallgatásokból, hazugságokból, kiszínezett történetekből, mítoszokból szőtt fátyol. A múlt heti brüsszeli szexbotrány egy pillanatra fellibbentette a fátylat, amelyre a kereszténydemokrata, konzervatív kormányzat képe van hímezve.
Van, amikor az ideológia gyárt fedősztorit a mímelt valóság elhitetésére. A szépen felépített történet szerint Magyarország a nemzetállami szuverenitás őrzőjeként vív most élet-halál harcot a Soros György zsoldjában álló, a nemzeti és keresztény értékeket eltüntetni igyekvő, az aberrációnak és a bevándorlásnak utat engedő, az Európai Egyesült Államokat építő Brüsszellel. Csakhogy az uniós pénzekhez való hozzáférést legalább részben a jogállamisághoz kötni igyekvő szándékot jelen állás szerint a 27-ből 25 uniós tagállam - ha úgy tetszik: szuverén nemzetállam - támogatja, leginkább velük hadakozik a vétó fegyverével hadonászó magyar miniszterelnök. Sem a saját polgárainak felelősséggel tartozó tagállami kormányok, sem a közvetlenül és demokratikusan megválasztott európai parlamenti képviselők nagy többsége nem lát kivetnivalót a jogállami kritériumok számon kérésében. A nemzeti szuverenitásért vívott szabadságharc a fátyol, a legszűkebb hatalmi kör vágya az uniós pénzek feletti kontroll nélküli rendelkezésre a valóság. Amely valóság nem a Bogár László-i értelemben vett semmi, hanem nagyon is létező, fel- és megismerhető. Hiszen az a fátyol is mindig fölfeslik valahol...
