2018 áprilisában a budapesti Kossuth téren többtízezres tömeg gyűlt össze. Bosszúsak voltak, mert úgy érezték, hogy az egy héttel korábbi országgyűlési választásokat elcsalták. Sokan közülük gyanúsnak tartották például a rejtélyes szoftverleállást, a levélszavazatokat, vagy a fiktív lakcímmel rendelkező voksolókat – khm, khm.
A tömeg hosszú ideig állt a téren, de a nagyobbik része – miután megunta a beszédeket és a fellépőket – hazament. A kisebbik fele ottmaradt kordont rángatni, tülekedni a rendőrsorfallal, aztán jött a szokásos hatósági felvezetéssel kísért demonstratív, technopartyba torkolló vonulgatós demonstráció.
Képzeljük el, hogy akkor a tüntetők behatolnak az Országgyűlés épületébe és nem állnak meg Kövér László irodájáig. Onnan elviszik a leveleit, asztalra feltett lábbal szelfiznek egyet a házelnök székében, esetleg zsebrevágják a Fidesz-alapító bajuszkötőjét – ha van neki olyan – és a kameráknak mosolyogva távoznak a „nemzet templomából”. És akkor most képzeljük el, hogy ezek után a kormánypárti sajtó tisztességes, igazságérzetükben megsértett magyarokról cikkezik és ír könnyfakasztóan szépeket, és nem hozza fel a háttérben kavaró Sorost vagy Saul Alinsky rejtélyes tanait. A taknyon és véren történő kirángatás esete pedig még véletlenül sem hangzik el - sem mint kívánalom, sem mint szerény javaslat.
Vad fantázia kell a fenti bekezdés befogadásához, elismerem. Hogy megértsük, miről van szó, végig kell követni azt a kormánypárti narratívát, amit a fideszes politikusok és a közpénzen tartott médiaholdudvar hozott össze az elmúlt napokban annak kapcsán, hogy az amerikai elnökválasztást elveszítő Donald Trump támogatói behatoltak a Capitolium épületébe. Az egyik propagandaököl egyenesen a még be sem iktatott Joe Biden elnökségének számlájára írta a káoszt. Gyanús web-bugyrok – ha nem is jugoszláv csőszkunyhóból importált békaembereket, de – republikánusnak álcázott antifasisztákat vizionálnak. A terelésbe a miniszterelnök is beszállt, neki a magyar parlamentnél lejátszódott, 2018-as füstgránátos, könnygázos tüntetések jutottak eszébe a washingtoni események kapcsán. (A Telex megjegyzi, hogy a narratívagyártásba Orbán Viktor is belekavarodott, mert a portál tudósítása szerint a kormányfő még a 2006. budapesti őszét is felemlegette, ám ez a Médiaklikken már nem visszahallgatható.)
Hogy mi végre ez a katyvasz? Hogy pont „a dolgot, őt magát” ne nézzük. Hogy ne beszéljünk egyenesen mondjuk arról, hogy a csőcselék az csőcselék. Akár lapostévét lop a külvárosból egy elvadult Black Lives Matter-felvonulás után, akár a Capitoliumot fosztogatja MAGA-sapkában. Vagy, hogy kevesebb szó essen arról, hogy az a Trump, akinek újraválasztására minden lapját feltette a magyar kormány, tulajdonképpen nem más, mint egy gyáva pancser-puccsista, akinek mihamarabb a bíróságon a helye. (Persze ki tudja, még az is lehet, hogy Nikola Gruevszki szobatársaként köt ki.)
Ha világosan a nevén neveznék a dolgokat, akkor az illiberálisok számára el is kezdődne a lejtmenet. Ugyanis a valóság sokkal kényelmetlenebb hely, mint az alternatív tények belterjes kis világa.
