Bár igaz, hogy a csend néha jót tesz a léleknek, de az is, hogy ez egy rettentő nehéz dolog. Így fogalmazott Youtube-csatornáján Hodász András, amikor kedden bejelentette a visszatérését. Újraindul a Papifrankó, ismét találkozhatunk majd a nyilvánosságban az atya formabontó videóival, vagány megszólalásaival. Kis győzelem ez, ami reményt adhat: a kommunizmus sem tartott, nem tart ma sem örökké.
Merthogy mi is volt ez az egész? A tavalyi események kapcsán egészen hasonló érzésünk lehetett, mint néhány éve egy 444-cikket olvasva. Elővették az újságíró magánéletének részleteit, majd „titkos együttműködésre” akarták rávenni – írta meg Plankó Gergő 2016-ban az elképesztő történetet. Azt, aminek azóta sem lett következménye, nem vontak felelősségre senkit a történtekért. A rendszerváltás után két és fél évtizeddel a titkosszolgálat megpróbált „beszervezni” egy újságírót, olyan információkkal zsarolva őt, amelyek sosem juthattak volna a birtokukba. Hiába telt el öt év, nem lehetünk nyugodtak, amíg nem látunk tisztán ebben az ügyben sem.
Valamivel egyértelműbb Hodász András elhallgatásának/elhallgattatásának esete. A papot tavaly rendelte be Erdő Péter, majd közéleti jellegű, kormánykritikus megnyilvánulásaira hivatkozva javasolta neki, hogy inkább lépjen egyet hátra. Egyszerűbben szólva, hagyjon fel a nyilvános szerepléssel, és foglalkozzon csak a hitéleti tevékenységével. Nem véletlenül juthatott ismét a Kádár-rendszer az eszünkbe. Hodász végül tényleg elhallgatott, felfüggesztette Papifrankó nevű csatornáját. Ami egyébként előzőleg rendkívül népszerű volt, közelebb hozta olyanokhoz is az egyházi világot, akik egyébként nem sokat foglalkoznak ilyesmivel. Úgy tűnik, mégis megengedhető volt az a luxus, hogy mindezt elengedjék.
A múlt héten aztán Stumpf András kérdezett rá Erdő Péter bíborosnál, miért is kötelezte a papot, hogy törölje közösségi médiás oldalát. Erdő a Válasz Online-nak adott interjúban előbb tagadta, hogy ilyet tett volna, aztán mégis csak elismerte azt: „Elmondtam, amit a közéleti szerepvállalásról és a láthatóság szintjeiről gondolok, de az atyára bíztam a döntést. Kétségtelen azonban, hogy a csend olykor jót tesz a léleknek.”
Ami ezután történt, az talán még a fentieknél is elképesztőbb volt. A Mandiner nevű, szebb napokat látott oldal leközölt egy hosszú cikket Hodász Instagram-reakciójáról („Szívesen mesélek arról, mit jelent, amikor egy ilyen helyzetben valakire »rábízzák a döntést«...”), hosszan bírálva a papot. Nem is akármilyen mondatokkal. „Hodász András önmagát sosem átallotta bibliai idézetekkel védeni az őt ért politikai támadások esetén” – olvashattuk például, nem egy kommunista ügynöki jelentésben, hanem egy önmagát polgárinak nevező lap 2021-es cikkében. Ami aztán hosszan idézgetett a „papi engedelmességről”, így indokolva, miért kell Hodásznak igenis csendben maradnia. Végül úgy tűnik, mégis sok volt mindez, mert a cikk jó részét utóbb eltávolították, csak néhány száraz információ maradt benne. Hodász András pedig végre visszatérhetett. Néha mégis győz az igazság.
