Azt írja a politikai okokból Magyar Nemzetre átkeresztelt kormánylap, hogy 45 milliárdos csomaggal segítik meg a falusi kisboltokat. Erről az a kijelentés jutott eszembe, ami szinte minden kistelepülésen elhangzik: „Tudja, itt már minden a polgármesteré! A földek, az erdők, a dohánybolt, a kocsma, az élelmiszerüzlet!”
Persze, fussuk le a kötelező köröket: valóban nagyon örömteli, hogy végre nemcsak a multikat segélyezi a kormány, csak hát számtalan esetben ezek a polgármesteri kézben lévő boltok annak a piramisnak az alsó kövei, amelyeknek a csúcsa és abszolút haszonélvezője a megyeszékhelyekre települt multi.
És az sem igaz, hogy az összes magyarországi trafik, ivó és kisbolt fideszes plakátragasztók és kiskirályok kezében van, de a tendencia kétségkívül ez. Olyannyira, hogy az imént idézett mondatot rendre követi egy másik, valami ilyesmi: „Persze nem olyan hülye ő, a felesége viszi az üzletet, és az ő nevén is van, a kocsma meg a fiáé, a Tüzép pedig a vejéé.”
És ezt nagyon jól tudják a döntéshozók is. Vagyis a sok milliárdos csomaggal nem elsősorban a falvak népét fogják megsegíteni, hanem a saját versenyképtelenre hízott klientúrájuknak nyújtanak segítő kezet. Mert maguknak a kistelepüléseknek nem az a nagy segítség, hogy a nő a választék a régi Áfészban, vagy hogy fel tudnak venni még egy eladót. A valódi segítség az lenne, hogy a vásárlóknak – vagyis a falubelieknek –ne kelljen ott hitelt kérniük. Jöjjön is hát a harmadik, sokszor hallott panasz: „Itt a kisboltban nagyon drága ám minden, és mikor panaszkodunk, akkor megkapjuk, hogy ha nem tetszik, mehetünk be a városba. De hát nincs itt autója senkinek, a busz meg… Na azt, inkább hagyjuk! ”
És történik mindez falun. Ott, ahonnan elvileg az élelmiszernek jönnie kellene. Úgyhogy ma már nem a hátsó kertből kerül a konyhaasztalra a csirke, hanem a miniszterelnöki tanácsadónak kell odakísérnie villogós, bőrüléses, sofőrös Audival. A krumplit sem a pincéből kell felhozni, hanem a városi piacon árulja kedvező áron a fideszes képviselőjelölt apparátusa, ha éppen választás van. De a „vidék pártjának” ez nagyon is tetszik, és ameddig voksolások idején „jönnek a számok”, addig nem is nagyon lesz változás ezen a téren.
„Senki nem tart már jóformán marhát vagy disznót a faluban” – ezt is gyakran hallom egy ideje a falvakban. És amikor megkérdem, hogy mégis mi lenne a megoldás, akkor is a marhákat, meg a disznókat szokták emlegetni.
De ezeket a mondatokat inkább nem idézem.
